Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-08 / 10. szám

bizalommal, szeretettel viseltetett. Ezen főpásztor adta nékem a missio megkezdeni elhatárzásakor az első ajánló levelet, melynél többel mai napig sem dicsekhetem. Az igaz hogy talán hasznos lett volna mindenünnen szerezni, hogy igy azokkal itt és ott már előre is arassak, de én erre sem kedvvel, sem ügyességgel nem bírván, mai nap is csak azon vagyok, hogy a miket Isten segedelmével s a közpártfogolassal véghez viszek, azok legyenek az én ajánló leveleim. Főtiszt. Zsarnay úr minden őszinte kérdezések és tanácsok után, biztosított, hogy az ügyet zsengéjében felfogott s kicsiségéhez mérve oly kitűnően buzgó tiszamelléki superintendentia részéről a legjobb reménységben lehetek. Itt a közlelkesség minden szent ügynek kérdésen kívüli pártfogója. Fölemlité továbbá főtiszt. Zsarnay superintendens úr, hogy a dunamelléki ft. superintendentia azon eszméje s határozata, hogy a superintendentiák évenkint bizonyos összeggel járuljanak a missióra a szabad adakozáson kívül : itt is elfogadtatik ; iskolai könyvekben, mint eddig, ugy ezután is iskoláink számára ingyen részesülök. A mit mint superintendens tehet, ezután is örömmel teszi, s ez és több megható nyilatkozás bátorítást adott, hogy a főpásztorok részéről is ily apostoli buzgólkodás mellett diadalmaskodni fog általunk az Istennek evangyélioma. Főtiszt. Zsarnay uron kivül, nagytiszt. Kun Bertalan e.kerületi főjegyző s Mislei Károly lelkésztársam s barátom tettek s ígértek ügyünkért lelkes buzgólkodást. Az áldozatkészség s nemes ügyek szeretetének itt nagy komolyságát tapasztalam. Nem hevülnek soká, hanem a dologhoz fognak. Azt mondja Kun Bertalan úr: collega ! jó lesz ha ide elmegyünk, s már indul. Egy ívet nyissunk s már meg van kezdve maga által. Ez a lelkesedés benső életvilága a kebelben. Miskolcon ismét találkoztam a közügyek lelkese Hegedűs László esperes úrral, s az iskolai ügyek fáradhatatlan munkása Árvái Józseffel. — Egy szálláson lévén szíves házigazdánk tanár Kun Ábrahámnál, bámultam mint dolgozott egész éjjen Árvái úr, hogy a tanügyi bizottmány által tárgyalt némely pontokat mint jegyző ugy szerkessze meg, hogy a négy superintendentia az iskolai ügyekre nézve még összébb forrjon, s e mellett a kerületi igyekvés és szabadság is megőriztessék. — Együtt lévén, sokat kérdezett s beszéltem neki missionáriusi életemből olyanokat, melyeket csak bizalmas barátaim előtt szokott feltárni lelkem. Van e pályának még kínjaiban is valami költőiség. A Miskolcon működő egyházi s iskolai jeleseken kivül szerencsés találkozásom volt a hazai s egyházi ügyek ifjú jeles bajnoka n. Tisza Kálmán úrral, ki ügyünk hathatós pártfogásának Ígéretével örvendeztetett meg. Tanuja valék az ügy iránti közrészvétnek a főtiszt. Zsarnay úr által adott közebéden is, hol a szentügyek fáradatian férfia, dr. Ballagi Mór — ki főtiszt. Török superintendens úrral a dunamelléki egyházkerületet képviselé — lelkesítő szavai után Tisza Kálmán menvén elöl, egész készséggel áldoztak a jelenvoltak, melyet nagytiszt. László József, túl a dunai képviselő esperest úr,,gyűjtött nagy buzgósággal. A miskolci iskola jeles tanárai s az egyházkerületbeli több valódi kegyes férfiakon kivül, találkoztam kevés időre a szent ügyek kegyes szeretője Édes Albert esperes úrral, s a pátens korában oly rendithetlen protestáns Mádai Károly superintendenssel. Midőn; másodnap ebédhez ült a küldöttség, én akkor távoztam el, annyi nemes szív áldáskivánása közt, s a missiót eleitől fogva oly hőén pártoló nagyt. Benedek Lajos esperes úrral jöttem majd Debrecenig. Debrecenbe estve érkezvén, mivel napot ott nem töltheték: feláldoztuk az éjszakát, tisztelt társam s barátom Révész Imrével; sorra szedve az egyház ügyeit, bel- és külföldi egyházi irodalmat, hazai ügyet stb. melyek közt lelkünk mégegyszer megnyílt egymásnak s a gondolat, meggyőződés szabad szárnyalásának öröm futása az éjszakai fenlétet gazdagon kárpotolá. Debrecenből főtiszt. Török, dr. Ballagi, nt. László József s nt. Nagy János esperes urak társaságában menvén, az időt mint egy evangyéliom hirdetői, egy mennyei gazdának fogadott napszámosai a leghasznosabb beszélgetések között töltöttük el. Mivel a dunántúli superintendens főtiszt. Nagy Mihály úrhoz Komáromba nem mehettem el: nt. László esperes úrra biztam tiszteletem átadását, s a főtiszt, érdemes superintendens úrtól a missióra vonatkozó kérésemet. Pesten, még másfél napot töltvén, azt régibb ismerősím, írótársaim látogatására fordítottam. Fölkeresém a többek közt irodalmi jeles hitsorsosunkat, Jókai Mórt, ki ügyünk lehető segélését oly buzgalommal igéré; s ki a Ploesten felállítandó magyar körnek minden munkái egy-egy példányát felajánlani kegyeskedett. Isten veled hazám szíve, Pest ! Te oly borús vagy e téli fagyos időben ; midőn majd tavasz lesz, s a kiszabadult élet kedves levegője s a kikelet zengő madarai fölviditnak: üdvözletedre engedd hogy én is eljöhessek. Isten veletek kedves ismerősim, barátim, társaim; a rövid együttlét öröme után messze kell zárandokolnom; de ti legyetek megnyugodva, hogy egy szenvedésiben is meleg szív feledni nem fog, s minél zordonabb levegő nyomja; annál erösebb lánggal ég benne az örök honszerelem. Pest, dec. 2. 1862. Czelder Márton. VÁLASZ. Nt. Kacsoh Lajos b.-somogyi esperes urnák. Ha magam volnék csak nt. úrnak közleménye által érdekelve ugy hallgatnék, de minthogy benne mások is vannak sujlva, hallgatnom bün, szólni pedig kötelesség. Mert törvénytelenséggel vádolni azokat, kik a törvényességnek nemcsak barátai, hanem valóságos cselekvői, fájdalmat okozó, bármi siinák legyenek is a szavak, melyekkel vádat emelünk. Igy esett ez nt. úrnak „Egy kis megjegyz é s"-ében is, midőn benne a nemesdédi egyházat és t~ Varasdy Lajos urat törvénytelenség vádjával méltóztatik terhelni; — s ezért felelek. Hogy a nemesdédi egyház nem törvényszegő, e mellett 1. épen nt. úrnak saját sorai tanúskodnak, s bennök