Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-03 / 18. szám

helyt a személyes tekintetek, melyekkel Sz. úr, mint becsületes, jó ember iránt, méltán viseltetnek, irányadók lenni megszűnnek, áldani fogják igazságszeretetemet,mely ha egyebet nein eredményez is, legalább megmentette értelmiségi becsületünket, midőn egy könyvre, mely stylistikai és tartalmi tekintetben egyiránt páratlan fonákságu, tartózkodás nélkül kimondtam az igazságos Ítéletet. Térdet fejet hajtok én egyházmegyei testületeink határozatai előtt; de a tudomány terén a hivatalos tekintélynek hely nem adathatik és én felszólitom ama megye tisztelt tagjait együtt és egyenkint, tegyék szívükre kezüket és mondják meg őszintén, értettek-e valamit abból, a mit Sz. űr mult lapomban a könyvében előforduló homályosságok értelmezésére elmond és hogy lehet-e attól egy tiszta gondolatot várni, ki midőn felvilágosítani akar, ugy ir, mint Sz. úr pl. az 530. hasábon, hol azt akarja megmagyarázni, mit tesz az, hogy ,,az ember tartalmas énét a viszonyok összege teszi." Sokkal felvilágosodottabb, tisztább eszű férfiaknak tartom amaz egyházmegye tagjait, sem hogy avval hagynák magokat vakítani, hogy mind e szózavarnak a szemlélődés az oka, ha még oly határozottan állítja is Sz. úr, hogy pl. e non-sens is: mi az, a mi a vallásigazságba kegyeletet önt?" speculativ szempontból megszűnik képtelen lenni. Képtelen biz az bármi szempontból, valamint képtelen ez a kérdés is, hogy „a vallásigazság azért kegyeletes-e, mivel ennek irányában az embernek közönyösnek lennie nem szabad, vagy kegyeletes a vallásigazság azért, mivel az, már magában véve is bir belbecscsel?1

' A vallásigazság sohasem kegyeletes sem egyik sem másik okból, hanem az ember kegyeletes és a vallásigazság az ember kegyeletének tárgya. De Sz. úr ugy látszik a sok szemlélődés miatt saját anyanyelvét nem érti többé ; különben nem láthatta volna álláspontjainak általam történt jellemzésében azt, hogy szerintem „az ember magát szabad tetszése szerint, most a vizsgálandó tárgyon kivül helyezi, majd a vizsgálandó tárgy kellő közepébe lép stb. Egyébiránt a nyelv nem értése világosan látható Sz. úr ellenbirálatának nagyszerű befejezésében, hol engem saját lelkiismeretem, Isten és ember előtt tesz felelőssé, azért, mert azt mondtam, hogy életemben egyszer találkoztam Sz. úrral, pedig — heu nefas ! — bebizonyithatólag kétszer találkoztam \ele; de meg magamnak is ellentmondtam, Sz. úr szerint, mert lapom 8-ik számában azt mondtam, hogy nekem Sz. úrral soha semmi érintkezésem nem volt. Most azt kérdem, érti-e az a magyar szót, a ki itt ellentmondást lát ? Hiszem lakhatom én valakivel esztendőkig egy fedél alatt, találkozhatom vele naponkint tízszer és mégis meglehet, hogy soha vele nem érintkeztem. — Bizony, bizony csak nagy nyomorúság az, ha az ember invita Minerva nyúl az irótollhoz. De nem terhellek tovább dolgokkal, melyeket Te reád tartozóknak nem látsz és érzem szavaidnak súlyát, melyekben e gyűlöletes ügybe való avatkozást magadtól határozottan elhárítod; de az engem meg nem tántorít és Themistoclessel azt mondom: üssetek bár, csak hallgassátok meg, a miket mondok. Ballagi Mór. BELFÖLD. A TISZÁNTÚLI H. H. EGYHÁZKERÜLET (DEBRECENBEN) e hó 15. és következett napjain tartá rendes tavaszi közgyűlését, főt. Balogh Péter superint. és mlgos. gr. Degenfeld I rn r e főgondnok urak elnöklete alatt, s az egyházi részről Melegh D. Hajnal Á. Bakcsi L. Nagy I. Révész B. Szűcs K. Asztalos Gy. Batizi A. Benedek L. Rátkai J. Osváth I. Kis Á. a világi részről Ujfalusi M. Lónyai M. Bay F. Csanádi S. Misfeolczi K. Pap M. Fazekas K. Ujfalusi L. Bónis S. Tisza K. Yályi J. Zsorabory J. Kis L. Komlóssy I. Molnár Gy. Szabó B. Kovács L. stb. részvevésök mellett. Főt. superintendens úr buzgó könyörgés és a rég nem találkozás, egyszersmind közbejött betegsége, s abból lett felgyógyulás érzéseiből fakadt érzékeny szavakban, a közgyűléshez intézett beszéde után, a közgyűlést megnyitottnak nyilvánítja, és az ügyek tárgyalására felhívja. — Minek folytán előterjesztetnek és határoztatnak: 1. Örömmel fogadtatik a nagybányai e. m. azon jegyzőkönyvi tudósítása, mely szerint az e. megyei elnök urak (kik némi belzavarok miatt tisztökröl leléptek,) a közbizodalom többször megujult nyilvánulása folytán meghódoltak a közhajtásnak, s Melegh Dániel úr az esperesi, Ujfalusi Miklós úr pedig, a segédgondnoki hivatal tovább folytatására ajánlkoztak. 2. Fájdalommal értesül a k. gy. nt. Daróczi Mihály karcagi lelkész és heves nagykunsági esperes urnák, m. hó 12-kén történt haláláról, s a derék, különösen a közelebb lezajlott viharos időkben, az önkormányzat mellett rendithetlen szilárdsággal küzdött férfiú emlékének, jegyzőkönyvében egy lapot szentelvén, illető s. g. urat, az uj választás iránti iutézkedésre felkéri. 3. Megerösittetik Fazekas Károly urnák, heves nagykunsági e. h. megyei segédgondnokká választása, ki is az esküt letevén, székét áldáskivánások közt elfoglalja. 4. Sajnos tudomásul vétetik gr. Teleki Sándor és Miskolczi Lajos s. g. urak azon bejelentése,mely szerint körülményeik miatt a közgyűlésen meg nem jelenhetnek. 5. Az e. megyék s egyes egyházak képviselőinek megbízóleveleik bemutattatván, megtartatni határoztatnak. 6. Megerösittetik Menyhárt János helybeli hittanár urnák egyházi, Somossy Ignácz urnák pedig világi főjegyzővé, általános szótöbbséggel lett megválasztatása, kik közül M. J. úr az esküt le is tevén, helyét elfoglalja. A mennyiben pedig második jegyzöségre senki általános szótöbbséget nem nyert: Kerekes József és Tisza Lajos urak, mint legtöbb szavazatot nyerlek nevei, uj választás alá kitüzetnek. — A szavazatok az augustusi gyűlésig beküldendők. — A szavazatot nem küldött egyházak feleletre vonatni, és büntettetni rendeltetnek.