Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-22 / 8. szám

lélekkel beszélgetőnk. Dobosnak szép gondolatai vannak a missio felöl. — Ö figyelmeztetett, hogy ne is számoljak többé a végleges visszajövetelre s pályám elhagyására. — Nekem, ott a hol vagyok, egy éleire elég dolgom van. Igaz, nagyon igaz, s az első evangyéliomi magyar missionárius bármily gyenge legyen, Isten és a jók segedelmével meg fogja állani helyét. De ha talán egykor látnám, bogy tér és erőért hasztalan epedek s másutt több sikerrel munkáikodhatom, kínos tapasztalataimat gyümölcsöztethetvén : mintsem dicső pályán tengve, legyek inkább eltemetve. Ceglédről Nagy-Kőrösre mentem, a Krisztus testi feltámadásának egyik tudományos vitatója, nt. Fi ló Lajoshoz. 0 a missio ügye iránt eleitől fogva érdekkel viseltetvén — külföldön létében is a kálvinismus ős hazájában törekvésinket ismerteié, s azt előmozdítandó : reá anyagi segélyt is eszközölt. Én a lelkesség elölt mindenkor bevalló tisztelettel szoktam meghajolni. Hideg esős idő volt, mikor Körösre értem, de meleg szíveket találtam ; — Filó collegám Láng ev. lelkésztárssal, midőn hozzájok benyitottam, épen a missióról értekezének, a melyért én meg most is áztam és dideregtem. Váltottunk szót részemről, a missio, részéről a feltámadást közelebb érdeklőt. Énnekem, jártomban keltemben, meetingek tartását ajánlá, mint ezt az angol missionáriusok gyakorolják. — Az sok pénzt hoz, lehet, de én nem látom be, annak hazánkbani célszerűségét. Azt értem, hogy a hol megfordulok prédikáljak ; — de hogy a hit teréről az értekezésekre szálljak: ezt nem tehetem. Eri pályámon csak az evangyéliomot prédikálhatom. A feltámadásra nézve, melyről többen kérdezték véleményemet: felfogásom nagyon egyszerű. Az a hit dolga, nem a tudományé. A hit az olyan dolgoknak valósága, a melyek nem láttatnak, azoknak bizonyos mutatójok a szentírás szerint. Én ha hiszek: elég ha engem az a hit boldogít. A protestantismus az elvből indulva ki, mindeneket vizsgáljatok, mely evangyéliomi alapja a lélek szabadságának : megengedi a vitatást, hogy annál nagyobb legyen a meggyőződés ; de mindamellett is nem kívánja lefosztani Krisztus személyiségéről s a hit tárgyairól azon költői varázst, mely azokat a lelkekbe nyomja, és a mellyel maga az örök igazság is kedvesebb. A keresztyén vallás irányt mutatva, szabadságot adott a lélek hitére és tudatára, a keltőt egy szerelmi erőkkel párosítván. Én részemről a mit tudhatok, keresem; s nem találok ? hitem szent palástját felveszem. A fő: hogy a forma s személyben, az eszmék öröksége éljen ! Körösön kedvesen esett találkozhatnom, a tanári karral is, kik közt a legtöbbnek személyes barátságát is bírni szerencsém vagyon. Kedves örömmel fogadtak, s kérdezősködtek. Köztök az irodalom terén annyi fáradatlan szorgalommal működő Warga János tanár úr, kit házánál is megkerestem, igérte, hogy a missio számára anyagi segedelmet fog gyűjteni; és én rémélem, hogy Nagykörös a szegény elhagyatottak pártolásában, az ügy segedelmezésében is nevéhez méltó leend, mint Kecskemét. Eszmét cserélni azokkal, kikben az eszme lángolása él, élőszóval rajzolni azt, a mi a lelkesedés munkálata és teremtménye, célhoz s az emberek lelkéhez vezető szükségesség. Nekem e szempontból utamat Debrecen felé kellett vennem, hol az ügy több lelkes pártolójával találkozhatni gondolám. Nem csalatkoztam. Debrecen két Réveszét az említésben utóira hagyva, fölkeresém először is az érdemes főpászlort, főtiszteletü Balogh Péter sup. urat. 0 volt első, ki mint superint. még a missio születése előtt, mint nekem becses levelében irá, felszólította, kérte, hivatalosan a főtiszteletü erdélyi püspök urat, egy ífju lelkész küldése végett Erdély részéről is a dunafejedelemségi szétszórt hitsorsokhoz. Én lelkes levelét vettem e tárgyban a főtiszteletü férfiúnak, még midőn 1860. végén e mostani pályámat megkezdendő valék, s most is igéretét és tanácsát, hogy intézzek a tiszántúli superintendentiához egy kérő levelet a missio ügyének, mig tart, évenkénti határzott segélyezéseért. Én követem is a jótanácsot és teljesen hiszem, hogy a f. tiszántúli séperinlendentia az engem eddig is kegyelt, — mely mind a számban mind a földiekben a többieknél gazdagabb ; házi sok szükségei mellett is leghatósabb segedelemmel lesz az elhagyatottság porában és útfelén siránkozókat felölelő missio iránt. Ugyancsak ft. Balogh Péter sup. urnái volt szerencsém egy kegyes, buzgó Ielkésztársamon kiyül találkozhatni nagyliszl. Könyves Tóth Mihály úrral , ki a missiót a protestantismus magas szempontjából fogja fel. 0 szintén tanácsolt, hogy intézzek a debreceni ekklesiához egy külön folyamodványt s hathatós pártfogásra, segedelemre számithatok. Örömmel teszem ezt is, bizlosan hivén, hogy a legnagyobb reform, ekklézsia ezen missio ügynek pártfogásában is példaadó legnagyobb pártfogolást tanusitand. Debrecen több nevezetes egyéneivel is érintkezem. Nem mulaszthatom el megemlíteni mily örömmel fogadott nagytiszt. Tóth Mihály theologiai professor, kivel egykor Losoncon együtt szolgáltuk az urat, s ki a missio-ügy iránti érdekeltségénél fogva tanítványai közt is segedelmet gyűjteni ígérkezett. A köz szentügyek szeretete, a mely sem az enyém sem a tied, hévmerője a lélek nagyságának s a kebel nemes érzéseinek. Ily érzület örömében részesített nagyliszt. Révész Bálint, a zaj nélküli de hév költői lélek. Ö mint esperes egyházkörében lelkesülő buzgósággal mindent elkövetett s másokat is felszólított tenni és nem várni külön kérést, ott hol maga az ügy esd könyörületérl! Nem is élhet meg semmi szentebb ügy a magasabb lelkek pártfogása nélkül. Az apostolok serkenték a híveket adakozásra s egymás segélésére, hogy a keresztyéni szeretet által elösegéltessék az evangyeliom diadalma. Mindnyájan, mert szent papság vagyunk, de különösen a lelkipásztorok főbb vagy alantabb helyen legyenek, a szent tisztet örcklék, s ez örökség bár terhes, de szép, dicső, mert az elsőség pálmája benne díszlik. Utoljára hagytam, hogy megemlítsem Debrecenből azon férfiút, ki engem a legelső kezdet aggodalmai közt, mikor a missiót még csak lelkem méhében hordozám, leghatárzottabban biztatott,lelkesített, nagytiszt. Révész Imrét, a reformátorok íróját. Ö volt az, ki előtt keblem legrejtettebb sebei is megnyilatkozának. Lelkünk egymás lelkében olva-