Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-02-02 / 5. szám

hosszúsági vonalok (délkörök-meridianusok) felrajzolásai. — Hogy ezt biztosan tehessem, az egyenlítőt osztottam el 36 egyenlő részre. Mikor ez megtörtént, s meg volt je­gyezve az egyenlítőn mind a 36 pont; — egyik pont felett megállítottam a vaskört, s balkézzel megfogtam a golyóbist, hogy meg ne mozdulhasson, azután a jobbkezembe fogva a plajbászt, a vaskör mellett, az északi sarktól indulva, az egyenlítő felvett pontján keresztül, a déli sarkig ugy húz­tam egy vonalat, mint valami linea mellett. — Igy mentem pontról-pontra, mig 36 délvonal ki nem volt húzva. Ekkor készen volt a hálózat plajbászszal. De hogy a vonalok el ne törlődjenek, mindeniket egyenkint olajos fe­kete festékkel kifestettem. Bécsi koromból olajos festéket készíttettem az asztalossal. Azt edénybe tettem, töltvén reá vizet, hogy meg ne száradhasson. — A mennyit gondoltam, hogy feldolgozok belőle, annyit egy gyógyszertári csu­porba (fichtil) tettem s egy kevés terpintin-olajat kevertem belé, hogy folyékonyabb legyen. — Azután egy finom he­gyű ecsetettel (penzli) kezdtem kifesteni a vonalakat. Mikor a hálózat ki volt festve, ennek segítségével, az átlászbeli két fél gömbről, lerajzoltam az egész földet, s időnkint mindent kifestettem olajos-festékkel. — Mikor az egészszel készen voltam, fénymázzal (Lack) bevontam az egészet, állványt készítettem hozzá — és ennek segítségé­vel megértettem a föld alakját, a helyek fekvését tanit­ványimmal tökéletesen. Nincs is annyi pénz, a miért ezen földgömböt valaki­nek odaadnám ! Ámbár mai időben földgolyót már 4 — 5 frtéri lehet venni. — A mint gyarapodtak tanítási eszközeim, olyan móddal tökéletesedett és biztosiitatott tanításom sikere is. A magam szorgalma és fáradságával állítottam össze néhány legszükségesebb természettani eszközt is. A kö­zönségesebb és legszükségesebb állatok, növények és ás­ványok összegyűjtésében pedig legtöbbet tanítványaim tet­tek. Olyan buzgalmat fejtettek ki a gyermekek a termé­szetrajziak gyűjtése körül, hogy alig volt hét, melyben is­kolám természetrajzi gyűjteménye valamivel ne szapo­rodott volna. De ezen részvét, buzgalom természetes is volt, mert látta mindenik gyermek, miként iparkodom én magam min­den eszköz beszerzésén, csak hogy őket helyesen és értel­mesen taníthassam; — hogy ne tettek volna meg mindent a magok javáért ? Azl meg sem kell említenem, mily hatal­mas befolyást gyakorolt ezen munkásság a gyermekek szellemi elöretorekvései s lelki fejlődésére ! Nincs biztosabb és sikeresebb tanítómester a jó pél­dánál! Hogy várhaluók olt a szellemi élet— a tanulás iránti kedv kif.-jlesét, a hol a tanító ímmel-ámmal, csupa gépies kötelességgel végezi munkáját ? A munkásság dy módon való kifejtése, a tanítás biz­tos sikere állal ol\nn eredményeket mulattam fel, hogy is­kolám nemcsak a lolybeli lelkész űr és a lakosság, hanem a fensőbb eg>hazi elöljáróság figyelmét is magára vonla. A jó hir elhalod a földes uraság fulebe is. — A földesúr az akkori időben keletkezett politikai mozgalomban egyik kitűnő résztvevő s a haladó párt tekintélyes tagja volt. KÖNYVISMERTETÉS. A keresztségnek és az űr vacsorájának je­lentőségéről; Menyhárt János debreceni ref. főiskolai hittanártól. Ara 60 ujkr. Ki­adja Telegdi K.Lajos. (Folytatás.) Áttérvén a t. szerző — értekezésének második felé­ben — az uri szent vacsora jelentőségének tárgyalására: ezt is, — mint a keresztség mivoltának fejtegetésénél tevé, egy kis dogmatörténeti kivonattal vezeti be. Előadja ebben, miszerint az apostolok utáni korszak­ban mindjárt mutatkoznak mind ajelképes mind a t i t­kos egyesülési felfogásnak nyomai és jelenségei; hogy az elsőbb században, még a 4-ik, 5-ikben, sőt később is, voltak a jelképes magyarázatnak nagy tekintélyű követői; azonban a nagy többség a rejtelmes nézethez mindig nö­vekedő előszeretettel ragaszkodván : a jeruzsálemi Cyrill által megvetett alapon egyszer csak megszületett az a tan, hogy a kenyér és bor nemcsak azért neveztetik Krisztus testének és vérének, mivel az Ige vagy a Krisztus teste egyesül azzal, hanem azért, mivel az Krisztus testévé és vérévé változik át. — Ezen átváltozási értelem aztán lassan lassan lábra kapván, mindig több-több tért nyert, s Taskházius Radbert által szabatosan formulázva, végre a jelképes felfogást egészen kiszorította stb. Azonban a tárgynak eme történeti oldala egyrészt sokkal ismertebb, másrészt e kérdés eldöntésére nézve is sokkal kevesebb fontossággal bir, mint hogy nála hosszasab­ban időzni szükség volna. — Ugyanezen okból nem tag­laljuk pontról pontra a reformátorok e tárgybani értelmé­nek párhuzamos körvonalozását sem. De a mi azoknak symbolikus könyveinkhez való viszonyát illeti: erre nézve már indíttatva érezzük magunkat lehetőleg lüzetes bírálat és fejtegetés alá venni a t. értekező előadását. „A reformátusok egy részben ugyan a Zwingli, de nagyobb részben a Kálvin értelmére hajlottak" úgymond a t. értekező — „ez utóbbi ment be a reformátusoknak több hitfelekezeli könyveibe." Azt azonban, hogy a má­sodik helvét vallás-tételben is a Kálvin értelme szerint volna előadva az űrvacsorájának jelentése — mint sokan állítják — nemcsak nem tanítja Menyhárt űr, — hanem épen ennek megcáfolása képezi az értekezés egyik fő fő célját; sőt mondhatni, ez szolgál sarkpontjául az űrvacso­rájáróli egész tárgyalásának. Idézi mindenekelőtt a vallástételnek ama pontjait és kifejezéseit, melyek Kálvini felfogásra látszanak mutatni. Ilyenek: a XXI-ik rész 5-ik bekezdése: „az úrnak teste és vére megmaradván a magok ter­mészeti valóságokban és lulajdonságok-10

Next

/
Oldalképek
Tartalom