Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-17 / 20. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLiI LAP SZERKESZTŐ- ES KIADO-b i v a t a i : A lipót és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egéss évre 7 forint — Vidéken: postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész évre 7 frt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr.sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. A HITRŐL. III. (B. M.) Az ember tényleges bűnösségének felismerésével fejtegetésünk az eszményi térről átlépett a positivitas s evvel a krisztusi vallás szent földére. Midőn a „Heidelbergi Káté'4

irói keresztyén vallástanitásaikat az általános bűnösség feltüntetésével nyitják meg, ez, megengedem, hogy a könyvet a gyermekek tanitására nem igen teszi ajánlatossá; de a dolog lényegét tekintve természetesebb út a megváltó Krisztus felismerése és felfogására alig gondolható. Valamint bűnösség ténye nélkül megváltónak semmi értelme, úgy viszont az általános bűnösség az. erkölcsi világrend szempontjából benső szükségességgel követeli annak tényleges correctivumát, a Krisztust. Ugyanazon tekintetek^ melyek az eszményi téren benső szükségkép iséggel követelik a fentebb kijelölt biteszmék tételezését, az ember tényleges állapota terén szükségképinek tüntetik fel a megváltót. Hogy jutott szellemünk ama fentebb kijelölt [eszmék tételezéséhez? Az érzéki világ és ennek tüneményeiben nem észlelhette, ezekből nem is következtethette; de a szellemi munkásság, mely az emberből feltartózhatatlanul kitör, specifice abban áll, hogy a véges tudás határainál meg nem állapodhatik, az egyenkéntin, a végesen túl kell mennie, s a mi saját természetéből szükségkép folyó, azt, mint valóságot (realitast) tételeznie kell. Most, az ember tényleges állapota terén ismét oly határhoz értünk, melyen véges elménkkel túl nem mehetünk: azonban szellemerkölcs; -/ természetem s az ez által tételezett erkölcsi vi lágrend okvetlen követeli, hogy azon túl menjek: tudom, hogy nincsen ember bűn nélkül, másfelől azt is tudom, hogy az embernek eszményi fogalma szerint bűn nélkülinek kellene lennie, szellemünk eszménye a bűntelen ember. Mint eszmény, ez a ténylegesség ellen mitsem bizonyít; a tényleges bűnösség ellenében csak a tényleges bűn nélküliség példája az, miben szellemem megnyugvást, önmagával való kibékülését találhatja. íme itt vagyunk a keresztyénség Alpha és Omegájánál. A tényleges bűnösségnek közepette föllép tényleg egy ember, ,,ki mikoron Istennek formájában volna (a szellem valóságos eszménye, a föltétlen jóság), nem állitá ragadománynak lenni az ő Istennel való egyenlőségét; hanem ő magát megalázá, szolgai formát vévén, hasonlatossá lett az emberekhez. És emberi ábrázatban találtatott, mint ember (azaz, ő, a bűntelen, az emberek bűnei miatt, találtatott bűnösnek, mint minden más ember); megalázta magát, engedelmes lett mind a halálig, a keresztfának haláláig (Fii. 2, 6, 7. 8).'1

E halálban a hit biztositékot nyert, hogy Krisztus valamint önbűne nélkül szenvedett és keresztfán meghalt, csupán azért, hogy az emberek számára a közöttük létesülendő legfelsőbb jót megmentse, ugy teljes élete kizárólag ama föltétlen jónak volt szentelve. — Historice ez be nem bizonyítható, mert a lélektisztaság érzékelhető, külsőleg észlelhető nem lévén, senki egész bizonyossággal embertársát bűn nélkülinek nem állithatja, s ugy Krisztusról sem állíthatta senki egész bizonyossággal, hogy élet 39