Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-09 / 6. szám

napra éldegelhetek belőle. - De azért nem panaszkodom, mert azáltal csak jó kedvemet hangolnám te, melyre felette naíry szükségem van, - és az elégedetlenség szúját költöztetném szívembe. — Évi fizetésem : 32 köböl rozs, 10 frt. két öl fa ; minden fordulóban két-két hold föld ; két vékás kenderföld. — E mellett minden gyermek fizet 20 krt, egy véka búzát s egy véka esős kukoricát. S egyéb semmi? szólt az uraság. Semmi, nagyságos uram. — Azonközben az ebédnek vége lett, s bevezetett pipázó szobájába. — Rágyújtottunk. Van-e tanitó urnák családja ? — kérdé kis vártatva az uraság. Van igenis feleségem, négy fiam és két leányom. Isten tartsa meg őket szüléi örömére és a haza javára ! — Hány éves már a nagyobbik fia ? Most töltötte be a 12 évet — mondám. Ha meg nem sértem atyai szeretetét, egy szives ajánlatot fogok tenni. — Adja át nekem nagyobbik fiát, gyermekeim oldala mellett óhajtanám neveltetni — s ha felnőtt majd elkérem helyébe a következőt. Nagyságos uram, szólék a megindulás hangján, enynyi kegyére nem vagyok érdemes — s nem is találok szavakat ajánlata megköszönésére. Azonban mielőtt e kitüntető szívességét elfogadhatom, engedje meg nagyságod, hogy feleségemnek is tudtára adhassam. Az uraság belenyugodott, nyilvánítván, hogy igéretét minden percben beváltja, egyúttal egy iratot nyújtott át. — Fogadja tanitó űr ezen iratban ajánlott csekélységet, örülni fogok, ha anyagi helyzetén ezáltal segíthettem. Bár nem tudtam, mit tartalmaz ez irat, a legmelegebb szavakkal köszöntem meg az ajándékot. — Ennyi boldogság egy pár nap alatt s egyszerre, gondolám, túlságos és nagyszerű jutalma minden eddigi nélkülözéseim és fáradozásaimnak. — Az iratot olvasatlanul zsebembe akarám tenni, de az uraság arra kért, hogy olvassam el. — Rövid tartalma oda ment ki: mig én élek, évenkint 100 frtot húzok az uradalmi pénztárból. — E mellett az iskola udvara mellett fekvő két hold belső telkét olymódon ajándékozza nekem, hogy mig tanitói pályámon maradok, használjam a magam javára, e mellett tanítványaimat e téren gyakoroljam a kézi munkában. Ha megszűnöm tanitó lenni, hasonló célra maradjon a telek az iskola birtokában. Köszönetemet megújítottam. Azonban száz meg száz terv rohant agyamon át a felett, miként fogom most a munkában gyakorolhatni növendékeimet. Nemsokára búcsút vettem az uraságtól, ki talán még boldogabb volt nálamnál azon öntudat érzetében, hogy az ö feleslegéből egy parányi, reám és iskolámra nézve a legpazarabb, — ajándékát adhatá. Nem írom le a boldogság ama tiszta érzetét, mely azon nap és attól fogva ünnepies tiszteletre ragadá jó érzésű feleségemet és szeretett gyermekeimet. Elmellőzöm mind azokat a jókat, melyeket ezentúl a jó uraság velem és családommal közölt, — csak azt említem meg, hogy boldog, százszorosan boldog lettem. Boldogságom legfőbbikét az iskola udvara mellett fekvő kertben találtam.-Munkatért nyertem itt arra, hogy növendékeimet ezentúl ezen kertben nevelhettem, s e nevelési eszköz által lett megáldva tanításom is. Terv tervet űzött agyamban. Hetekig nem tudtam megállapitni eszemet, mit tevő legyek az uj birtokkal. — Jó lélekkel elmondhatom azonban, hogy nem azon törtem fejemet, mennyi hasznát vehessem a nagyrészben számomra ajándékozott kertnek, hanem főképen azon : mimódon fordíthassam azt tanítványaim javára. — Végre megtaláltam a kiindulási pontot. — Azt hitettem el magammal, hogy e kert lesz az a hely, melyben a nép gyermekeit jövő foglalatossága, helyes értése és kezelésére szoktathatom. — Jó alkalom lesz kicsinyben itt mutatni meg, mily rosz uton van a köznép gazdálkodásával, s mily elönynyel lehet a földet felhasználni s évről évre gyarapítani annak a termését; — legalkalmasabbnak tartottam e kertet pedig arra, hogy iskolai tanításom sikerét a kertben teendő nevelési irányzataimmal előkészítsem és biztosítsam. A kert felhasználására kidolgozott tervem végrehajtásában nem kevés akadálynak látszott a köznép előítéletét legyőzni. — Jól tudtam, hogy meg fognak támadni minden oldalról, ha a gyermekekkel miveltetem a földet — azt mondván a szülék, hogy ők nem földet ásni s kert gyomlálni adták gyermekeiket iskolába. — Ennek tudatával nem volt tanácsos az egész iskolát egyszerre munkára fogni. — Lassankint ez is megtörtént. Hogy egy szülének se lehessen alapos kifogása a gyermekekkel való dolgoztatás ellen, egy gyermeknek sem parancsoltam, hogy dolgozzék, — hanem szabad vállalkozásra eresztettem. De minthogy mindnyájan feltétlen bizalommal ragaszkodtak hozzám , mindnyája vállalkozott. — Gondoltam : ez nem elég a bekövetkezhető reclamatiok ellenében. — Más módot kellett kigondolnom. Gazdasági tervem adta ehhez a kulcsot. Gazdaságom területe két hold, azaz 2400 • öl volt. Ebből tanítványaim számára kiszakasztottam 200 • ölet, s ezt a tért az idősebbek között egyenlően elosztottam. Az átadott földet mindenik ugy tekintette, mint tulajdonát. A termelésre nézve csak azt kötöttem ki, hogy földén mindenki fát tartozik nevelni és nemesíteni, ezen kivül ágyasa szélére ültethet még virágot is. - A mit földjén termeszt, midőn a növény kifejlett, tehát két három év múlva, elviheti s atyjának vagy ismerőseinek ajándékozhatja, vagy pénzért el is adhatja. — Az adott kert első felásását közös erővel fogjuk tenni, a többi munkát kiki maga fogja végezni. Azonban a kert többi részét az iskola számára velem együtt az.iskolai növendéksereg fogja megmunkálni. A fennmaradt 2200 • öl tért következőleg osztottam fel : — 600 • ölet faiskolának szántam, olyforrnán, hogy 150 • ölenkint, négy egyenlő részre osztottam, s az első évben az első szakaszt ültettem be vadfákkal — s mindeniket a gyermekek értelmesebbjeivel magam nemesitettem. Második évben beültettem a második szakaszt — s igy a harmadik évben a harmadik szakaszt. — Midőn a 4. évben a 4. szakaszt beültettem, az első szakaszban levő fák oly szépen kifejlettek, hogy ellehetett adnom. — Eladtam pedig