Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-01 / 9. szám

pitott előzmények kívánalmai által körvonaloztatott, azaz analytice; s hiszi, hogy ha B-nak a syntheticus modorhoz előszeretettel viseltetni joga van: Sz-nek is szabadságában áll az analylicust követhetni; annyival inkább, mert az ellenkező inodor előnye megbizonyítva nincs, sőt az uj vélemény épen az analysist nevezi „díva t" nak.—Sz. szerint ép oly logikai következetesség: a munka indokolásából, s a tudomány elölre megalapított előismereteiből, mint előzményekből vezetni le annak általános fogalmát, mint eredményt: mint a B. szerint az elölre önkényileg megalapított <3eflnitiot demonstrálgatni a további tárgyalásnál, vagy abból vonogatni le a szükségelt előismeretek s viszonyok elveit. Nézeteink, s eljárásunk közt csak ez a külömbség. Mondja továbbá, B. „a 10 s 11. §§-okban adatik ugyan a katekhetika etimologiai s történelmi fogalma, vagyis adatni mondatik, de én egyiket sem találom, — a 10. §-ban magyaráztatik a xarrj/etu szó, de a katekhetikáról egy szó sincs.4

' Hiszen a xaz^siü szó kifejteit értelmében foglaltatik a katekhetika fogalma is, s ha azt B. meg nem találta, hinnem kell, hogy nem olvasta végig a §-t, mert annak végső soraiban olt áll, hogy ,,profán íróknál valamely művészet s tudomány elemeiben , — vallásos misztériumokban, — a sz. iroknál pedig a vallásbani tanítás értetik mindig alatta." Kell ennél több? Hiszem ha a xarrj^ttu szó értelme igy constatirozva van, a katekhetiká alá sem lehet mást dugnunk, mint a vallástanítás fogalmát. Vagy alkalmazni kellett volna a katekhetika szóra '? Én azt hiszem, hogy az ily 'gyermekes szórágás jobban megérdemlette volna a „németes bővség" vádját, mint a meglevő szöveg az érthetlenségét! Hasonló a 11. §-ra irott bírálat is: „a 11. §-ban már volna egy pár sor, de ennek meg tartalmát nem helyeselhetem, az egyházi atyák kifejezék e szóval, t. i. katekhetika? kérdi zárjel közt B. — Nem! hanem xar^ecu, mert e szó használatának történelméből keressük ki a katekhetika értelmének kifejtését. Mert akkor még a katekhetika mint tudomány objective nem is létezett, e név sem élt; bár egyes tanai subjective használtattak, mi megtetszik onnan, hogy Nyssai Gergely általam is idézett szavai után : „doctrina pueris tradita est catechesis," nem teszi oda : .„scientia vero tradendae hujus doclrinae catecbetica." — Ez idézetből arról is meggyőződhetik az olvasó, hogy Sz. sem rá nem fogta az egyházi atyákra, hogy ők a k a t e k h ezist katekhetikának nevezték, s össze zavarták volna a cselekvést az arról szóló tudománynyal, mint B. rá fogja ; sem maga össze nem zavarta azt: hanem a még nevet sem kapott tanfogalmat kereste a xa~7)%ziv, catechisare szó különféle használatából. Megleli végre B. a katekhetika meghatározását a 12. §-ban, még pedig igen helyesen; de mégis, hogy igen helyes ne legyen, egy kis stilistikai hibát fedez fel benne, mi helyett Sz. inkább egy kis nyomdai hibát lát, t. i. tagjai helyett tagjai- nak kellvén állani. Mit B. a 3. és 12. §§-ok összeolvasztásáról mond, köszönettel veszi Sz. de az eszmék láncolata most igy, majd amúgy-, egyikünkben egy-, másikunkban máskép szövődik. Mindenik jó, csak győzzön, világosítson ! Később mond B. részint olyat, mi az ismertetett könyvben nincs. p. o. „a katekhetika célja k a t e k h e t i k á t képezni," mit toll-, vagy nyomdahibának képzelek, mert figyelmetlenségnek tulajdonítani nem bírom; de meg kell említenem, hogy kik a munkát nem ismerik, ily nesze semmi fogd meg jól frázisokat ne véljenek benne: részint olyat, miben nem a Sz. értelme van adva, mint: „A katekhetika célja katakhetikát képezni (igy adja B.) vagy más szóval azon tantárgyak s szabályok megalapítása, melyek által a katekhetai működés várt eredményét valósítani reményijük/' Ez a kettő Sz. szerint nem egy-, és ugyanaz akart lenni, hanem a tudomány közvetett, és közvetlen céljának megkülönböztetése, miben hogy B. fel nem ismerte Sz. szándokát, be kell vallanom, nem B. bűne : mert a kiilönböztetés kitüntetésére számított szó hibásan nyomatván B. figyelmét félrevezette. Ezt kiigazítván a szövegnek igy kell lennie: 11. lap. 6. sor. „A katekhetika k ö z v e t e tt célja katekh e t á k a t képezni, stb. 21. sor: közvetlen célja pedig azon tantárgyak és szabályok megalapítása stb. Ezután következik zárjel közt egy figyelmeztetés :" és ha olykor, hosszas eltérések, s gyermekes szórágások mellőzéséért az egyik értelmet vesszük a másik helyett, (t. i. a közvetettet a közvetlen helyett, vagy megfordítva),— legyen ezzel egyszer mindenkorra kimentve ! — Miből világos az is, hogy Sz. agyában nincs összezavarva a tudomány a cselekvéssel, a tan a tanítóval, vagy tanítással : hanem megkülönböztetvén azt itt egyszer, engedelem kérés után szabadosnak vélte fel cserélve használni, — s ha ezt B. felfedezendette, alkalmasint máskép üt ki az ismertetés ! És ha igazak a fentebbiek, pedig B. szerint is azok, azokbol épen a könyv tételei következnek. Mert: minthogy a tudomány, mely működésre nem vezet, tűzre való: a tudomány végcéljául csakugyan a működés célzott, várt eredményét kell tennünk. Igy a 3. §. gáncsolt záradékát annál bátrabban megírhattuk, mert azt is kijelentők, hogy „népszerűen részletesebben akarjuk a célt felmutatni; attól sem tartva semmit, hogy ott valaki az „ö n m a g a" alatta katekhetikát kereshesse, (mert ugy „a világot s Istent" is a katekhetikának kellene ismernie) kivált midőn három sorral alább ki van jelölve az alany: „minden felnövő egyháztag." Ennél komolyabb, de hason modorú a 16. s 17. §§.-ok állítólagos egymástóli elütése, hol a katekhetika, katekhizmus, s kathckhizácio mondatik összezavart nak. Ha hiba van, itt is a közvetett s közvetlen értelem felcserélt használatában áll a hiba, mire a figyelem már előbb felhivatott. Mert megalapítván előbb, (mit B. sem támadott meg, helyeselvén a felosztást), hogy a katheketikának feladata nemcsak azt meghatározni: „hogyan kelljen valamit tanítani?" hanem azt is meg kell alapitpia, „m i legyen az a valami? az a tantárgy, melynek methodikáját adandja ? és ezen