Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-09-28 / 39. szám
ez idén 25 éves magyar egyházai, meiy meghóditá a kerületet, s hódítását közöttünk is kivivta. Lelkesültünk, épültünkés tanultunk sokat; büszkéknek éreztük magunkat öt föpásztorunknak valhatni, vele egy téren találkozhatni és működhetni. A föpásztori felszentelés után fellépett a helybeli lelkész Elefánt Mihály, és hirdette a remekül kiállított szószékről az Isten igéjét. A többi szertartások igy következtek: egy házaspárt esketett, pest megyei föesperes J uhász Ferencz, keresztelt Kemény János csővári lelkész, az Urvacsoráját kiszolgáltatta Geduly Bogyoszló gatai lelkész, mely után a főpásztor két lelkész kíséretében az oltárhoz menvén, onnan tótul imádkozott, s ugyanazon nyelven megáldotta a népet. Örömünk teljes és boldogító vala, mert az Úrban örültünk, meít a mélt. Prónay család ismét feltűnt éltető napként egyházunk egén, s mi egyetemesen könybelábbadt szemekkel fordultunk feléjök, áldást mondván elődeikre, a jelenlévőkre s az utódokra. Maga a templom báró Prónay Gábor ur költségén (13000 frt osztr. értékben) épült, s illetőleg átalakíttatott, kivéve az egyház által tett gyalog és szekeres napszamokat; a két és léi öl magas oltárképet, mely a felfeszitett üdvözítőt ábrázolja, saját kezülegesen festette b. Prónay István ; a kék szín, ezüst csipkékkel ékes bársony oltárteritöt, négy gazdagon aranyozott gyertyatartót, az oltár lépcsözet szőnyegét ajándékozta b. Prónay Gábor egyház szeretetben gazdag neje szül. b. Podmaniczky Sarolta; a felszentelési nagy uri ellátást is b. Prónay Gábor ur viselte, mely a legnagyszerűbbek egyike volt, s a legsikerültebb felköszöntésekkel gazdagon fűszerezve. Áldottak legyenek, kik annyi áldást terjesztenek, éljenek s tetteik jutalma, a boldogító öntudat, kövesse őket. TÁRCA. HÍDVÉGI aséK 1HK(Í ÁDÁM, született jun. 2-án, 1843, meghalt sept. 16-án 1862. Az egész hazánk által fájlalt családi gyászesetet, a következő szomorú jelentés tudata : Hídvégi gróf M i k ó Imre maga, gyermekei: gróf Mikó Mária, férje gr. Teleki Károly s gr. Mikó Anna, ugy szintén minden rokonok nevében a legmélyebb és keserűbb fájdalommal jelenti, egyetlen fiának, családja utolsó fisarjadékának, hídvégi g r ó f M ik ó Ádám- nak élete 20-dik esztendejének kezdetén, folyó hó 16-án éjféli ll3 /4 órakor Linzben történt halálát. Midőn az egész család már-már megérkezettnek hitte a boldog perczet, mely viszont édes övei körébe hozandja a mindnyájuk által forrón szeretett ifjat, ki pár év óta külföld egyetemein mivelte magát, akkor érkezett a hir jelentve betegségét a várvavártnak. Az apa még láthatta egyetlen fiát, de már a halál árnyékában; a nagy rohammal jött nyavalyát föltartóztatni emberi erő nem vala képes, s igy a szivszakadVa óhajtott viszontlátás hosszú elválásban végződött. Benne egy ifjú élet, egy háznak öröme, egy családnak jövője lettek semmivé! Csak hült tetemei érkeznek meg annak, ki a vágy szárnyain röpült volna hazájába s egyenesen a reformátusok belső farkasutezai templomába kisértetve, f. hó 23-án délután 3 órakor, rövid halotti beszéd után, a köztemetőben levő családi sírboltba fognak elhelyeztetni. Kolozsvárott, sept. 22-én, 1862. Ezelőtt 226 évvel 1636-dik év april hava 21-én, a hídvégi Mikó nemzetség egyik ágának legvégső ivadéka, hazánk legkitűnőbb államférfiának s tudományos polgárának, fejedelmi tanácsos Mikó Ferencz ne k egyetlen fia hamvait hozták be monostor felöl eltemetni Kolozsvárra. Csaknem harmadfél század elmultával e hó 23-kán szintén monostor felöl hozták hazánk legkitűnőbb honfiúnak egyetlen fiu gyermekéi, és a köztiszteletü M i k ó nemzetség legutolsó fisarjadékát eltemetni Kolozsvárra ! Mekkora csapás ez a legjobb, legnemesb atya szivén; mekkora ama föuri nemzetségen, s minő fájdalmas hazánkra nézve ezen derék fiatal halála, ki tiszta erkölcs, szorgalom, becsületesség, hazaszeretet, egyszóval minden polgári erényekben ily ifjan kitüntette magát; s ki nagyra törekvő lelkében az emberszeretet és valódi népszerűség erényeit oly hiven ápolta ? ! E hó 23-án délután fél négykor érkezett a fájlalt halott koporsója a város határára, hol a három magyar vallásfelekezet fötanodáinak összes ifjúsága tanárai vezérlete alatt, a város értelmiségének zöme, a színház összes személyzete, a f. k. kormányszék tagjai, Marosvásárhelyváros, és a marosváráshelyi ref. fötanoda küldöttjei, ugyanonnan a kir. táblai elnök, Kolozsvárról mindenik főiskola tanárikara, valamint a lutheránus, szász és disunitus román lelkész s több ezerekre menő néptömeg várt, részt venni a szomorú ünnepélyben. A gyászszekér körül hat főrangú fiatal jött gyászban kivont karddal, a feketébe vont hat ló körül tiz városszolga ügyelt fel díszruhában. A koporsót megelőzte a ref. fötanoda ifjúságának zenekara, melynek megalapítására az elhunyt fiatal buzdítással s anyagi és erkölcsi segélylyel közremunkált. A koporsót a ház barátai, rokonai kisérték, a férfiak közvetlenül gyalog, a nők kocsin. Az előbbiek között láttuk a katonai rendből Horváth-Toldi János gróf tábornokot, és Windischgracz herczeg alezredest. Iskola bajtársainak bus zenéje mellett szállíttatott a fájlalt halott a reformátusok farkasutezai egyházába, mely előtt két hosszú sorban a katholikus, református és unitárius iskolai ifjúság volt felállítva, mig az egyház terét több ezerre menő néptömeg foglalta el. Az egyházban az elhunyt fölött Nagy P é t e r lelkész ur tartá jeles emlékbeszédét, mely egy irodalmi becscsel bíró parainesis az ifjuség számára ; s hol adhatott jobb tanácsokat egy lelkész a fiatalságnak, mint egy ily fiatal koporsója felett, ki magában a fiatalkor minden nemes tulajdonait hűn őrizte és fejtette. A Kolozsvár, mondhatni Erdély társadalmának minden rétegét képviselő közönség örege és ifja, neje és férfia könnyező szemekkel, zokogva
