Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-22 / 12. szám

ERDÖVIDÉK, februárié. Az erdővidéki evang. reform, papság-febr. hó 10-én honalapitónk Árpád nevenapján tartá 5 év óta folyamatban levő lelkészi körét, azon, nagytiszteletü B e n e d e k József esperes űr által, kitűzött kérdésünkről: „Mi a vallás ? és ha valamely hiteszmét némely ujabbkori irásmagyarázók nem létezőnek bizonyítanának be, mint p. o. Jézus testileg való feltámadását, mi teendője a lelkésznek ?" Nagy volt a tárgy, de épen oly kitartó a buzgalom, melylyel mindkét kérdés megfejtése körül több lelkészek eljártak. Öröm, lelki öröm vala hallgatni a jobbnál jobb és kielégítőbb papi értekezleteket. Oly öröm volt ez, milyet csak a tudományban gyönyörködő elein magának kiván. Örömünket tetőzte, több világi alapos készületü fő urunknak jelenléte, kiket nem annyira a kíváncsiság, mint a tndományszomj és ismeretes vallásos buzgalmuk ösztönzött, kihallgatni a nézeteket, a kitűzött nehéz kérdések meghatározásában és kifejtésében; és a kik mindnyájan, mint örömtől ragyogó arcukról olvashatók, kielégítve távozának. Óhajtanám ez értekezletek mindenikét világ elé adni, nem tudományos ismeretünk fitogatásáért, hanem főleg azért, hogy lássák azok, kik tudományos készültségük magas fokán azt hiszik, rokonszenvet aratnak, ha oly hiteszméket akarnak megdönteni ujabbkori ismereteik fensőbbsége érzetében, mely már mindnyájunk lelkében nemcsak viszhangra talál, de meggyőződésünk rendithetlen kőszálává is vált; és a mely felett nemcsak ujabbkori exegétáink, de régiek, és tegyük mellé, jelesnél jelesbek, s majd a jövő századok exegétái is sok, szinte hiszem, hasztalan tenta-vért fognak még elfecsérleni; de ezt nem tehetem részint azért, mert nem e lap űrébe valók, részint pedig azért, mert többen szeretnek báli, politikai, gazdasági, s mit tudom én még mit, mint tudományos értekezéseket olvasni. Óhajtandó volna oda is : ha ezen értekezések bár egymás között kiosztatnának kritika végett, mert ez, az a tudományban, mi a tűz az aranynál, ha higgadt és részrehajthatlan. Megkoronázta örömünket, meg lelkészi körünket Erdély Széchenyije, gróf Mikó Imre ö excellentiájának kegyajándoka, midőn kegyeskedett a halhatatlan magyar iró „Bod Péter élete és munkái"-ról kiadott becses müvének egy példányát olvasdánknak megküldeni. Hajoljunk meg uraim, hajoljunk meg lelkésztársaim a nagy tudós, iró, honfi gróf előtt, ki magas állásán, oly férfi életét teszi közzé, ki csak egyszerű, szegény protestáns pap volt. Ki írói müveiaek drága koszorújában megadta méltó helyét közelebbi idökorunk egyik halhatatlan protastans lelkészének; azon egyénnek, a ki a mily szegény volt testileg, oly gazdag örökéletű, halhatatlan müveiben. Mondjuk ezt egy szívvel lélekkel, óh ne csak mondjuk, tegyük Istenhez emelendő napi fohászaink közé: gróf Mikó Imre, Erdély büszkesége éljen! éljen!! soká éljen!!! Sebestyén Károly, bölöni pap. NT. SZERKESZTŐ ÜR! MAROS-VÁSÁRHELY, 18G3. mart. 8. Ma épen egy éve folya le, hogy helybeli reformált egyházunkban a behozott presbvteri rendszer alapján — szavazás utján a képviselők megválasztattak s azóta az egész presbyteri rendszer életbeléptettetett — s mivel mind eddig nem találkozott, ki ez illetékes becses lapokban e fontos reformról tudósítást tett volna, — azt bátor vagyok avatatlan tollammal megtenni. Még a mult 1861-dik év juliusa 28 és 29-ik napjain a Kolozsvárt tartott egyházi főtanács meghatározta azon alapszabályokat, melyek szerint az erdélyi h. h. anyaszentegyház püspöki és esperesi vizsgálat alatt álló egyházai kebli igazgató testületei ujja szerveztessenek, s azokat az egyházakhoz nyomtatásban ki is küldötte, melyeket, ha ntiszteletüséged előtt ismeretlenek volnának, bátor vagyok ide mellékelni. Ezen határozat következtében az 1861-ik év végin itten teljes egyházi gyűlés tartatván, — a leküldött alapszabályok kihirdettettek, s a régóhajtott képviseleti rendszer életbeléptetése, ezen püspöki vizsgálat alatti egyházban, melyet addig egy maga magát kiegészítő testület kormányzott általa választott világi gondnok elnöksége alatt — elhatároztatott. Egyúttal elhatároztatott az is (az alapszabály B. 2. ellenére) hogy az egyház a régóta gyakorolt jogához, miszerint világi gondnoka elnokösködjék a gyűlésekben, tovább is ragaszkodik, s ezen joga megtartása iránt az egyházi főtanácshoz felterjesztést is tett. Legelső teendő vala a szavazatképes egyháztagok egybeirása-, de itt nem szolgálhatott alapul, az alapszapály azon határozata, hogy ezen jogot, csak a bér-vagy kepefizető tagok gyakorolják, mert helybeli egyházunk azon szerencsés helyzetben van, két a Maroson lévő 11 kövü malmábóli jövedelme által, hogy nemcsak tagjai semmi fizetéssel nem kötelesek , — sőt az egyház szükségeit, papjai — s hivatalnokai fizetését is abból elláthatja: e szerint tehát tagjai egybeirása a legszélesebb alapon történhetett, kiknek összes száma 801-re ment; mindazáltal lehetetlen sajnálatunkat nem fejezni ki aziránt, hogy több itteni birtokos, vagy hivatala által ide tartozó érdemes egyén a szavazók közé nem iktatta be (például legidösb gróf Teleki Domokos — gróf Teleki Sámmuel — g. Teleki Miklós, itélömester Szent-györgyi Imre — kir. tábl. ülnök Kabos László stb.) magát. A képviselők száma — a helybeli főiskola tanárai — a lelkészek — enekvezetök és a kebli leányiskola tanítóin kivül — összesen 120-ra határoztatott, kikre a szavazás mult év mártiusa 5 — 8-ik napjain történt meg. — Érdekes megemliteni, hogy a 801 szavazó és választható közül csak 59 nem kapott szavazatot. A legmagasb szavazat 332, a legkevesebb vagyis az utolsó helyen megválasztott képviselő 138 szavazatot nyert, mely mennyiséget két egyén kapván, az alapszabály szellemében, az idősebb egyén lett a képviselő. — Hasonló eset fordult elő később a presbyteri