Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-01 / 9. szám

hagyatva nem leszek, de azt a nemzetiség érdekén kivül, Isten országának terjesztésére folytathatandom. Még félnap levén Ungvárt, részesültem azon örömben, hogy a vidéken pásztorkodó egykori barátaim, pályatársaim közül néhányat megláthaték. Jöttek többen is szíves szerető indulattal: nagytiszt. Csuri György űr, Galocsi Gusztáv és mások, végre egy egykori tanítványom, a környékbeli erdész, kihallván ottlétemet, mint monda, édes kötelességének tartá hogy fölkeressen. Tanuló társaim s tanítványom eszembe hozák a sirba szállt ifjúi éveket; az óta engemet is nagyon megviselt az élet, tekintetünk nem a régi, s az egykor oly vidám lélek csak néha derül fel. — Most felderült s küzdő borongó sorsomé szép szivárványával hadd menjek el; —Isten veled őszintén jó kedves család , szives házi gazdám, s barátom Makai; — Isten mindnyájotokkal, kik e vidéken lelkembe a jövő remény virágit ültetétek. Elviszem ezt magammal emlékezetekkel; s hagyom viszonzásul reátok legtöbb áldás kívánásomat a minden kegyelem urától, Istenétől! Isten velünk! Kassa, nov. 25. 1862. Czelder Márton. Nt. szerkesztő úr! Egy hivatali elődöm, néhai b. e. Gőböl Gáspár 1792. évről, egyházmegyénk jegyzökönyvébe a többek között ezt irja: „seniorságra választatott, és a szokott mód szerint beállittatott Gőböl Gáspár, a kecskeméti ref. ekklézsia egyik prédikátora, a ki is ezen jegyzéseket kezdi, a nemzeti nyelvnek tisztességére, ríiagyárul." Én pedig tractusunk becsületéért kívánok, — nem a jegyzőkönyvbe, hanem ön lapjába egy kis megjegyzést tenni, egy pár sorára azon autobiograpbiának, melyet a j.-kiséri lelkész, Sz. A. szeretett atyánkfia, ugyanazon lap idei 4. számában közzé tett, boldogult Sz. L. úr saját kézirata után, a j.kiséri protocollumból. Hogy Sz. L. öcsém, s barátom, ritka, és keveseknek adatott jeles papi tulajdonokat, s fényes talentomot nyert az egek urától, ezt én saját ismeretem után is vallom; de, mint minden halandó az ég alatt : ugy ő is, hibázható, s gyarlóságok alávettetett erötelen ember volt, ki a tanácskozási terein falain által s a szívekbe be nem láthatott, és nem mindenkor azon szempontból tekintette a dolgokat, a melyből azok tulajdonképen megítélendők valának. Innen van : hogy némi neheztelés, s a tractust igaztalanul sértő, annak eljárását kárhoztató vád tűnik ki ezen szavaiból: „Sz. L. folytatta a j.kiséri egyházban a papi hivatalt, — miután az illető esperes elébb az egyháznak papválasztási jogát — elfogadván Kolmár lemondását, megadta, s elismerte, a tractus ellenben ennek ellene mondott, s Kolmárt hivatalában, mint arra képest, megtartani kívánta." Ezen szavakra kívánok, — mint feljebb már emlitém, — tractusunk becsületéért, — melyet itt sértve lenni látok, — egy megjegyzést tenni. Mindenki tudja környékünkben, hogy Kolmár nem lett egyszerre oly zavarodott, hogy a hivatalviselésre képtelennek kellett volna öt rögtön Ítélni; s miután neveletlen gyermekei, s tisztességes Aroni házból származott neje is, valának: a tractus nem akarhatta öt irgalmatlanul azonnal szélnek ereszteni; másrészről pedig: nem helyeselhette azon módot, melyet Sz. L. barátom tisztességes eszköznek vélt a j.kiséri papság megnyerésére. Mind két pontra nézve bővebb, s teljes felvilágosítást adnak itten az 1846-ben május 5-én Pándon tartott tractualis gyűlés jegyzökönyvének ide vonatkozó következő két pontjai: 15. Olvastatott j.kiséri lelkipásztor tiszt. Kolmár István úr folyamodása, melyben előadja, hogy a j.kiséri gyülekezethez intézett nyilatkozata, azon gyülekezet által oda magyaráztatott, mintha folyamodó a papi hivatalról általában lemondott volna, s ez okon az cmlitett egyházi gyülekezet, k.-somogyi egyházvidékben keblezett ságvári lelkipásztor tiszt. Szilády László urat próba papolásra meghívta, és ezen egyén kedvességet találván, azt rendes lelkipásztornak el is választotta, holott folyamodó még továbbra is, körülményei változván, azon gyülekezetben maradni kiván, s változni csak azon esetben óhajtana, ha ez alkalmat csere által eszközöltetik." Hat. Igaz ugyan, hogy nt. föesperes úr is, a j.kiséri egyházgyülekezet előadása nyomán tette e tárgyban a nt. egyházvidéki tanácsnak hivatalos jelentését; de minthogy ily változásra egyházvidéki tanácsunk jelenleg alapos okot nem lát, és a főtiszt, egyházkerületi tanács e tárgybani mult évi határozatát a kérdéses tisztelendő úrra nézve továbbra is fentartani kivánja, és ezen tisztelendő úrnak továbbra is a j.kiséri egyházgyülekezetben maradását annyival inkább helyen látja, mivel az ezen egyházvidéki tanács előtt személyesen megjelent tiszt. Kolmár István úrnak azon hivatal teljes sikerreli folytatására már alkalmas voltárol meggyözeték, de különben is a felebaráti kímélő szeretet ily mellőzését, különösen pedig a már egyszer elválasztott 1.pásztor ily módoni hivatalától megfosztatását a lelkipásztori hivatal tekintélyével össze nem férhetönek, sőt azt teljesen lealázónak, s ez esetben az emberiség jogával is ellenkezőnek tekinteni kénytelenittetnék. Mire nézve oda utasittatik mind tiszt. Kolmár István űr, hogy hivatalát továbbra is folytassa, mind az egyházi gyülekezet, hogy öt e hivatala folytatásában senki által gátoltatni ne engedje." 16. Szomorúan tapasztalta egyházvidéki tanácsunk, hogy ámbár ritkán, de csakugyan olykor néhány egyének által, azoknak cselekvése módjából fölvehetőleg, a próbapapolásra, mint valamely vendégszereplésre megjelenés, a papi tekíntélylyel összeférhetőnek nézetik : Egyházvidéki tanácsunk tehát ezennel kinyilatkoztatja, hogy az ily próbapapolásra megjelenést a lelkipásztori hivatal tekintélyével össze nem férhető tolakodásnak tekinti, egyedül csak azt látván e hivatalhoz illőnek, s a megismerés tisztességes utának, hogy a 1.pásztor saját hivatalos szónokszékében hallgattassék meg; és ha ki ezen