Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-08 / 10. szám

másikhoz köté és egy-egy szövétneket tőn min­den két-két sakálnak farka közé. Igy kibocsát­ván azokat a íiliszteusok vetéseibe, elégette azo­kat, valamint az olaj s szőlőkerteket is. Ez elmés s bátor tett! A íiliszteusok megtudván a pusztító nevét, a nőt és atyját, kik ezen kár okai voltak^ megégették. Újra boszut állott ezért Sámson; el­lenségeire róván a veszély okát, megverte őket nagy csatában a combtól kezdve a tomporig ^ mely szójarás annyit jelent, mint teljesen. 4. Sámson a csata vitéze. 15,8—20. Az ellenség megfenyitése után a hőst elhagyta Isten lelke, és az nyugodalmat keresett Juda földjén egy kősziklabarlangban. Közel volt ehez Lechi helysége. Oda jött a íiliszteusok boszut le­helő serege s kívánta Juda fiaitól a veszélyes Sámson kiadatását. Ezek a íiliszteusoktól tartván, kezet fogtak velők és 3000 harcos elment Sám­sonhoz, felszólitván őt a magamegadásra. Itt a hös második gyengesége mutatkozik, önerejébeni hamis bizodalma. Ettől ösztönöztetve uj kötelek­kel megköttette és igy vitette magát Lechi felé az ellenséghez, ki őt győzelmi rivalgással fo­gadta, De újra megszállta őt Isten lelke s szét­tépé a kötelékeket, mint a megégetett lent. Keze megszabadulván, szamár állt kapott fel a földről s evvel 1000 embert vágott le, mire diadaléne­két mondta: „Szamárnak állával egy rakást, két rakást, szamárnak állával ezer embert vertem agyon! Ily rövid velős diadalénekeket találunk másutt is, p. o. 1. Móz 4, 23. 24. „Sebem miatt férfit öltem, és embert sebhelyem miatt. 1. Sám. 18, i : „Megverte Saul az ő ezerét, és Dávid az ő tízezerét." Sámson énekében nevezetes a szójá­ték is: "ílDPl mascul. = szamár, és "fiön foem. = bizonyos mérték, itt annyi mint rakás. A szamár álltól ("non.j ^nb) melyet a csata megnyerése után Sámson elvetett magától, nyerte ama hely elne­vezését Ramoth-Lechi = Lechi dombja. Végül a szomjazó hős, ki megtartását kéri Istentől, en­nek kegyelmét tapasztalja, mert egy a mozsárhoz Oiírpp) hasonló sziklából forrást bocsát ki, me­lyet Sámson Én- hakkorének, azaz az imád­kozó forrásának nevezett el. Ezen vitézsége emelte őt a sofeti tekintélyre és hivatalra. 5. Sámson a várbontó. 16, 1 — 3. A hős a második szerelmi viszonyba esik Gáza vá­rosában, és itt kezdődik már hanyatlása, mert szerelmének tárgya többé nem törvényes fele­sége, hanem kéjhölgy. Ellenségei számítanak gyen­geségére s lesbe állanak. De végveszélyének ideje még nem következett be. Sámson a bezárt várka­put oldalküszöbeivel s zárjával együtt éjfélben felvette vállára és elvitte Hebron felé egy hegyre, a nélkül, hogy a íiliszteusok mertek volna neki ellentállani. Az utazók jelentései szerint még je­lenleg is egy Gázától félórányira eső hegy Sám­son hegyének neveztetik. 6. Sámson a cselrontó. 16,4—14. A hős még mélyebben sülyed a harmadik szerelmi viszony által a Sorek völgyében afilisz­teusi kéjhölgygyei Delilával, kinek neve Vl szótól származik — mutatni, tehát a mutató, feljelentő, áruló nö. Ellenségei ismerték már őt a tekintet­ben, hogy a nők hizelgései kicsalhatják belőle titkait. Delilának több ezer sekel ezüstöt ígérnek, hogy megtudja erejének forrását. Háromszor csalja meg Delilát a ravasz és erős Sámson, kö­telékeit mindannyiszor széttépi; de a harmadik alkalommal csaknem kimondja már titkát, mert hajfürtjeit hagyta megkötni. Itt már nincs benne, a kéjvadászóban és önhittben, Isten lelke; a mit tesz, az emberi bűnös kérkedés. Igy végződik a bün által hős tetteinek cyclusa és Istennek szen­telt élete. 3. Sámson halála. 16, 15 — 31. Végre Sámson megmondja Delilának titkát, mert a nő csábító szavának nem állhatott ellene a több ideig tartó együttélés után. Nazireusi fogadását elhagyta, hite megszűnt, ereje nem állott többé a theokratia, hanem a bün szolgálatjában. Ennek külső jelvénye a lenyírt haj; ereje távozott tőle, mert az Ur nem volt többé vele. Most a íiliszteu­sok fogságába került, kik kivájták szemeit, láncra verték őt és őrlésre, a rabszolgák becstelenitő fog­lalatosságára, használták. A tömlöc és a vakság észre hozták Sámsont, a szerencsétlenségben meg­tért Istenéhez, ki a bűnbánatot kegyelmesen fo­gadta és a hivonek visszaadta óriási erejét. E belső átváltozásnak ismét megfelel külsőleg a haj­nak növekedése. Ekkor ellenségei a legérzéke­nyebb büntetéssel akarták őt sújtani, a gyalázat legnagyobb fokával, a nyilvános gúnynyal. Azért midőn Sámson meggyőzetésének ünnepét tartot­ták Dágon istenöknek dicsőítésére", előhívták Sámsont, hogy a vak óriás játszanék előttök. E

Next

/
Oldalképek
Tartalom