Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-01-11 / 2. szám

ugyan felvilágosod ottak, szabadszellemüek s haladók, de a nagy emberiség s a mi korszakunk, mondják ők—még meszsze van, — s kik absolute yéve barátai ugyan minden szabad mozgalomnak, vitának s bármi merész gondolatnak, de tekintve a körülményeket, a keletkezhető félreértéseket,zavarokat, a politikai viszonyokat, a vallástalanság, az egyház, s egyházi személyek iránti hidegség áradását stb. kárhoz&tólag csóválják íejöket ily mozgalmak keletkezte s ébresztői felett. Ekként osztályozva már s ily szempontból tekintve e lapok t. olvasóit hő óhajtás támada keblünkben, vajha e hasábokon a külföld vallás s egyházi szempontból az eddiginél nagyobb figyelemmel kisértetnék, s ennek folytán elhatárzánk egyrészt az egyes külföldi hireket s napi eseményeket minél hívebben registrálni, másrészt a theologiai tudományosság terén történő mozgalmak s mozzanatokat elapok terjedelméhez mérten folytonosan ismertetni, hogy igy azoknak, kiket fentebb az első osztályba sorozánk, mi is némileg kalauzul szolgálhassunk, a második osztályba tartozókat külfölddel s a theologia jelen állásával némileg megismerkedtessük, s hogy végre a harmadik osztálynak egyrészben ismeretszomját kielégíthessük , másrészt aggodalmaikat megszüntethessük s meggyőzhessük őket, miszerint a szabad tudományos vizsgálódás, józan haladás a kereszty. vallásosság s erkölcsiségre soha káros hatással nem lehet. Hogy pedig e kitűzött munkálkodásunk annyival gyümölcsözőbb lehessen elhatárzánk egyszersmind, miszerint az egyházi s vallásos életterén történő mozgalmak a menynyire csak lehető ne csak szárazon s elszigetelten, hanem a világ eseményeivel, Európa mai politikájával való összefüggésükben n;utattasssanak fel. Mert nem akarjuk ugyan kaszánkat a más szénájába vágni s az egyházi lapra a legkisebb politikai mázt is kenni, de ki akár a történelemben, akár a jelen eseményiben csak kissé is jártas, az tudni fogja, mily szoros összebonyolított viszony létezik a kereszty. egyház s ker. államok, annak és ezeknek fejlődése között; valamint N.-Konstantint, Justiniánt, N.-Károiyt, Szép Fiiepet mint államfőket, csak a vallás és egyháztörténelmet is tanulmányozva lehet teljesen megismerni, ugy viszont 7 Gergely, 3 Incze, Bonifác, s általában a ker. egyház fejeit, ezek munkáit, törekvéseit ki nem ismeri, az a polgári történelemben igen sok eseményt nem érthet meg. És e szoros viszony a reformatio óta nemcsak nem lazult, sőt inkább erősbödött. Mióla ugyanis a reformatio felelevenité a bibliában levő örök igazságokat, mióta kimondá, hogy mi mindnyájan egy atya gyermekei vagyunk, lelki szabadságra hivattunk, hogy Isten elölt nincs űr és szolga, görög és zsidó stb., azóta, a mint látjuk, ez ős kereszty. eszmék mozgatják a világot. Ez eszmék életre kelése óta két fő pártot látunk a keresztyén világban — nGm számítván a külömbféle árnyalatokat, a közvetítőket s túlzókat — melyek egymással élet halál harcot vívnak majd egy majd más név alatt, a reformatio kezdetétől a vestfáli békéig küzdöttek kiválói ag a vallás, ettől a francia forradalomig a bölcsészet, azóta a politika fegyvereivel. Egyik párt a ker. vallásban rejlő alapigazságokat mindig tovább és tovább fejteni, életbeléptetni törekszik, a másik a már századokkal előbb kifejtettekkel megelégszik s azokhoz körömszakadtig ragaszkodik. E két pártra van oszolva a mai keresztyénség is, e két párt küzd egymással ma is legszembetűnőbben ugyan a politika terén, de kisebb mértékben a lársodalom minden rétegei között, igy a vallás és egyház mezején is. És ha győz egyik párt a politikai téren vagy csatamezőn, akkor e párt szellemének győzelmét kezdjük látni az egész ker. társadalomban s viszont. Következőleg a ker. theologia s egyház mezején történő mozzanatok teljes megérhetése végeit át-ál kell pillantanunk a politikai térre, politikai szellemre s pártokra. A mi 1859-iki pátensünk, külföldi agenda — s katechismus vita, Kreuzzeitung hatalmaskodása, a puseysmus gyarapodása vagy hanyatlása egyik vagy másik theologiai iránynak uralkodása vagy megvettetése stb. csak akkor Ieend tiszta világban előttünk ha a polgári történelem s politika sugarival ezekre fényt derítünk. • Ily szempontból felfogva s éber figyelemmel kisérve külföldi kereszty. társaink közt előforduló életmozzanatokat, reményijük, hogy mig egyrészt ismeretinket, tapasztalatinkat öregbítjük, másrészt szerzünk oly tanúságokat, melyek saját egyházunknak gyarapodására, a vallásosságnak ébresztésére ssolgálandnak. Farkas József. HANNOVER. Azon kellemetlen egyházizavar, mely félév olta Hannoverát folyvást izgatottságban tartja s melyet a t. olvasó némileg e lapból részben a politikaiakból is ismer, — átnyúlik e jelen évbe is, a reménylett csendesség, béke helyett még nagyobb zavar s izgatottság. E zavar keletkezte, lefolyása — röviden recapitulálva, — s jelen állása következő. Hannoverben századok olta a kormánynál befolyással bírtak a főnemesek s főbb hivatalnokok s még 1814 olta némileg a tartomány rendei. Néhány év olta azonban a modern orthodox irányú papság főbbjei is megkisérlék befolyást szerezni az államügyekre, mi sikerülvén csak hamar történtek nagy horderejű intézkedések, mig nem végre az uj vagyis nagyon régi katechismusnak (ennek túlorthodox s közép kori szellemét ismeri a t. olvasó a inult évi szárnokbol,) a közelebbi évben történt kiadása s erőszakos feltolása által az egész nép mozogni, nyugtalankodni kezdett. A kormányrűdon ülök eleitől kezdve nera kis kedvezéssel vollak azon szigorú lutherismus iránt, mely a fejedelmekre, mint legfőbb püspökökre támaszkodik s mely az absolut fejedelmijog kifejtésére nagyobb befolyással volt, mint sokan vélék, — de hogy a papságot uralkodótársakul vegyék, ettől idegenek valának, ezért a királyi tanácsban levő laikusok még elég jókor az ifjúság megmentése érdekében — győztek, mint tudva van a cateckismus rendelettel azt történt, a mi a septemberi pátensünkkel 1860 maj 15-én, hogy t. i. vissza sem vétetett, de nem is erőszakoltatik többé, hanem a király félier meddig megígérte egy az egyházi ügyeket rendez^