Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-05-17 / 20. szám
nyolva, mint a népiskolai tanítóké. — Igaz ugyan, hogy minél inkább terjed az elismerés a népnevelés fontossága iránt, annál inkább emelkednek beesőkben a hivatott, szorgalmas, állásukat helyesen felfogó néptanítók. Csak az baj, hogy az említett elismerés igen sziik körre szorítkozik, a társadalom általában az emberiség haladását, haladásának okait felfogni, helyeselni, méltányolni tudók, magasabb műveltséget birók s mondhatni finomabb érzéküek körébe, — úgy hogy sokszor s talán legtöbbször boldogságukat egyedül öntudatuk nyugalmában találják fel. — Nem kicsinylein az öntudat nyugalmában feltalálható boldogságot, de miért kell leginkább ez osztálynak a jutalom e nemére szorítva lennie ? — Én felette nagyra becsülök egy derék néptanítót, ha bár állásánál fogva egyszerű egyén is. — Nagyrabecsülésemnek oka pedig az, mert a néptanítók elébe rendesen akkor kerülnek a gyermekek, midőn nem csak testileg de lelkileg is fejletlenek, midőn a vallás, haza emberiség, e nagy és fenséges fogalmak legfelebb is csak sejtelmök, az is homályos lehet. A gyermekek lelki s testi tehetségeiket, erejöket, helyesen művelni, a szunyadó tehetségeket felkelteni, hajlamaikat helyes irányban fentartani, vagy oda terelni, hibás szenvedélyeiket okos és müveit bánásmód által kellő mértékre szállítani, kebleikben a vallásosság áldást termő magvait elhinteni, ápolni, a haza szent szeretetét lángra gyújtani, éleszteni, növelni, feladata kötelessége a néptanítónak ; de feladata megtanítani arra is, hogy a haza határainál nem szűnnek meg kötelességeink, hanem miként az egyesek tagjai egy nemzetnek vagy hazának, ugy a nemzetek s országok tagjai az emberiségnek. S ez épen nem cosmopolitismus oly értelemben, mint azt némely nemzet fiaiban gyűlölni szoktuk. Minél fontosabbnak tekintjük pedig a teendők nagyságánál fogva a néptanítók állását, annál' nagyobb méltánylásunk , becsülésünk az oly férfiak iránt , kikről látjuk , hogy feladatoknak az ügy iránti buzgalom s szeretet nemes hevétől ösztönözve híven szorgalommal feleltek meg, tettek eleget s azt hiszem nem tévedek, midőn állítom, hogy méltók az ilyenek, hogy a prot. közönség előtt ismeretesekké tétessenek,'ez által szellemi jutalmat, mi legtartósabb, nyújtván nekik. S én őszintén megvallom, örülök azon helyzetben lehetni, hogy nagytiszteletü úrnak s általa — ha úgy tetszik—olvasóinak egy oly férfiút mutathatok fel a néptanítók .szerény köréből, ki mint ilyen minden müveit s nemes kebel becsülését s méltánylását bőven megérdemli, s e férfiú Cservenák Károly dengelegi evangy. tanító úr. — Kétszer valék e férfiú próbatételén, a mult s ez évben. Akkor meglepett s most elragadott tanítványainak könnyed és értelmes előadása, felelete. — S ki valaha tanítással foglalkozott, az tudja felfogni s felfejteni, de épen azért méltányolni is, mit jelent az, hogy az 5—-6 éves tanítványa soha nem látott ember kérdéseire bátran, elfogulatlanul felel. Azt jelenti bizonnyal, hogy a tanító a tanításra rendelt időt tanítványai közt s nem pipázva, de folytonosan leckéztetve tölti. A község, melyben e férfiú tanító, néhány személy kivételével tót ajkú s 2. s főleg 3. s 4. évi tanítványai magyarul is széliére tanulják Magyarország történelmét, írnak, számolnak s szavalnak e nyelven. De nem hagyhatom említés nélkül azt sem, mi protestáns istentiszteleti szempontból különös figyelemre méltatandó, hogy tanítványai 203 éneket képesek énekelni. — S álljon itt végül tanítói jellemének kiegészítéséül, hogy ö jegyző is levén egyszersmind, a kora reggeli és késő esteli órákat tűzte ki hívei előtt, ha vele mint jegyzővel akarnak érintkezni, hogy a tanítás szent ügye ez által hátráltatva ne legyen. — Áldja meg isten e férfiút boldogsággal s adjon Isten felekezetének s a hazának sok ily jeles tanítót. S ezennel oda értem, hogy szóljak néhány szót a S z i r á k i mai napon tartott próbatételről is.—De mit szóijak vagy mondjak? — Dicsérjem-e? — Hazudni nem fogok, nem akarok. Szóljak igazat ? Szólj igazat betörik a fejed, mondja a példabeszéd. — De ha választani kell, inkább törjék be a fejem, de hazudni nem fogok, s nem hallgatom el a hibát, melynek káros következményei már is erősen mutatkoznak, s melyet eddig udvariasságból, vagy nem tudom miből, sem más sem én fel nem fedtem Nagytiszteletü úr I mind a mult, mind ez évi próbatétel oly hitvány volt, hogy fájdalom s keserű boszankodás támadt keblemben s keblében sokaknak, kik velem együtt jelen valának. — Szólva a mai próbatétről, nem volt csak egy tanítvány is, ki teljesen kielégített volna bárkit is. Vagy talán otthon maradt a java ? alkalkalmasint, mert e 900 léleknyi evang. egyház-községből csak 12 fiu s 13 leány-gyerinek, összesen.25 tanítvány jelent meg próbatételen. — De mik lehetnek okai a rosz próbatétnek? A helybeli tisztelendő úr bezáró lót beszédében, maga sem levén megelégedve, ezeket mondá, a próbatét jellemzett eredménye okául, hogy 1-ör: A tanító úr 5 hétig beteg volt. Ez igaz s baráti szempontból is sajnáljuk. 2-or: Mert a tanító úr egyszersmind jegyző is, tehát nem maradt elég ideje a tanításra. De ez uram nem ok, mert a tanító úr tanítónak s nem jegyzőnek hozatott Szirákra s ez azt magyarázza, hogy a tanítás főbb mint a jegyzöség; de nem ok azért sem, mert Szirákon a jegyzői hivatal számára külön fizetés és lakás is van, — tessék hát a két hivatalt elválasztani. 3-or: Mert a nép nem járatja gyermekeit iskolába. Ez okot nem szellőztetem, a biizhödt tó felett jobb ha szél nem fú. Végre figyelmeztetésül csak azt jegyzem meg, hogy az iskolába járás s a nem jó tanításnak nemzeti s felekezeti, bajai kimaradhatlanok levén, jó lesz a bajon addig segíteni^ mig késő nem lesz. Jóó István, m. k. nevelő. —j-Of—