Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-04-05 / 14. szám

lágysági ref. egyházmegye f. hó 8-án tartott gyűlése hatá­rozatát teszik köztudomássá. Legyen szabad a szilágysági ref. egyházmegye ré­széről mind a hibáson közlőt, mind a t. olvasó közönséget, az ügy valódi állásáról felvilágositani. A részek visszakapcsolására kiküldött kir. biztos­ság, báró Yay Lajos elnök, Baró Apor Károly aláírással 1861 mari. 31-ről a következő felszólítást intézi az erdélyi refor. püspökséghez. ,,Kötelességévé tétetett jelen kir. biztosságnak véle­ményt adni az iránt, hogy mi módon lehetne a két hitval­lású evangélikusok házassági váló pereiket, melyek a ré­szekben saját consistoriurnaik előtt tárgyaltatnak, áttenni a magyarországi polgári bíróságokhoz, a melyek előtt ezek eddig Magyarországon folytak, s ezentúl is folyni fognak mindaddig, mig a zsinat által a consistoriumok újból ren­deztetve életbe nem lépnek. Hogy feladatának megfelelhessen a kir. biztosság, szükség, hogy tökéletes tudomása legyen a részekbeni mi­hen létéről a protestánsok tractualis, és senioralis consis­toriumának, nem különben ez ügynek II. József császár uralkodása alatti állásáról, mely időben a házassági váló perek itt is a világi bíróságok által döntettek el. Ennél fogva hivatalosan fölszólítjuk főtisztelendő ura­ságodat, szíveskedjék a fennebbiekre nézve tiszta felvilágo­sítást nyújtó adatokat velünk közölni, s egyszersmind a partialis, és generális synodus előtt folyó összes váló pe­reknek jegyzékét elkészítvén, azt hozzánk juttatni. Ki lett volna továbbá az eddig már ünnepélyesen Ma­gyarországhoz visszakeblezelt Kraszna, és Közép Szolnok­vármegyékben általunk mondandó, hogy a helvét hitvallás követő protestánsok a részeket képező hatóságokban mind egyházi, s iskolai ügyeikre nézve a tiszántúli helvét hitval­lású evangelikus egyházkerülethez csatoltatnak, mivel a Közép-Szolnok, Kraszna, és Kővár vidéki hatóságok terü­lete 1820 évig különben is ehhez tartozott. — De minek­utána köztudomásból értesülve vagyunk arról: mi szerint ezen kapcsolat, csak az emiitett hatóságokhoz tartozó ref. Ekklézsiák papjai és a tiszántúli superintendens között sze­mélyes hivatalos viszonyaikra nézve állott fen, de egyéb az Ekklezsiákat érdeklő kezelési viszonyokra nézve az er­délyországi főeonsistoriumtóli függés meg nem volt soha szüntetve, egyelőre nem tartók tanácsosnak ezen fenemli­tett hatóságoknak a túl a tiszai superintendentiához való kapcsolatát kimondani, — mielőtt ezen nagy fontosságú tárgyra nézve az erdélyi nagyfejedelemség főconsisto­riuma állal tüzetesebben nem értesíttetnénk, és még azon esetben is, ha ezen bekeblezési akadályra nem találnánk, az illető egyházi elöljárók, és superintendentiák közremunká­lása által lehetne csak oly egyesülési szabályt létrehozni, mely által a Cathedraticum iránt s egyéb egyházi, vallási s iskolai ügyeket illető egyházi kormányzási viszonyok te­kintetében minden rendezési és bekeblezési kérdések az illető helyről a körülmények kifejtése mellett ki egyenlít­tessenek. Mindezekre nézve főtisztelendő uraságodat fölkérjük, szíveskedjék e végre az illetők véleményét meghallgatni s azt velünk közölni." E királyi biztossági leirat közöltetvén egyházme­gyénkkel, 1861 május 22. tartatott részletes zsinati gyűlé­sében a következőkben állapodott meg. „FŐtiszteletü püspök úr idei 203 sz. a. főpásztori le­irata mellett a részek visszacsatolására kiküldetett kir. biz­tosságnak főtisztelelü püspök úrhoz intézett átiratát, mely­ben fötiszteletü püspök úr a szilágy-szolnoki egyházme­gyének az erdélyi mltgs egyházi főtanács, s fötiszteletü püspökséghezi viszonyt illetőleg felvilágosítás tételre fel­szóliltatik, esperes k. atyánkfiával, s illetőleg részletes zsi­natunkkal is közölni méltóztatván a mélyen tisztelt kir. biztossági átirat lényegére vonatkozólag történelmileg ok­adatolt feleletünket a következendőkben tesszük meg : I. A szilágy-szolnoki egyházmegyének az erdélyi mltgs e.főtanácshoz, s fötiszteletü superintendentiához való viszonyát, és jogi állását illetőleg : ,,A tiszántúli superintendentia, melylyel szilágy-szol­noki egyházmegyénk is hajdan egybekapcsolva volt, azon időben alakult, mielőtt az úgynevezett részek több ma­gyarországi megyékkel együtt több rendbeli egyezkedé­sek, és kötések nyomán egész a Tiszáig az erdélyi fejede­lemséghez tartoztak, és ezen superintendentiának, mely második erdélyi superintendentiának volt tekinthető, vala­mint a szorosabb értelemben vett erdélyi superintendentiá­nak püspökei is az erdélyi fejedelmek által erősíttettek meg, mint ez világos Báthori Gábor erdélyi fejedelemnek 1608-ban jul. 26-án Gyula-Fehérvárt kelt diplomájából, melyben a csengeri Generalis-synoduson választott tiszán­túli superintendens Hodászi Lukácsot ezen hivatalában meg­erősíti. — Későbben midőn Erdély a Felséges ausztriai ház uralkodása alá ment, a volt nagyobb terjedelmű Partiumnak kisebb része, (a szilágy-szolnoki egyházmegye) Erdély­lyel maradott kapcsolatban. Ezen körülmények voltak okai aZon sajátságos viszony kifejlődésének, miszerint ezen egyházmegye, a midőn némi viszonyban, s egybeköttetés­ben volt is a tiszántúli superintendentiával, ugyan akkor folytonosan az erdélyi superintendentia, s az egyházi fő­tanács alatt állott: legyen elég erre felhozni 1. A mltgs e. főtanács 1751-ben sept. 29-kén kelt leiratát. A prot. pag. 379 melyben meghatározza, miszerint egyházkerületünkben kebelezett lompérti, és ilosvai egy­házaink egymástól ne szakadjanak el. 2. 1768-ban, midőn a tiszántúli superintendens által ezen egyházmegye esperese Zoványi József hivatalától fel­függesztetik, a szilágyi papság az erdélyi mltgs egyházi főtanácshoz ir fel e tárgyban, sőt a tiszántúli superinten­dentia is az erdélyi mltgs egyházi főtanácshoz folyamodik, ugyan eziránt, melyre a mltgs egyházi főtanács 1769. mart. 6-án leír, s az általa kinevezett biztosok tettleges közbejöt­tével intéztetik el ezen ügy. A prot. pag. 507. 508. 509 és 510. 3. 1791-ben Budán II. Leopöld király parancsára a két prot. hitfelekezet egyházi, és világi főrendei által nem­zeti zsinat tartatván, a szilágyi egyházvidék küldött ugyan

Next

/
Oldalképek
Tartalom