Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-15 / 11. szám

sem tanítvány; amott tanítványok nagy számmal, az iskola is céljának megfelelő állapotban van, de tanitó igazán nincs. Ennek oka, nem tagadhatni, sok részben az egyház köztagjainak részvétlenségében, lágymeleg, hogy ne mondjam, fagypontra leszállt egyháziasságában; de egyszersmind abban is rejlik, hogy a gyülekezetek elöljárói, mint ilyenek, vezéri tisztöknek nem emelkednek fel mindenkor és mindenütt azon niveaujára, holott sem népszerűséget nem vadászva, sem jutalmat nem várva, lankadatlanul törekednének az állásuknál fogva eléjök tűzött cél felé. Nehezen esik ilyeket közzé tennem ; de még nehezebben kinyilatkoztatnom a K i lelkésznek azon eléggé nem kárhoztatható magaviseletét, mely öt oda juttatá, hogy ezt hallja; ad extrema perventum est. 0, kihez az egyházi felsőbb hatóság már annyiszor intézte eme nevezetes kérdést: quousque tandem abutere patientia nostra? ö kivel egyházmegyénk s kerületünknek annyiszor meggyült a baja, ö, egy önként adott, sajátkezüleg irt és aláirt téritvénye megszegése következtében, kemény inegátalkodottsága folytán, megtalálta a mit keresett; meg, hogy tőle az egyházmegye, azt, mit iránta bár érdemetlenül, de a humanismus és keresztyénség elvénél fogvást kétségkívül helyesen oly sokszor tanúsított, szeretetét, irgalmas voltát ezen túlra megvonja. Fájó szívvel említem meg végül, hogy t. Körösi István harkányi lelkész, ki 12 évig hiv és avatott tollal vezette egyházmegyénk jegyzökönyvét, főjegyzői hivataláról határozottan lemondott; — nem különben fájdalmasan hatott mindnyájunkra, a szó valódi értelmében kormányra termett esperesünk nt. Hegedűs László urnák, betegsége miatt, elnöki székében nem láthatása. Adjon Isten neki minél elébb állandó, jó egészséget egész egyházmegyénk közörömére! egy képviselő. LELKÉSZIKTATÁS TÁPIÓ-SZELÉN. Ma, azaz Oculi vasárnapján, ülé meg a tápió-szelei ág. hitv. evang. anya- és farmosi leányegyház a lelkésziktatás ritka ünnepélyét. Beigtattatott ugyanis az osztatlan szóval megválasztott t. Melcer Gyula, eddigi rákos-keresztúri ev. segédlelkész úr. Az ünnepély a győri énekeskönyv 197-ik számú énekével megkezdetvén, annak elzengése után alulirt oltári imát monda és felolvasá Efez. 6, 10—17 magasztos igéit. Utána az ünnepi cselekvényre vonatkozö 507. ének négy verse után alulirt Efez. 2, 19 — 22 versekben foglalt igék nyomán a szószéken elöadá: Mik a mi jó kivánataink az uj lelkipásztor és a keresztyén gyülekezet közti szövetséghez? és kiemelé I. Hogy egymást ismerő, szorosan összekötött polgártársak legyetek az Isten országában. II. Hogy egyedül a jézusi hit legyen a ti szövetségtek fentartója. III. Hogy a ti közös haladástok által mindinkább növekedjetek és építtessetek Isten hajlékává, azaz, hogy virágzó egyházzá váljatok. A második ének ötödik verse után a beigtató nt. Sárkány Sámuel pilisi ev. lelkész lépett oltár elé és Koloss. 4, 17. versének : „Meglássad, hogy amely szolgálatot azúrban vettél, azt betöltsed" igei nyomán ihletett nyomóssággal előadá : „Miként tölti be az ev. lelkipásztor az Úrtól vett szolgálato t." Ezen lelkészt és híveket lelkesítő szózat után e kérdésre: ígéred és fogadod-e, hogy a szelei és farmosi egyházakban az ág. hitv. ev. lelkész hivatásszerű kötelességeit híven, lelkiismeretesen és buzgóan akarod teljesíteni? a letett fogadás után következett a papi hivatás jelvényeinek hivatalos átadása. A templom kulcsa, a biblia, a keresztség és Úrvacsora kiszolgáltatásához vaió edények átadása, az iskoláról, házasokról, betegekről való gondoskodás ajánlása szép apostoli intések kíséretében végeztetvén, az uj lelkipásztor két társa közé állva, rövid oltári ima után, feladá híveinek papi áldását. A második ének két végző versének éneklése után tisztelkedések, kézszoritások és lelkésztársainak csókjai közt tért az uj lelkész hajlékába, Ezután az egyház egyik lelkes tagja, tek. Benedikty Gyula úr vendégszerető házánál végeztetett be az ünnepély. Láng Ádolf, tápió-szent-márt©ni ev. lelkész. KÜLFÖLD. A keresztyénség terjedése Törökországban. Az u. n. „jeruzsálemi egylet" évünnepélyét a mult hó végén tartá Berlin székesegyházában. Nagy érdekkel hallgattatott Pischonnak — ki a mult években követségi lelkész volt Konstantinápolyban — tudósítása, melyben a kereszty. egyház viszonyait keleten ismerteti. Alapos vizsgálódásai folytán állithatja, hogy Isten igéje iránti nagy ellenszenv kezd csillapulni — s az evangeliom mindinkább több-több tért nyer, habár lassan is, de bizton terjed. Különösen az 1856-ban kiadott Hat-Humayum megteszi a hatást, s 1856 olta egészen uj s jobb fordulatot vett a keresztyénség ügye, — s néhány év alatt az ozmán birodalomban ^1100 ker. templom építtetett, vagy javíttatott ki, — az Isten igéje akadálytalanul terjesztetik, a biblia árusok az egész birodalmat beutazzák s még a moscheék elöudvariban is árulgatják; — a törvényszékek előtt a keresztyének tanúskodása ép oly érvényes most, mint a muzulmáné, — az államhivatalok ellőttök is nyitva állnak, — s a ker. egyházbai áttérés már nem büntettetik halállal. A keleti ker. egyház kevesebb gátot vet az evangel. egyház elibe, — de a római propaganda annál tevékenyebb. A biblia majd minden ott dívó nyelvre le van, s nemsokára törökre is le leend fordítva. Sokat tett az evangeliomi egyház terjesztésére Omer Effendi — korábban török pap, később az evangeliomi tanoknak buzgó hirdetője, ki bár számüze-