Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-12 / 2. szám

egyeduralomkedvelok ugyan s az uralkodó házakhoz — hacsak hosszasan fonák kormányzat alatt nem kínlódtak, mint p. o. Olaszországban — hűk és ragaszkodók: de korlátlan uralom ellen általános ellenszenv ébredt az európai népcsaládok közt s jelenleg inkább vagy kevésbbé minden nép mérsékelt, törvényes szabadság, — őszinte, utógondolatot nem rejtő alkotmányos kormányalakért küzd, harcol, ugy hogy még Ausztria is, mely pedig oly soká az absolut kormányrendszer kősziklája védője vala, — a veszély pillanatában nem lele más vészhorgonyt, mint hogy autokratikus államintézményinek csúcsáról leszállva a szabadságnak utat csináljon. — Nemzeti egység s alkotmányos szabadság, ez azon két eszme, melyek jelenleg a népek életében mint leghatályosb mozgató erők működnek. Nagy Konstantin keresztyénné lételével az állami élet az egyházival a legszorosban összefonódott,— sőt bizonyos értelemben az egyház sáliam közötti kölcsönös határ már a keresztyénség kezdetekor is megvolt. Mert habár távolról sem akarna Idvezitőnk e világból való országot alapítani, de azt igenis akará, hogy az általa hintegetett nemes eszmék az igazság, jogosság, szeretet, béke, boldogság eszméi e világot áthassák, megújítsák, szenteljék ; — az igazság és jogosság országa, melyet Krisztus híveinek lekiismeretében felállított, mindenesetre félelmes ellensége volt az erőszak és elnyomás országának, melyet római állameszély s a császári házak önzése a lelkiismereti jogok s népek szabadságának ellenére alapított. A keresztyénség határozott tanaival merőben ellenkező : egy népet juhnyájként tekinteni, mely felett pásztora tetszésp szerént rendelkezik. Az egyes egyének felelőssége, a népek önhatározási joga a keresztyénség alapeszméi közt található. S ha a keresztyénségnek ezen a világra, polgári államokrai átalakitólag befolyó hatását feltételezzük, érthetjük meg, miért engedé Pilátus Krisztust kivégeztetni — mert az orthodox zsidó dogmák érdekében nem, — s a zsidó papok lehető vádjaitól is másként nem félt volna, — igy érthetjük meg, hogy a különböző vallások iránt oly türelmes római császárok három századon át miért üldözék oly szenvedélylyel a ker. vallás híveit. Szóval a keresztyénség lényegéből következik, hogy a keresztyénség s polgári államok között — mint a melyekben e világ a maga szellemét, életét nyilvánítja— kölcsönös viszonynak kell lenni, legyenek ezek bár egymás irányában teljesen szabadok s függetlenek. b) P r o t e s t a n t i s m u s és k a t h o 1 i c i s• m u s. A keresztyénség azonban most már nemcsak az egyes hívek bensejében, azok vallás-erkölcsi életében létezik, hanem egy külső világtörténelmi intézmény alakjában is tűnik fel, — nemcsak vallás az, de egyház is. Kilépett a keresztyénség, eszményi létezésének eredeti régiójából s a polgári államéval rokon alakot öltött magára, a vallás lényege ruhába burkolódzott, de mely ruha nem tartozik tulajdonkép lényegéhez. Ekül megjelenésében a keresztyénség állami jelleget vett fel s mint ilyen némileg az állammal házassági viszonyba lépett, ennek testéből való test, csontjából való csont leve és itt elkezdődik a t ul aj d o n k é p i ne h é z s é g e a v a 11 á s i kérdésnek, évezredes határvillongás állt elő az egyház s állam között, melyet megoldani az életnek s tudománynak mind ekkorig nem sikerült. Ezeket előre bocsátva belehelyezhetjük magunkat a jelenkor egyházi zavarainak tömkelegébe, melyek reánk (t. i. németekre) annyival jelentékenyebbek, minthogy ezek megoldása Németországon várható, miután a római katholicismus itt dolgozik jelenleg a legnagyobb erőmegfeszitéssel, hogy másutti veszteségeit kárpótolja s hogy szilárd positiót nyerjen teendő hódításaira. — Nála vallás és egyház egymást fedező fogalmak, — ki nincs az egyházban, nincs a keresztyénségben, — ő alak és lényeg közt a vallásban nem tud különbséget tenni. A pápai egyház az állami jellemet sajátjává, lényegévé tevé, ő magát az emberiség egyetemes államává küzdötte fel s egy oly rendszert alkotott, mely változhatlan, mert az építményből ha csak egy kő kidobatik is, megrendül az egész. Innen mondhatjuk hogy a római katholicismusnak lényege: a vallásnak és egyháznak, — az eszmének s az eszme küljelenetének eg yenért ékesitése; ellenben a protestantismus lényege: visszavinni a vallást a maga örökforrására, elismerni a vallásos eszmének közvetleni igazságát, önállóságát és erejét. A katholicismusban előbb van