Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-08 / 10. szám

másikhoz köté és egy-egy szövétneket tőn minden két-két sakálnak farka közé. Igy kibocsátván azokat a íiliszteusok vetéseibe, elégette azokat, valamint az olaj s szőlőkerteket is. Ez elmés s bátor tett! A íiliszteusok megtudván a pusztító nevét, a nőt és atyját, kik ezen kár okai voltak^ megégették. Újra boszut állott ezért Sámson; ellenségeire róván a veszély okát, megverte őket nagy csatában a combtól kezdve a tomporig ^ mely szójarás annyit jelent, mint teljesen. 4. Sámson a csata vitéze. 15,8—20. Az ellenség megfenyitése után a hőst elhagyta Isten lelke, és az nyugodalmat keresett Juda földjén egy kősziklabarlangban. Közel volt ehez Lechi helysége. Oda jött a íiliszteusok boszut lehelő serege s kívánta Juda fiaitól a veszélyes Sámson kiadatását. Ezek a íiliszteusoktól tartván, kezet fogtak velők és 3000 harcos elment Sámsonhoz, felszólitván őt a magamegadásra. Itt a hös második gyengesége mutatkozik, önerejébeni hamis bizodalma. Ettől ösztönöztetve uj kötelekkel megköttette és igy vitette magát Lechi felé az ellenséghez, ki őt győzelmi rivalgással fogadta, De újra megszállta őt Isten lelke s széttépé a kötelékeket, mint a megégetett lent. Keze megszabadulván, szamár állt kapott fel a földről s evvel 1000 embert vágott le, mire diadalénekét mondta: „Szamárnak állával egy rakást, két rakást, szamárnak állával ezer embert vertem agyon! Ily rövid velős diadalénekeket találunk másutt is, p. o. 1. Móz 4, 23. 24. „Sebem miatt férfit öltem, és embert sebhelyem miatt. 1. Sám. 18, i : „Megverte Saul az ő ezerét, és Dávid az ő tízezerét." Sámson énekében nevezetes a szójáték is: "ílDPl mascul. = szamár, és "fiön foem. = bizonyos mérték, itt annyi mint rakás. A szamár álltól ("non.j ^nb) melyet a csata megnyerése után Sámson elvetett magától, nyerte ama hely elnevezését Ramoth-Lechi = Lechi dombja. Végül a szomjazó hős, ki megtartását kéri Istentől, ennek kegyelmét tapasztalja, mert egy a mozsárhoz Oiírpp) hasonló sziklából forrást bocsát ki, melyet Sámson Én- hakkorének, azaz az imádkozó forrásának nevezett el. Ezen vitézsége emelte őt a sofeti tekintélyre és hivatalra. 5. Sámson a várbontó. 16, 1 — 3. A hős a második szerelmi viszonyba esik Gáza városában, és itt kezdődik már hanyatlása, mert szerelmének tárgya többé nem törvényes felesége, hanem kéjhölgy. Ellenségei számítanak gyengeségére s lesbe állanak. De végveszélyének ideje még nem következett be. Sámson a bezárt várkaput oldalküszöbeivel s zárjával együtt éjfélben felvette vállára és elvitte Hebron felé egy hegyre, a nélkül, hogy a íiliszteusok mertek volna neki ellentállani. Az utazók jelentései szerint még jelenleg is egy Gázától félórányira eső hegy Sámson hegyének neveztetik. 6. Sámson a cselrontó. 16,4—14. A hős még mélyebben sülyed a harmadik szerelmi viszony által a Sorek völgyében afiliszteusi kéjhölgygyei Delilával, kinek neve Vl szótól származik — mutatni, tehát a mutató, feljelentő, áruló nö. Ellenségei ismerték már őt a tekintetben, hogy a nők hizelgései kicsalhatják belőle titkait. Delilának több ezer sekel ezüstöt ígérnek, hogy megtudja erejének forrását. Háromszor csalja meg Delilát a ravasz és erős Sámson, kötelékeit mindannyiszor széttépi; de a harmadik alkalommal csaknem kimondja már titkát, mert hajfürtjeit hagyta megkötni. Itt már nincs benne, a kéjvadászóban és önhittben, Isten lelke; a mit tesz, az emberi bűnös kérkedés. Igy végződik a bün által hős tetteinek cyclusa és Istennek szentelt élete. 3. Sámson halála. 16, 15 — 31. Végre Sámson megmondja Delilának titkát, mert a nő csábító szavának nem állhatott ellene a több ideig tartó együttélés után. Nazireusi fogadását elhagyta, hite megszűnt, ereje nem állott többé a theokratia, hanem a bün szolgálatjában. Ennek külső jelvénye a lenyírt haj; ereje távozott tőle, mert az Ur nem volt többé vele. Most a íiliszteusok fogságába került, kik kivájták szemeit, láncra verték őt és őrlésre, a rabszolgák becstelenitő foglalatosságára, használták. A tömlöc és a vakság észre hozták Sámsont, a szerencsétlenségben megtért Istenéhez, ki a bűnbánatot kegyelmesen fogadta és a hivonek visszaadta óriási erejét. E belső átváltozásnak ismét megfelel külsőleg a hajnak növekedése. Ekkor ellenségei a legérzékenyebb büntetéssel akarták őt sújtani, a gyalázat legnagyobb fokával, a nyilvános gúnynyal. Azért midőn Sámson meggyőzetésének ünnepét tartották Dágon istenöknek dicsőítésére", előhívták Sámsont, hogy a vak óriás játszanék előttök. E