Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-12 / 2. szám

64 100 Miután azonban a tisztelt küldő ur amaz öszvegnek csak fele részéig rendelkezett személyesen, a többire nézve pedig minket bizott meg, hogy annak erejéig magunk válaszszunk ki egyéneket, a kik számára „Házi kincstáriunk megfelelő ingyenpéldányait küldeni jónak látjuk: egész tisztelettel és bizalommal felkérjük a nt. esperes urakat, szíveskedjenek egyházmegyéikből néhány szegényebb iskolát és tanítót kijelölni s nekünk azoknak neveiket felküldéni: mi aztán, azokból a szükségelt számban választva, a példányokat az illetőknek azonnal inegküldendjük. Szer k. Tiszt. Láng- Adolf tápió. sz. mártoni ev. lelkész urnák ! Méltóztatott a Házi kincstár f. é. 1. számában a 17. lapon a E. E. E. Gyámintézet pénztárnokát azon 34 frt. 54 krra nézve interpellálni, melyet ön nem a középponti Gyámintézet, hanem a középponti gyámoldára küldött be. A pénzt én vettem át még 1860. juniiis 8-án s a középponti g y á m o 1 d a pénztárába mint ennek pénztárnoka betettem. Az 1861. egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 21. pontja értelmében a nálam levő összegnek az egyetemes pénztárba kellvén befolynia , én arról az egyetemes gyűlés pénztárnokának (Vecsey Sándor urnák) vagyok beszámolandó. Ezen középponti gyámolda a középponti bizottmány utolsó idejében terveztetett, akkor, midőn a Bécsbe járó küldöttségnek költségeit kellett megtéríteni s a domestika eszméje pengettetett, melyből szegenyen fizetett lelkészeink és tanítóink gyámolittatnának. A gyámintézet, mint tudva van, személyeket soha. hanem mindig csak gyülekezeteket és iskolákat gyámolit. Ha ön és mások — kiknek neveit és küldeményeit a jövő számban közölni fogom — nem e célra, nem a gyámolda r a, hanem az E. E. E. Gyámintézet r e szánták a beküldött pénzeket, csak tessék nyilatkozni s én mint gyámoldai pénztárnok az illető öszveget a gyámintezeti pénztárnok Fiedler József urnák azonnal kifizetem. Pesten, jan. 7-én 1862. 0 s t e r 1 a m m Károly, középponti gyámoldai pénztárnok. HALÁLOZÁS. Az 1861-ik évi december 15-ik nappalának bealkonyodásával alkonyra szállt élte napja VISKI L. SÁMUEL tanitó és kántor urnák a szatmár-németii egyházban, élte 69-ik, hivataloskjodásának 34. évében, néhány napi szélhütés okozta betegség következtében. — Temetésén dec. 17-én délest, a város minden rendű, rangú, vallású lakosa képviselve volt, ugy hogy a németii helv. hitv. templom nem vala képes befogadni a megjelenteket, a gyászmenet a templomtól a temetőkertig terjedt, ugy hogy körülbelül 4000-re tehető a vég tisztességtételen megjelentek száma, — nyilt bizonyságául annak, hogy mily kedves volt az Úrban elhunyt nemcsak azon egyház hivei elölt, kik között szolgált, mint kellemes hangú kántor, mint vallásos leánytanitó, hanem a város minden polgárai előtt. Könnyeket hullatnak a kedvelt után egyetlen leánya Erzsébet, Szoboszlai Pál domah idi lelkész ur neje, gyermekeivel, egyetlen fia Károly, és Sára elhunyt leánya kis árvája, számos rokonai és jó barátai. Sajnálja az elveszett hü szolgát az egyház, és aggódva néz a jövő elébe, hogy vájjon a hirdetendő csőd Utján mártius 20-án választnnd-e az elhunythoz hasonló tanítót és kántort, ki oly vallásos nőket neveljen az egyháznak és éneklése oly buzgóság teljes legyen, mert az ajánlkozóban tanítóság, kántorság és orgonistaság, e három kellék fog megkívántatni. Béke az elhunyt porainak !!! Ha résztvevő barátok veszte mindig fájdalmasan érint egy intézetet, sokkal fájdalmasabb, ha a megboldogultakban egyszersmind pártfogókat és elöljárókat kell gyászolnunk. — Mindkét tekintetben érzi ezen fájdalmat tanintézetünk, érdemdús pártfogója és iskolafelügyelöje néhai OKOLICSNAI OKOLICSÁNYI VIKTOR ÚR kimúlása miatt. Mult évi december hó 19-én tüdöszélhüdés vetett kora véget élte 52-ik évében, éltének és munkásságának. Az Úrban megboldogultnak halandó tetemei december 22-én délutáni két órakor tételtek örök nyugalomra. A számos kiséret közelről és távolról, mely az elhunytnak koporsóját követte, tanúskodik azon mély tiszteletről, melyben az elhunyt életében részesült, s melyben o mindenkinek emlékezetében, ki öt közelebbről isineré, még mindig él. Noha munkássága a politikai pályára volt irányozva, és a szepesmegyei alispáni méltóság — melyet már megboldogult atyja is becsülettel viselt — diszité buzgó tevékenységének elismeréséül az Úrban elhunytat; mégsem feledé soha, mivel tartozott egyházának. — Az ev. egyház javáérti buzgalma következtében azzal tiszteié öt meg a XIII. városi esperesség, hogy esperességi felügyelőjévé választotta meg, mely hatáskörében nála a pártoló, élesztő és vidító szavak és lettek s az egyház javáérti nemes gondoskodás sohasem hiányzottak. Ép oly buzgó és tevékeny részt vett lyceumunk minden ügyeiben, melynek ö, mint felügyelője, mindig jóakaró barátja és pártfogója maradt. Annál fájdalmasabban érint ezen veszteség mindenkit, mivel az elhunytban utolsó sarja halt el az érdemdús, mélyen tisztelt szepesi Okolicsányi-ágnak. Emléke áldott marad lyceumunknál is, és mindenki, a ki öt ismerte, megindulva mondja : „Béke hamvaira !u

Benel. Sámuel. ADAKOZÁS. A gróf Ráday-család péceli könyvtárának megszerzésére a szatmári helv. hitv. egyházmegyében