Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-15 / 11. szám

ségéhez képest, ez által a magyar protestáns egyháznak élő dicsőség-oszlopot emeljek. Az evangyéliomi Isten-országának szerény de szent munkája ez. Isten talán megsegít bennünket; hiszem, erősen hiszem. A protestantismusnak még nagy pályája és harcai lesznek; ezért szükség a kiváló figyelem és lelkesedés, melylyel közös szent érdekeink iránt viseltessünk. Midőn a szentkönyv példányaiért hálás köszönetet mondok, kötelességemül tartom kijelenteni azok mikénti szétosztását. A szegényeknek adok ingyen, azoknak pedig, kik megfizethetik: féldijért; melyet is az ez évban kezdett szegények perzselyébe gyűjtünk. Es ha a szegény protestáns magyar, német vagy római kath. magyar gyermek is szükségli, azoknak ruhácskát veszünk ezen perzselyböl s tőlünk szegénységünktől telhetőleg anyagilag is gyámolitjuk. Ily perzsely van Pitesten és Ploesten s remélem, hogy én kegyes jóltevöiin, ügyünk lelkes pártolói, ezen eljárást helyeselni fogják. Remélem azt is, hogy a selmeci gyámegylet, melynek kebléből az evangyéliomi élet munkásság szent tüze ide is elküldé már másod izben jóltevö lángjait, annak igazgató tanára, elnöke, jegyzője s minden tagjai kegyes figyelemmel és megemlékezéssel kisérendik továbbra is missió ügyünket, s az evangyéliomi elhagyatottakért való munkálkodásunkat. Ezt szeretettel kérve köszönetem s testvéri üdvözletem nyilvánítása után a selmeci iskolára és gyámintézetre annak lelkes tanáraira és minden tagjaira isten mindennemű szent áldásait könyörögvén tisztelő hódolattal vagyok Oláhországban Ploesten. Jan. 22. 1863. stb. Ebből is kitűnik egyes egyének és intézetek azon lelkes gondoskodása rnely a szent könyvek példányai által nekem alkalmat adott az örök igazságok olvasására, megismerésére ily módon is jóltevöleg folyni be. De segittettem más vallásos könyvekkel is, mint legközelebb Osterlamm Károly könyvárus úr 20 példány Hitujjitás bajnokaival s nagyban Révész Bálint úr 50 példány egyházi könyvtárral. Mindennemű könyv küldeménnyel a fentebb emiitett módot követem. Hogy bibliáknak szükiben ne legyek eleitől fogva figyelmem volt reá ; s mai napig háromszáz példányt bizonyosan elosztogattam. A magyaron kivül vannak német, román, héber, francia, görög, angol példányaim is. Az ajándékkép küldött biblia példányokból kapott Száskut, Pitest, Bukarest,Ploest,Braila sazon atyánkfiai,kiket az emiitett helyeken kivül másutt időnként fölkeresheték. Most is az emiitett helyek mindegyikén vannak bibliapéldányaink az ügy szegénységéhez mérten. Mint történjék jövőre az ebbeli kegyes adomány: útját találja meg a keresztyéni hitközösségi szeretet, lelkesedés; az én kedves kötelességem e tekintetben csak az : hogy mindennemű pártolásért az ügy nevében őszinte hálámat fejezzem ki. Ploest, febr. 22 1863.*) Czelder Márton. •*) A lelkes indítványozó Nádosi űr, a római kath. atyafiaknak az oláh földre kiterjedő buzgóságát protestáns híveink előtt példányul tünteti föl. A római katholicis-PRO PATRE QUI BIS VIDERETUR MORI ! Nt. Miskolcy István kecskeméti főesperes űr e lapok idei 9. számában „tractusunk becsületeért kívánt egy kis megjegyzést tenni, egy pár sorára azon autobiographiának, melyet a j.—kiséri lelkész, Sz. A. szeretett atyánkfia, ugyanezen lapok idei 4. számában közzé tett? boldogult-apám — Szilády László saját kézirata után aj.-kiséri protocolumból." E kis megjegyzésben bold. apám „a tractust igaztalanul sértőnek s annak eljárását kárhoztatva vádolónak4

' — mondatik. Miért? — mert amaz egy pár sorban ezt mondja, hogy „ö folytatta a j.-kiséri egyházban a papi hivatalt, — miután az illető esperes elébb az egyháznak papválasztási jogát — elfogadván Iíolmár lemondását, megadta s elismerte, a tractus ellenben ennek ellene mondott s Kolmárt hivatalában, mint arra képest, megtartani kívánta." Mi sértő van ebben? — nem birom átlátni. Ha „ezek mind igazakés ámenek" — mint Sz. A. ir ja: ugy sértők nem lehetnek. — Vagy nem igazak ? hiszen a tractus ide vonatkozólag közlött 15. alatti határozata mondja: ,,Igaz ugyan, hogy nt. főesperes úr is, a j.-kiséri egyházgyülekezet előadása nyomán tette e tárgyban a nt. egyházvidéki tanácsnak hivatalos jelentését; de minthogy ily változásra egyházvidéki tanácsunk jelenleg stb. stb." Ezen 15. alatti határozatot — ugy vélem—el kellett volna hallgatni a végre, hogy amaz egy pár sor — vagy az iró „igaztalanul sértőnek s eljárását kárhoztatva vádolónak" bélyegeztethessék — a tractus iránt. Csak hogy akkor a következő 16-dik pontnak is el kell vala maradni, mely nagy finomul, megnevezetlenül mondja Szilády Lászlót „ tolakodónak, magát vásárra kiállítónak s meggyalázónak." S ha ezek elhagyásával elmarad a következő 17-dik pont; mit veszt vele az akkori tractus becsülete ? Szerintem nyer és pedig igen nagyot nyer, mert egymásnak ellent mondó határozataiban nem lesz vala pelengérre állítva. Igenis, mert ellenmondást látok ugy egyes ember, mint testület tettében, ha általa elébb „tolakodónak s magát meggyalázottnak" tekintett egyént — ha mindjárt 5. hónap multával is — „örömmel fogad" kebelére. Igy fogadta pedig az a kmus nemes törekvését ha látjuk a legnagyobb tisztelettel hajlunk meg. De mivel a lelkesség a történelembe megyen át s ennek mindenek feletti szentsége az igazság: nem hallgathatjuk el, hogy a dunafejedelemségben egy buzgő róm. kath. lelkész könyveket kérvén főtiszt. Danielik kanonok vagy püspök úrtól: azon leverő tudósítást vette, hogy a szent István társulat könyvadományival külföldre ki nem terjeszkedik. A Szent-László-társulat, mely a mi missiónknak róm. kath. atyánkfia részéről a pártfogolásban nemes vetélytársa: később kezdeteit mint a missio; s mai napon már rendszerezve van s ezrekkel bir, itt meg kell hajolnia, s követésre serkennie a magyar prot. egyháznak. Hogy én mint zörgettem a főbb helyeken a rom. kath. testvérekért, az legközelebb az erdélyi lapok valamelyikében közlendő levélből meg lesz ítélhető. Kérem e lapok tiszt, szerkesztőjét is e levél átvételére.