Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-08 / 10. szám

gyalásának hiánya—igy szól—az, hogy egyátalában mellőz­tetik az afelőli vizsgálódás: vájjon isten az ö magábani éle­tének képére teremté-e az első embert, vagy ontologiai nyilatkozatának képére és igy inkább hasonlóságára ? vagy tán ugy egyikre mint másikra? Felette fontos az afelőli tisztába jövetel, részint az isten képét tevő eredeti tulajdon lényegének látása végett; részint hogy nyilvánosan kites­sék, mi maradt meg az isten képét tevő tulajdonok közül s mi veszett végkép el. Erre a 142 §-ban az Isten képének magyarázatához fog ily szavakkal: „Isten képének melylyel az első ember birt, első lényeges alkatrésze az, hogy az első embernek is character hypostaticusa az egyéni tökélyfokozat. Ez alapté­tel nem annyira azért méltánylandó mivel csupán igy hárít­hatók el azon ellenvetések, melyek az ember eredeti álla­potának hiedelmére önsúlyként nehezkednek, hanem mivel fogalmilag is elvitázhatlanul bizonyul be." A következőkben aztán azt fejtegeti „hogyan gondo­landó az első ember létre jövetele" ? — „Úgy látszik — mondja szerző, — hogy az első ember nem nemzetett, nem született, nem neveltetett. Az emberi nemtörzsnek nem sarjadéka ö, hanem az emberiség jöve ki az ö kebeléből. A kérdés kikerülhetetlen: hogyan gondolandó az első ember létrejövetele? Ugy látszik hogy a két alternatíva közül szükségkép valamelyikhez kell a gondolkodó főnek sze­gődnie, tudnillik vagy azt állítania hogy az első ember is a földből, természeteröi fényezés által származott, minek kö­vetkeztében szellemi természete is nem egyéb volna hanem anyagi tullángoltság (kimondja meg, mi ez : anyagi túllán­goltság!!) vagy a nem okadatolt hit karjaiba vetni magát. S miután szerző most az egyszer némi érthetőség­gel kifejtette, „hogy mindaz mit az ember jelenleg nem­zetes születés s nevelés által kap; az első ember­nek az okos teremtés létezhetési föltételénél fogva lett tu­lajdonává:" a 143 és 144. §§-ban azt mutogatja, hogy „az emberi szellem élet nem ontologiai nyilatkozatában, hanem az isteni kegyelemnek reá való hatásában, mutatója az ember magábani életének vagy eredeti állapotának." Most már magyarázza meg nekem valaki, micsoda ez? Szerző fejtegetését avval nyitja meg, hogy az ember ere­deti állapotát illető vizsgálódások eddigelé azért nem ve­zettek kellő eredményre, mert nem vették tekintetbe: váj­jon Isten az ö magábani életének képére teremté-e az első­embert, vagy ontologiai nyilatkozatának képére?" A fejte­getés folyamában pedig ö maga is nein erről szól, hanem azt mutogatja, hogy az ember eredeti állapotának az e ra­li eri szellemélet nem ontologiai nyilatkozatában, hanem az isteni kegyelemnek reá való hatásában, mutatója; tehát nem az Isten ö magábani élete vagy ontologiai nyilatkoza­táról, hanem az emberi szellem miféle oldalról való felfogá­sáról szól. Ugy távolról sejtem ugyan, mi összefüggés van e két egyformán homályos mondat közt, de az ő szavait, a mint előttünk vannak, összeegyeztetni csakugyan nem lehet, még kevésbé sikerülend józan észszel felfogható gondolatot az egész fejtegetést mintegy betetéző ama cikkben találni, melynek cime im ez: ,,145. §. Az emberi szellemélet nyi­latkozat, az isteni kegyelem reá való hatásában ugy fog­ván fel magát mint megállapodásra birt természeti, innen az ember eredeti állapota is, időbeli tartósságot tett." A ki e mondatot esetlennek, homályosnak találja, an­nak csak azt mondjuk, hogy e még bizony csak a sötét éjszakát hirdető szürkület. Magában a cikkben ezt olvas­suk: „Láttuk a teremtés tárgyalásakor 110 §.) hogy nap­rendszerünk a teremtéstörténetének mutatója. Naprend­szerünk már, az isteni megtartás s gondviselés terén, „ugy fogja fel magát, mint megállapodásra birt természet, mintillyen az eredeti állapotrai visszatérésben van, mely­nek időbeli tartóságot lehet és kell tennie." „Honnan van az, hogy az égi test (planéta) naphozi közelségét elérve, ismét távozik attól és naptóli távolságá­nak végpontjánál ismét közeledik ahoz? onnan, hogy nap­rendszerünk ugy fogja fel magát mint megállapodásra birt természet, és mint ilyen, azon eredeti állapotrai vissza­térésben van, melynek időbeli tartósságot lehet és kell tennie." „Keplernek harmadik nagytörvénye nyilván igazolja azt „quadrata temporum periodicorum, sunt ut cubi distantia­rum a sole mediarum." E törvénynek fogalmi jelentősége nem egyéb annál, hogy naprendszerünk ugy fogja fel ma­gát, mint megállapodásra birt természet, és mint ilyen azon eredeti állapotrai visszatéretben és sulyegyenben van, mely időbeli tartóságot tesz." Szegény Kepler, ki egy nyomorteljes életet abban töltöttél , hogy az itt szóba hozott tüneménynek idé­zett törvényét kinyomozzad! Ha korunkban élsz, Szeremlei űr megtanított volna, hogy e tünemény teljes tökéletes megfejtését a dogmaticában találja. Egy baj van csak a dologban, hogy agyunknak jelen alkata mellett Sz. úr mély magyarázatát megérteni nem bírjuk. Sz. úr ugy látszik nem is nekünk irt, ő marquisPosá­val mondhatja: Ich lebe ein Bürger derer, welche kommen werden. Az embereknek, kik öt megértsék, még születniük kell; de ezt tudva, nem kellett volna munkáját kinyomatnia, még kevésbé szabadna gondolatait a jelen ifjú nemzedékre rákötnie, mely előtt azok ugy hangozhatnak, mintha chinai nyelven szólnának elölte. Irta volna össze mélységes gondolatait egy nagy co­dexben és tette volna le azt szépen a sárospataki biblio­thecába! hogy majd midőn uj ég és uj föld lesz és az em­beri szellem kiszabadulva e sáralkotmányból tán annyira finomul, hogy az égi testekkel, melyek Sz. úr szerint gon­dolkodó lények, tán épen nagy philosophusok, amúgy barát­ságosan discurálhat: akkor látja majd be, mily nagy bölcses­ség rejlik Sz. úrnak most annyira félreértett nagyszerű munkájában. Annyi bizonyos, hogy a mint most van az emberiség, Sz. úr könyvéből nemcsak hogy nem okulunk, hanem ha soká olvassuk, felfordul velünk a világ. Egy német iró azt mondá : um die Menschen dumm zu machen, muss man dumm scheinen; ha az a né­met iró Sz. úr könyvét olvassa, a helyett azt mondta volna r um die Menschen dumm zu machen, muss raan g e I e h r t

Next

/
Oldalképek
Tartalom