Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-03 / 18. szám

orzi d) az ő gyümölcse örökké tartó. II. a) A vetést gondosan kell ápolni b) a mellett szeretet és serénységet tanusitni, c) fáradhatlanul és hűségesen utána járni. E beszéd után ismét rövid öszhangzó ének énekeltetett magyarnyelven, mire maga a beigtatási ünnepély következett és az egyházi jelvények alesperes Blázi n. t. leik. által az új lelkésznek az oltár elÖtt átadattak, melyet a symbolikus magyarázat, mit a beiglató szépen és értelinessen fejtegetett, tett nevezetessé. Jól lehet a templom zsúfolásig tele volt, mégis legnagyobb csend és figyelem kisérte végig ezen ünnepélyt. Azt mondod kegyes olvasóm: minap olvastunk az ,,Egyh. és Isk. Lapu

-ban egy beigtatásról tudósítást, hiszen egyik a másikhoz hasonló! Nem! Még egy szép keresztyéni vonásról akarok említést tenni, mely az ünnepélyt megelőzte és befejezte, és általa a kiskőrösi ev. egyház újonnan régi buzgóságának dicső jelét adá. Midőn a papi választás után e kérdés forgott fön: hogy s miképen kellene az újonnan választott lelkésznek átszállítását eszközölni, azonnal találkoztak maecaenasok, buzgó keresztyének, kik magokra válaliák az átszállítást, jól lehet azzal nem tartoztak, mert az ilyféle munkák alul régen az előtt az egyházi tagok magokat kiváltották. Némelyek lovakkal s kocsikkal, mások ismét kész pénzzel e költséghez járulván, megkímélték az által az egyházpénztárát. A két tettes Sárkány testvérek, Sáfáry urék, Jeszenszky Pál úr és többen kitüntetvén magokat önkénytes, szives ajánlatokkal, jó példájokkal másokat is ily nemes tettre buzdítottak; bárha ezen buzgóság minden ev. egyházban ily mérvben találtatnék elő ; de fájdalom, sokaknál e szt. tüzet vagy soha feléleszteni nem tudták, vagy a hol égett, eloltattak; pedig mi nehéz azt ismét újra lángba hozni, kiváltképen időnkben, hol az anyagiakról való gondoskodás és szorgalom, a lelkiekről valót háttérbe szorította. — Az ünnepély keresztyéni ebéddel rekesztetett be, de ez sem maradt áldás nélkül; ugyan is tettes Safáry József szolgabíró úr indítványára adományok gyűjtettek egy szerencsétlen kis-körösi lakos számára, kinek az előtt való napon háza elégett. S c h n e 1 1 K. A N.-ENYEDI EV. REFORM. EGYHÁZMEGYÉNEK TAVASZI R. ZSINATA. Ó-TORDA, apr. 14—15-én. A törvényeink értelmében feles számmal összesereglett gyűlést nagyliszteletü esperes, B a s a Mihály úr, apostoli ihletséggel mondott elnöki beszédjével nyitotta meg. Sajnáljuk, hogy ezen kimerítő és terjedelmes beszédet, melyben a nagytiszteletü esperes ezen egyházmegye 14 év alatti szomorú és örvendetes eseményeit, mint egy hü tükörben felmutatta, e lap szük köréhez képest csak dióhéjba szorítva említhetjük meg. A nt. esperes úr beszédjében két időszakot különböztethetünk meg; 1848-tól 1854-ig és onnan a jelen időig. Az előbbi időszakban egyházmegyénk földje még vértől párolog, középületeink hamvadó üszkei még füstölögnek s általában mindenfelé a pusztulás nyomai mutatkoznak; mig az utóbbit azon erős vallásos hit és széllem lengi át, hogy a nehéz csapások felköltik a nemesebb tevékenység életszikráit, rugonyt adnak az öngondolkodásra, s a fejlődő erőmagvakat önmagunkban és magunk által kerestetik. Igy lesz az a gondviselés örök intézete szerint, hogy a pusztulás vérmezején szebb virágok nyílnak, édesebb gyümölcsök teremnek s itt van értelme a koronás költő gyönyörű mondatának: „A te vessződ és botod megvigasztal engem" (Zsoltár 23, 4.) Azon 30 ezer lélek közül, kik Erdély földjén 1848 — 49-ben védtelenül elvérzettenek, ezen alig 20 ezer lelket számláló e.megye többet áldozott 2 ezernél. Több templomaink, úrasztali ékszereink, papi, mesteri s iskola-házaink elpusztultak; némelyek később mint „b a u f á Ili gu

épületek bezárattak. Pénztáraink a m. bankjegyek forgalombóli kivételével kisebb, nagyobb mértékben tönkre mentek, s igy ezen egyházmegye mindennemű károsodása mintegy 80 ezer pfrt körül állott. Ehez járultak : a dézmavesztés, patronusok s közhallgatók elszegényedése, terméketlen évek, természeti csapások, az eddig szokatlan adók terhelése, államkölcsön önkéntes kivetése, korcsma s más jövedelemforrások elvétele stb. De lássuk, vájjon az égő kemence szellemi és erkölcsi életünk alkotmányát összeégette-e ? Nem, mert csak a pozdorja ég meg a tűzben, az arany pedig megtisztul abban. A köznyomor egyetértést, közremunkálást teremt, buzgóságot szül s tevékenységet fejt ki. Az erőknek egyetértése már is több jelekben kimutatta magát, mind szellemi mind anyagi tekintetben. Három megyén kivül, a többiek mind anyamegyék viszont, s ha nem is valami zsiros jövedelemmel, de élhető állapotban tudják tartani egyh. hitsorsosaikat. Sőt még az anyamegyék száma szaporodott a csáni, s hozzákapcsolt eddig deserta megyékkel. Az iskolák mindenütt beállitvák, s egy megyén kivül, hol egy gyermek sincs, a körülményekhez képest 1700 gyermek részesül tanításban. Ez ugyan a népességhez képest csak 8y4pct; oka azonban abban rejlik, hogy a lánygyermekeknek csak fele jár iskolába. Tizennégy megyében vagy merőben új, vagy nagy költséggel kijavított templomok jöttek létre; nyolc uj papi lak, 7 uj iskola épitetett s 6 diszes orgona szereztetett, s mind ez jobbadán a hivek buzgóságteljes áldozatkészségének eredménye. Az egyh. szolgák magaviselete s erkölcsi élete, kevés kivétellel, nemcsak kielégítő, de dicséretre méltó. Özv.- árva intézetünk, mely 1854-ben alig 300 váltó frtlal ujjittatott fel, ma 2000 uj frt tökének örül. Végül köszönetet mond hivataltársainak, s mind azoknak, kik a teherhordozásban osztályos részt vettek, különösen főgondnok mlgos Tisza László urnák, ki befolyásával s erkölcsi hatalmával ott gyámolított, hol a mi erőnk fogyni kezdett. Az egyházi és világi elem egyesülése nem csak igazságon, de kölcsönös szükségen is alapul ! E jeles beszéd, melynek itt csak körvonalait adtuk, hogy az abban mondottak a történelem számára fenmaradjanak, szóról szóra jegyzőkönyvbe iratni határoztatott. Ezután a dolog rende szerint, több rendbeli felsőbb