Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-29 / 13. szám

mert a határban szanaszét ugyanannyi lanyaiskola van.) Végre a cimzett presbytergyülés azt is elhatározá, miszerint felhívja a várost, hogy a városi költségen és felügyelet alatt, tehát valláskülönbségre nem tekintve, ellenben illő gondot fordítva az itt szükséges nyelvre (u. m. a magyarra, mint különben is országosra, s a tótra, mint az érdeklettek többségénél házira), állíttassák fel oly téli is.kola, hol a tanodákból már kifogott legények nyerjenek gyakorlatias beavatást az életre tartozó ismeretekbe s ügyiratokba, mely oktatást aztán a melegebb hónapokon át a vasárnapi iskola szője tovább. A presbyterium eme határzatait vázoltomban, nagyából népoktatásunk állását is vázolám. Egészítsük ki eme vázlatot azzal, hogy oda gondolunk még katholikusok és izraeliták részéről szintén egy-egy néptanodát (magyar tanítási nyelvvel) ; továbbá érintjük, miszerint jobb házak számára egy (jelen évtől fogva több osztályú) Ieánynövelde két nevelőnővel s több tanár közreműködése mellett virágzik, egyletileg alapítva ; végre hozzá tesszük, miszerint a mindezekre kívántató legelemibb előkészítésül, dr. Teless y József fáradozása sőt pénzbeli áldozatai folytán föléledett az óvoda, mely egy év előtt elakadott va!a. Említést érdemel az is, hogy Benka Gyula tanár vezetése alatt egy f é r f i d a 1 á r d á n k alakult, mely már is kezd a magyar istenitiszteletre érdekemelöleg és társalgási téren a jó szellemre a szép érzés fejlesztésével halni. Az iskolaügyi haladás e felsorolt tényei mellett, a főiskolai ünnepélyek megfelelő helyisége, s ott a közönséggel leendő bővebb szellemi érintkezhetés szükségének eleven érzeténél fogva még az tűnik föl igen kívánatosnak, hogy a már sokat pengetett diszépület, mely a főiskola emeletes nagy háza mellett egy tág hallgatótermet, egy könyvtárt s egy zenedét foglalva magában, mielőbb létesüljön. S ez óhaj reménnyé leginkább a kezdeményező férfiúnak neve által bátorittatik, mely név nem más, mini báró Podmaniczky Frigyes, esperességi felügyelőnk (a mull országgyűlésen képviselőnk) közlekintélyben és közszeretetben álló neve. Egyéb dolgainkról más alkalommal. — L. G. KÉSMÁRKON - mint a „Hon"nak írják — f. h. ll-kén ünnepeié a helybeli főtanoda ifjúsága a tanári kar jelenlétében Bacsányi János évszázados születése napját. Hazánknak ezen szellemi bajnokát, ki a mull században legnyomasztóbb viszonyok közt Kazinczyval együtt a „Magyar Muzeumot" alapitá, későbben a „Magyar Minervát, szerkeszté" ki is egészen a haza s a tudomány ügyének szentelé viszontagságteljes életéi: ez alkalommal Solcz Frigyes tanár lelkes beszédben, mint a kritikai irót, szabadságtól lángoló költőt és hazafit az ifjúságnak hálás emlékezetébe s utánozandó pélydányul ajánlá. Nem hagyhatjuk említés nélkül, hogy az itteni magyar önképezde, mely fetanodánksiál már 43 év óta fennál s hiven ápoltatik, mely az 1840-ben t. Jóny Tivadar úr által — magyar könyvek szerzésére s évenkinti két legjobb pályamunka díjazására — tett alapítványban folytonos ösztönt nyer, ez idén uj jótéteményben részesült Budicky Kálmán tétfalvai ev. lelkész alapítványa által, ki is évenkint holtáig általa fizetendő egy aranyal tiizött ki az önképezdében létrejövő legsikerültebb munka díjazására. j KÖNYVISMERTETÉS. Az e r d é 1 y i r e f. anyaszentegyház névkönyve 1863-ra Kolozsvárt, az ev. ref. főtanoda könyvn y o m d á j a betűivel. 1863. 8-a d r é t, 98 lap. Ára 30 kr. o. é. Hogy mily fontos és szükséges, az efféle egyházi névkönyv, s milyennek kell annak lenni, hogy céljának megfeleljen, — erről ugyancsak e lapok m. évi folyamában, bőven és alaposan volt már szó. Most hát nem is fejtegetjük ezt. Csak is annyit akarunk ez utlal megjegyezni, hogy ha azon érdek és tanulság, melyet a névkönyvtől várunk, természetesen azon mértékben növekedik, a milyenben nagyobb ama társadalmi testület, melynek közállapotairól hiteles statistikai kimutatást közöl, akkor, hogy e tanulság valóban meg is legyen, az is múlhatatlanul megkívántatik, hogy az adatok összeállítása tökéletesen teljes, kimerilő és alapos legyen. Hogy az érdek, az előttünk fekvő névkönyv irányában, miután egy egész ország öszves ref. egyházának állapotaival ismerkedhetünk meg- abból, m:'< • csak a cim után is előre fölébredt olvasóinkban, erről se ai kétségünk ; hogy tanulságot is vehetünk e belőle és me:..iyit? e végett nyissuk fel magái a könyvet és lássuk tartalmát: Első helyen. 1—35 lapon, következő:,,A v. hunyadi zarándival egyesült egyházmegye és azon egy ház megyébe ni egyházak történelme" című korrajzot találunk. Irta Dáné István, szászvárosi ref. 2-ik pap. Sok tekintetben érdekes, tanulságos, de egyszersmind elszomorító is, ez épen annyi tanulmánynyal mint — a körülmények szerint — alapossággal irt rajz. Jól esik belőle értesülnünk, hogy már a 16. század végén 37 anya-és szinte félannyi leányegyház volt e kettős ref. egyházmegyében megalapítva. E számos s a szövegben, egy még 1634-ben történt összeírás szerint, névleg is megemlített egyházak rövid történeteit közli velünk az érdemes cikkíró; hanem épen ezen történetek azok, melyek olvastára lehetetlen a protestáns és magyar ember keblének el nem borulnia ! Mert — hiszen e korrajz folytán nem csak elmúlt eseményekről, hanem elmúlt, elenyészett egyházakról is kell olvasnunk, ugy hogy — a cikkíróval szólva — önkénytelenül jő ajkainkra e kérdés: honnan van az, hogy a felsorolt egyházak közül csak 24 érte el anyaegyház alakjában a jelenkort, se huszonnégyből is hat már lob hév óta üresen áll, nélkülözvén az egyházias életnek szivet és lelket átható áldásait? Feleletért a szövegre utasítván a nyájas olvasót, mi csak annyit mondunk még, hogy vannak az itt felsorolt egyházak kö-