Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-15 / 7. szám

kéül — a szerző engedelmével s a cím ellenére — mi az előttünk fekvő müvet is tekintjük. S miben áll e hathatós segély? — nagyon sokban. A tanitók egy része — sajnos, hogy ezt kell mondanunk — még a dolgot sem érti, annál kevésbé ügyes tehát alkalmas példák feltalálásában ; a másik része érti a dolgot, de nem eléggé ügyes a példák megválasztásában,— vagy nagyon könnyüket ád fel, vagy igen nehezeket, — vagy csak elvont számokkal gyötri a gyermeket, vagy ha tárgyra alkalmazza is azokat, egyoldalú; végre a harmadik rész, a dolgot is érti, a példák megválasztásában is elég ügyes, de megesik ám, hogy kifogy belőlök s kézi-könyvében sem talál alkalmasokat. Bármelyik eset álljon, milyen jó segítség ilyenkor, ha a tanítónak van egy könyve, melyből céljához és a szükséghez képest,, épen azt ás akkor meríthet, a mit és a mikor akar. De tekintsünk egy még fontosabb oldalt. Tapasztalásból tudjuk, hogy számtani kézikönyveinkben, — a minek leginkább lenni kellene — igen kevés példa van, s a mi van is, többnyire ki van dolgozva. Tehát, ha gyakorlásul példákat akarunk kihagyni, magunknak kell azt vagy a táblára, vagy külön papírra felírni. S ezzel két kellemetlenség van összekötve. Vagy rendesen hibásan irják le a példákat s igy nem inind ugyanazt dolgozzák; vagy ha ez nem történik is, mindenesetre időt vesztegetünk s ez a legnagyobb vesztegetés. Mindez pedig el van kerülve, ha a gyermek kezében egy példatár van, s a tani:ónak csak azt kell mondania: ezen meg ezen a lapon, ennyi meg ennyi példa van feladva. Ekkor már senkisem Írhatja másképen, mint a könyvben van s nem dolgozhat mást, mint a mi fel van adva. Azzal kezdtük ismertetésünket: hogy egy fontos és szükséges segédkönyvet akarunk bemutatni. Miudazokat, a miket eddig mondtunk, el kelle hát mondanunk, hogy kimutassuk : hogy a ki egy számolási gyakorlókönyvet (=példatárt) ír, nem valami ingyen munkát teljesített, hanem oly müvei gyarapította a tanirodalmat, mely a tanítóknak és tanításnak egyaránt használ. Azonban, azt nem akartuk mondani, hogy minden példatárul szolgáló gyakorlókönyv, már eo ipso fontos és nélkülözhetetlen. Hogy használjon s a célnak minden tekintetben megfeleljen, az ily könyvtől épen ugy megköveteljük a módszert és helyes szerkezetet, mint bármely iskolai könyvtől. Mi épen nem tartjuk azt, a mit egy ismerősünktől hallottunk: hogy nincs könnyebb, mint számtani példagyűjteményt írni össze. Ez igaz lehet akkor, ha a szerző valóban csak összeírja példáit, még pedig lopogatva mások műveiből; hanem ha, saját lábon»járva, példái megválasztásában a gyakorlatiságot és sokoldalúságot tartja szeme előtt, azok számában a miveletek fontosságához képest a kellő arányt eltalálni, elrendezésükben pedig a tanítás igényelte fokozatot akarja felállítani : már ezen esetben példagyüjteményes gyakorlókönyvet irni, épen oly nehéz és komoly munkának tartjuk, mint egy jó számtant irni; sőt még azt ismerjük állítani, hogy a ki a tudományt magát nem érti jól s nem ügyes tanitó, jó példatárt sem fog kiállitani. Örömmel jegyezzük meg, hogy az előttünk fekvő gyakorlókönyv, mindazon tulajdonokkal bir, melyek annak használhatóságát feltételezik. Mind a mü szerkezete, mind a tárgy beosztása, mind a példák helyes megválasztása és nagy száma kedvezőleg tanúsítják, hogy a szerző értette is, tudja is, mit akar. Hogy ha pedig e jó tulajdonokhoz még a styl szabatosságát, a nyelvezet tiszta magyarságát s az egész műben nyilvánuló hazai rányt is hozzá számítjuk, — azt hisszük, egy oly könyvet ajánlhatunk abban, melyet akár a szülök, kik magok oktatják gyermekeiket, akár a tanitók, kiknek a tanítás hivatásszerű kötelességök, akár egyes felnőttek ismétlés, végett, csak sükerrel használhatnak. És e használat meg a kevéssé jártasokra nézve is nagyon meg van könnyítve. Nem csak száraz néma sorát találjuk e könyvben a számtani példáknak, mint a szótárban az egyes szóknak, hanem minden müvelet és számolási eljárásnál egyszersmind a szükséges utmutatást és szabályokat is, a melyek szerint az oda tartozó feladatok megoldandók, s csak azután jönek aztán a példák, folyó számrendben, (szamtaniak 921, mértaniak 187, s igy az egész műben 1108 példa) a melyek a gyakorló, vagy illető növendék által, a megtanult szabályok segítségével, kidolgozandók. S ennyiben e mü gyakorló könyv, azonkívül, hogy példatár is. Azonban bővebb tájékozás és a tartalom gazdagságának könnyebb felfoghatása végett, hadd álljon itt emennek teljes jegyzéke : Számtan. Számvetés megnevezetlen és ugyanazonnevü egész számokkal Feladatok száma: 1—79. Összeadás és kivonás v. pótlekozás 1 — 20. A római számbetük 10 — 11. Szorzás és osztás 21 — 79. A legközönségesebb mértékek. Számvetés megnevezett egész számokkal 80 — 311 Szétbontás (Resolutio) 80—98* Összevonás (Reductio) Összeadás és kivonás 107 — 118. Szorzás és osztás 119— 0 .i. 141. A megnevezett egész számokkal való számvetésnek alkalmazása a közönséges éleiben 152—282. A számok oszthatósága 283—311. A törtszámok 312—221. Számvetés közönséges törtekkel 322 — 794. Szétbontás (Resolutio) 322 — 329. Összevonás (Reductio) 330—363. Összeadás és kivonás 354 — 394. Szorzás 395 — 406. Osztás 407 — 432. Szorzási és osztási könnyítések. Viszonyok és arányok 433 — 461. A közönséges törtekkel való számvetésnek alkalmazása a közönséges életben 462 — 794. Sűly-számitások 462—473. Ár-számitások 477 — 577. Százalék-számitások (Prozent-Rechnungen) 578 — 729. Ár-számitások 578 — 632. Gyöngysúly számítások 633—692. Bizományi-és alkuszdijak kiszámítása 663 — 672. Agio-számitások 973—676. Kamat-számitások (Intressen-Rechnungen) 677 —716. Lerovati v. leszámítolási (Disconto)-számitások 717 — 728. Biztosítási számitások 724—26. Határidő számitások (Termin-Rechn.) 727—738. Társaság-szabály 739— 753. Az egyszerű társaság-szabály 739—748. Az összetett társaság-szabály 749 — 753. Lánc-szabály 754 — 779. 14*