Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-04-12 / 15. szám

mánynak, mind az átdolgozásnak. A könyv eredeti formájában maga jelöli meg a korszakot mint olyat, midőn „királyok még nem uralkodtak Izraelben tehát világos, hogy a szerző korában a királyság már meg volt alapítva. Másfelöl szerző nem ismeri sem Jeruzsálemet, sem a jeruzsálemi templomot; a miből önként következik, hogy Salamon ideje előtt irt, ki a templomot épitette, sőt Dávid ideje előtt is, ki Jeruzsálemet a Kanaanitáktól elfoglalta. Ebből könnyen vonhatjuk a következtetést, hogy a munka, melyet a Pentateuchus szerkesztője elbeszélésének alapjául vett, Saul idejében keletkezett. — Felhozhatnék még több példát. Az ó-szövetségről átmehetnék az újra és megmutathatnám, mily nagy számmal vannak azon pontok, melyeken a kritika a hagyományt módosította, mikép forgatta fel egyfelől, mikép erősitette meg másfelől az apostoli iratok authenticitását, mily elmés, mély s széles tudományu eszközök által jutott oda, hogy valamely iratnak tudva nem volt keltét egész hónapokra menő külömbségekig megállapítsa, vagy hogy némely levelet, melynek homlokán apostoli név diszlett, a második századba tegyen; de nem itt a helye ilynemű részletekbe ereszkedni. A cél csak a volt, hogy felfoghatóvá tegj^ük, mit értünk az okmányok kritikája alatt. A tények kritikájának más a célja és eljárása. Feladata nem egyéb, mint hogy szerzett tudomások, a valószínűség megvizsgálása és az elbeszélések benső összefüggése által meghatározza, mely íokig hitelre méltók azon elbeszélések, hogy különböztesse meg, a hol helye van, az igazságot a költeménytől, a történetet a legendától. Sőt némelykor arra is törekszik, hogy hozzávetések, combinatiók utján a traditio által valóságukból kiforgatott események egymásutánját és igaz értelmét is kiderítse. A vizsgálódások, melyeknek Beaufort és N i e b u h r által a római történelem első száza- , dai lettek alávetve, példáját mutatják az afféle munka és eljárásnak, melynek segítségével ama tudósok egyfelől lerontották, másfelől újból alkották a hagyományos történelmet. Colenso tudornak első kötete, melyről imitt szólani akarunk, mert az idézte elé az egész eseményt, kizárólag a tények kritikájával foglalkozik és a kérdésnek tisztán tagadó oldalánál marad. Szerző kinyitja az ó-szövetség azon könyveit, melyeket közönségesen Mózesnek tulajdonítanak. Mellőzi a teremtés, az eset, az özönvíz elbeszéléseit és szorítkozik oly eseményekre, melyekre nézve az ellenőrködés könnyebb. Ó valamely tényt, azért, mert csodaszerü, nem utasít viszsza; mert maga részéről semmi nehézséget nem lát abban, hogy az istenség az emberi dolgokba természetfeletti uton is közbejárjon, de nem fogadhat ' el igazaknak oly előadásokat, melyek magok magokkal állnak ellenmondásban; ámde azt hiszi, hogy a Pentateuchusban oly ellenmondások feles számmal felismerhetők. Különös vizsgálata tárgyául vévén az izraelitáknak a pusztában való tartózkodását, ezen elbeszélésnek azon részleténél állapodik meg, mely a Pharaok járma alól felszabadult izraelitáknak a szent szöveg által kijelölt számát illeti. E szám, a Pentateuchus szerint, több mint hatszáz ezer fegyverfogható egyén, mi a nőket és gyermekeket is oda tudva három millió személyt ád. E népség sátrak alatt lakva, legalább tizenkét négyszeg angol mértföldnyi mozgó várost képezhetett. Ha e népséget mozgásban képzeljük és hadláb szélességét ötven emberre tesszük, hosszasága huszonkét angol mértföldnyi tért foglalna el, ugy hogy az elsőket áz utolsóktól két napi járó föld választá el. E számokat megnyervén, Colenso tudor azokat szembeállítja számos oly helyekkel, melyek ez adatokkal nem egyeztethetők. Az mondatik, hogy Mózes összegyüjté az egész népet a szentély ajtaja előtt: mikép férhetett meg három millió ember oly helyen, mely őt ezernél többet be nem fogadhatott ? Josua elolvassa a törvényt az egész nép előtt: azt kérdezzük: e roppantnépségközül hányan hallhatták e felolvasást, ha pedig csak néhányan hallották, mire való volt ez egész szertartás '? A papok (s ilyenek csak hárman voltak) az áldozatok maradványait ki tartoztak vinni a táboron kivül: ámde az áldozatok igen nagy számmal voltak, s a papnak, hogy abbeli kötelességét teljesitse, nem kevesebb mint két mérföldet kellett gyalogolnia. Az izraeliták Egyptomból magokkal hozták nyájaikat is : megengedve tehát, hogy az emberek mannával táplálkoztak, de mivel éltek az ökrök és juhok, melyeknek számát legalább két millióra kell tennünk ? Ilyenek a Colenso tudor által fölvetett kérdések. Mellő/