Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-04-05 / 14. szám

szokott híveket, mint a szertartásokhoz ragaszkodókat, ergo suum cuique. — Hogy általában mindenek ékesen és jó renddel történjenek, hogy a szent dolgokban sehol, semmi hiány vagy visszaélés ne találtassák: nagyon óhajtandó volna, ha a főtiszt, superintendentiák — minthogy még tábori superintendens nincs — nem vonnák el végkép figyelmöket, eme szeretteik körétől távol élő, fegyveres gyülekezetektől sem, s különösen a még üresedésben lévő tábori lelkészi állomások minél elébbi betöltetését atyai gondoskodással eszközölve, ugy intézkednének, hogy a tábori lelkész, csak az illető f. t. superintendensi hivatal elbocsátó levelével ellátva, foglalhatná el állomását; s tábori lelkészszé léte által, ne záratnék mintegy ki — azon egyházkerület köréből, a melyhez tartozott, hanem tekintetnék ugy, mint bármely más lelkészei az azon egyházkerülethez tartozó gyülekezeteknek. Hisz a tábori lelkész is csak azon urat szolgálja, a kit a polgári, s igy valóban méltó dolog lenne, hogy a f. t. egyházi hatóságok, a magas kormány e tekintetbeni valóban atyai intézkedéséhez — figyelembevéve saját édes gyermekeiknek a távolbani vallási szükségleteit — teljes igyekezettel nyújtanának segédkezet. — Hogy egy hivatalát lelkiismeretesen kezelő tábori lelkész, — kellő időben és helyen alkalmazott intései által — mily sok bűnnek elejét veheti, s hány könnyelműeket tartóztathat vissza a kárhozat, a testi és lelki veszélyek útjáról: erről mindenki könnyen meggyőződhetik, a ki az itteni viszonyokat ismeri, s ha csak egy katonai isteni tiszteletben is részt véve látta, hogy még a legelvetemedettebb ember is, mily szent áhítattal csügg lelkészén, kinek a katonai kemény bánásmódtói eltérő szelid intéseit, — a hadi élet viszontagsági közt, — ha csak nem épen a lelkész székhelyén állomásozik, — évenkint csak egyszer, vagy legfeljebb egy párszor van alkalma hallhatni. De meg mindenki tudja, hogy a viszontagságok közt, idegen földön, vagy talán épen a kórházak síralom völgyében, csakugyan érzékenyebb, fogékonyabb a szív a jónak befogadására, mint a mindennapi élet fásitó egyformaságában. Vajha azért a jó alkalom sehol használatlanul ne maradna ! A lelkésznek ki ezután lépend e pályára, már nem kellend a kezdeményezés nehéz munkájával küzdenie. Az imaházak mindenütt készek. Itt Velencében is, — hova mint fentebb említve volt, a ref. lelkészi hivatal Veronából csak a mult év végével tétetett át, — egy a város kellő közepében lévő derék épülelbeni hajdani klastrom csinos imaház, teljes felszereltetése után, a mult jan. hó 25-én, a ref. egyház'egyszerű szertartásai szerint, ünnepélyesen felszenteltetett; a mely alkalommal, a nagy számmal egybesereglett hívek, katonai zenekar kísérete mellett eléneklék a 233-ik dicséretnek ez ünnepélyre alkalmazható verseit, s az illető lelkész szónokolt I. Kir. VIII. 61 verse nyomán azon tételről: iniben kell állani a prot. templomok valódi szentségének ? s ezt, beszéde folyamában oda fejtéki, hogy nem külsőségekben, hanem a hívek belső érzelmeinek tisztaságában stb. Ez egyszerű, de a maga nemében talán Velence fenállása óta egyetlen ünnepély megemlítése után, legyen most már berekesztve, talán egy kissé hosszura is terjedt tudósításom, azon legújabb örvendetes esemény közlésével, miszerint B. táborszernagy ő excellentiájának atyai gondoskodása folytán, épen harmad nappal ezelőtt kapott az itteni katonai gyülekezet, 100 darab valóban pompás kötésű zsoltárt, és 60 darab würtembergi német énekes könyvet. Kátai Márton. TÁRCA. PÁR SZÓ AZ ALSÓZEMPLÉNI EGYHÁZMEGYE GYŰLÉSÉRŐL TUDÓSÍTÓ „EGY KÉPVISELŐ" ÚRNAK. Ha a keresztyén erkölcstudomány tanitja azt, hogy: „kétséges és bizonytalan lelkiismerettel ne tegyen az ember semmit:" mennyivel inkább azt, hogy : tetteink tiszta lelkiismeretünkből folyók legyenek! Ezt elörebocsátva, kérdem tisztelt „képviselő" urat, számot vetett-e lelkiismeretével; tiszta lelkiismeretéből eredett-e akkor munkássága : midőn ama tudósítását irá, melyet jónak, helyesnek látok megigazítani, csak azért, hogy az igazság az ő fiaitól ne csak el ne fordittassék; sőt inkább ragyogó fényében állittassék elő?! ? Ugyanis azt tetszik írni, hogy; ,,a k i lelkésztől megvonta egyházmegyénk" - az incisumokat elhagyom : — „szeretetét, irgalmas voltát" azért: „mert ö, egy önként adott, sajátkezüleg irt és aláirt téritményét megszegte" — Kérdem lelkiismeretesen járt-e el Ön, midőn tudósításából célosnak látta kihagyni, hogy: azt a térit— ményt a n. t. egyházmegye hivatalkara parancsából fogalmazta az egyházi főjegyző és a szegény k i lelkésznek nolle velle saját kezével kellett lemásolni és aláírni; de nem önként, mint ön irá ?! ? Ugy tudom és hiszem, hogy a fötiszteletü egyházkerületi kormányszék elébe kerülvén ez ügy; majd bővebben szólunk róla annak idejében. Ennyit az igazság érdekében. És még jelenleg anynyit: ,,Ne mondj a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot !! 1" egy másik képviselő. VEGYESEK. (Uj képes újság.) Ezennel sietünk tudatni t. olvasóinkkal, miszerint a több nembeli irodalmi munkásságáról s különösön olvasóink nagy része által melléklapunk, a „Házi Kincstár" munkás és buzgó segéd-szerkesztőjében, kedvezőleg ismert Batiz falvi István szerkesztése mellett, f. évi máj. hó 1-től fogva a „Magyar Nép Lapja" cimü uj, ismeretterjesztő, közhasznú és legolcsóbb képes újság fog megjelenni. Célja ez uj népies vállalatnak az ismeretterjesztés s népünk anyagi és szellemi jobblétének előmozdítása, nemzetiségének s honszeretetének megszilárdítása, mit népszerű tudományos és mulattató köalemények által vél eszközölni. Előfizetési ára e havonkint