Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-24 / 21. szám

A főiskolát oly igen közel érdeklő pataki tagositó pert illetőleg, köztudomásra, egyelőre csak annyit juttathatok, miszerint az a jövő jun. hó első felében leend, a főm. hétszemélyes lábián felvétetendo. A főiskolai uszoda is a jövő hó elején megnyilhat, s ez által a főtiszt, e.ker. atyai gondoskodása, több egyesek hálát érdemlő cselekvő részvéte és magának Patak városa érdemes elöljáróinak szives elismerést igénylő segélyezése következtében, főiskolánknak oly hiánya van pótolva, melyet az elmúlt időkben, remegve sokszor gyászosan nélkülözének a szülék és gyermekek ; de különben is csak jótékonyan fog az intézet növendékeink eléggé soha nem őrizhető egészségi állapotára hathatni, és ha ezen kivül, gondoskodand egy ügyes lelkiismeretes orvosról is még a főtiszt. E. K. a hivataláról lemondott főiskolai orvos helyébe, ujabb jelét adandja ifjaink testi jóléte feletti őrködésének: a minthogy kórházunk átalakitását s felszerelését is kénytelen leendek ez alkalommal szóba hozni. Megelégedéssel fogja a tisztelt közgyűlés hallani, hogy az egy év előtt szentesitett iskolai törvények és rendszabályok eddigelé célszerűeknek mutatkoztak, nem kevésbé sikeresnek az iskolai felügyeleti bizottmány ugyan akkor történt felállítása is, — ugy hogy az időközben megválasztott, hivatalába beígtatott, a szokott esküt ezúttal leteendő algondnok Komáromy József úr buzgósága mellett teljes reményünk lehet összes főiskolai ügyeink üdvteljes menetéhez. Képezdénk előmeneteléről s arról, hogy ez intézet végre is legyőzendi az ellene felgördült akadályokat, már maga azon körülmény is kezeskedik, miként az abbani tanulóink száma, a mult év óta majd nem ötvenre szaporodott. Nem kétlem, hogy az egyetemes tanügyi bizottmány jegyzőkönyve felolvastatása alkalmával megértvén majd a főtiszt, e.kerület a kaposi gyűlésen e tárgyban hozott határozatinak foganatosítását, ez intézvény további fenmaradása iránt többé nem leend aggodalma: saját központi ilynemű bizottmányunk jelentése pedig reménylem képes lesz a még kétkedőket is, e közös, egyhangú , egyöntetű törekvések célszerűségéről meggyőzni. % A pataki tanári karba mintegy bSlérögzöttnek mutatkozott súrlódások miként történt megszüntetése iránt is beadandom jelentésemet, s a főtiszt, e.kerülettől fog függeni a tárgy mikénti végelhatározása. Annyi bizonyos, hogy a jövőt illetőleg fentemiitett bővített s szabatosabb uj iskolai törvényeink alapján nem reménylett szükség esetében az eddiginél nagyobb szigort fog a főtiszt, e.kerület gyakorolni ; jelenleg pedig állithatok annyit, hogy a főiskolai általában jóra törekvő tanári karba e pillanatban is már belépni nem, vagy abból kilépni, a tagok közötti viszálkodások miatt akarni, silány űrügynél nem lenne egyéb. Ez ügygyei kapcsolatban van, egyik veterán tanárunknak nyugdíjaztatását kérő folyamodványa is : helyének s egy másik megürült tanszéknek mimódoni betöltése s a tantárgyaknak a tanárok közti szükségessé válható újbóli felosetása azonban attól is ftiggend, mit fog a főtiszt, e.kerület a rendeltetésének már megfelelhető Teleky-Szeremleiféle alapítványra határozni; mert kétségtelenül igen kívánatos lenne, ha ennek tartalmához képest az állandó könyvtárnokság s az ezzel kapcsolatban lévő magyar irodalmi tanszék minél előbb felállíttathatnék, — a mi ha sikerül, egyúttal módja leend a főtiszt, e.kerületnek, egyik igen jeles, különben a sok órai oktatásra maholnap alkalmatlanná válandó tanárának nyújthatni oly állást, melyben az még sok hasznos szolgálatokat fog főiskolánknak s a magyar irodalomnak tehetni. Most egy éve megválasztott jogtanárunk, Emőcli Dániel úrnak, hivatalába leendő belépése által a jövő tanévben nem kevéssé fog tanerőnk öregbittetni. Papjaink s iskolatanitóink özvegyei s árvái felsegélésére szentelt pénztárunk gyarapítása tekintetéből egy terv fekszik a tisztelt közgyűlés asztalán, melyet részvétlenül lehetetlen leend eltaszítani magunktól. Egyik érdemes theologiai tanárunknak az irodalom terén közelebbről történt megtámadtatása incidenséből, de megfigyelve egyházi irodalmunk nevekedni látszó, de egyenetlen irányú lendületére is, — főleg pedig azon rendszeresített folytonos, méltatlan, sőt aljas gyanúsításokat tartván szem előtt, melyekkel autonom reformált egyházunk, külföldön az eléggé ismert pátensnek