Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-11-16 / 46. szám

mélyesen, de a gyűlési tagok modora elannyira kellemetlenül hatott rá, hogy a coadj. curatorságot Debrecenben 1806. okt. 8. kelt s a gyűlésben 88. sz. alatt felolvasott levelében leköszönte. E resignatióra , a superintendentialis jegyzőkönyv egész 1 a c o n i c e ezt a végzést mondja: „Nem acceptálódik." 1817. martius 18. levelet intéz Laskay Sámuel ur a középszolnoki tractus espereséhez Keresztes Mihály úrhoz, és sürgeti, hogy a magyarországi részen levő ekkléesiákra nézve, ott lakó coadj. curatort kellene választani. De a tractus ujolag csak öt kéri, hogy viselje tovább is a curatorságot mert ötet a magyarországi ekklézsiák is választották. Csak miután a tractusoknak 1818-ban határozott coordinatiója elTectuáltatott: választatott 1819. 12. szám alatt magyarországi részen való coadjutor curatornak Csornai Pál. XI. A tractusoknak 1818. 85. számú végzés szerint történt felosztásakor a partiumbeli tractusokra nézve a 6. pont alatt igy nyilatkozik superintendentiánk. „Az Erdélyhez tartozó ekklézsiáknak a magyarországi ekklézsiáktól való elszakasztását kívánván az is, hogy amazok az erdélyi municipalis törvények szerint igazgattatnak, ín publico ecclesiasticis az erdélyi consistoriumtól függenek ; a mi superintendentiánktól pedig csak in disciplináribus et pure ecclesiasticis : íródjon az erdélyi méltóságos fö consistoriumnak, hogy a közép és belső Szolnok vármegyékben s Kővár vidékén fekvő, s eddig a Szatmár vármegyei ekklézsiáinkkal két tractusokban volt, ugy a Kraszna vármegyei ekklézsiákat is, méltóztasson , azoknak száma és fekvéséhez képest, tractusokra felosztani; administratiójokat in publico - ecclesiasticis coordinálni; — minthogy ezen süperintendentia azokra nézve egyebet fen nem tart, hanem csak a subordinatiót in pure ecclesiasticis et disciplinaribus." A superintendentialis végzés kiküldetett a tractusokhoz; elküldetett az erdélyi méltóságos fö consistoriumhoz is. A középszolnoki tractus 1818. dec. l-jén gyűlést tartott. Ezen gyűlésből egy hatalmas remonstratiót intézett a superintendentiához. A remonstratiónak(mely archívumunkban is meg van) felolvasása után, consiliarius Laskay Sámuel mondott egy gyönyörű beszédet a szilágyi tractus kormányzása históriájáról; mely a szilágyi tractus jegyzökönyvébe be íratott. Ezt a beszédet füzesgyarmati lakos Szőke István gyűjteményéből nagytiszteletü Révész Imre ur közlötte velem, 1857. junius 10. De a szép beszédet akkor sem le nem írhattam, sem le nem írathattam. Egyébiránt a beszéd, minden szépsége mellett is döntő érvek sulyjával épen nem bir, s tartalma ellenkezik az erdélyi fö consistoriumnak régibb — fentebb eredetiben csatolt leveleinek tartalmával. Következő évben 1819. jul. 23. a középszolnok-érmelléki egyházvidék Tasnádon tartott gyűléséből fö curator Péchy Imre ellen felterjesztvényt adott be az erd. fő consistoriumhoz. Az erdélyi mélt. fö corsistorium pedig 1819. deeemb. 27-ről levelet intézte superintendentiánkhaz. Superintendentiánk előtt ez 1820. 26. sz. a. tárgyaltatott. Ebben az erdélyi fö consistorium nem ösmeri el a mi superintendentiánknak kormányzási jogát a partiumbeli ekklézsiák felett. Csupán csak a superintendensi illető azon személyes jogot ösmeri el, miszerint a partiumbeli tractusokban megjelenvén, ott superintendensi forumot tarthasson. Ezen levélre 1820. 26-dik szám alatt következő végzést hozatott: „Az erdélyi méltóságos consistoriumnak ezen kinyilatkoztatásra, a mint emiitett levele elein maga is érdekli, az 1818. eszt. okt. 3. 4-ik napjain tartódott gyűlésből a a Szilágyságban és Kövárvidékén levő ekklézsiáinkra nézve kiment és a mélt. fö consistoriummal is különös levél mellett közöltetett rendelés , és a középszolnoki egyházvidék partialis székének, annak ellenébe tett, hivatalos jelentése, szolgáltatván okot és alkalmatosságot; mivel a nagyméltóságú magyar kir. helytartótanácsnak f. 1820. eszt. febr. 22. 5275. sz. alatt kelt, és ezen gyűlésben most közelebb felolvastatott k. parancsolatja, azt teszi kötelességévé consistoriumunknak, hogy a most fenforgó és kérdésben levő dolgokra nézve (melyek a mint tudva van, épen az emiitett 1818. eszt. okt. tétetett újításokból veszik eredeteket) mindent a régi lábon hagyjon, semmi újítást ne tegyen, hanem az ö Felsége ezen tárgyban adandó kegyelmes resolutiótól várjon: íródjék meg a mélt. fö consistoriumnak, hogy ezen k. parancsolat értelméhez képest még most, sem ezen consistorium sem főtiszt. superintendensünk, a kivánt magok kinyilatkoztatását meg nem tehetik. 1811. mart. 6. 3. sz. a. olvastatott fel a magyar kir. helytartótanács januar 16. 1525. sz. a. kelt intézvénye, melyben az ügy elintézésére a 4 süperintendentia conventjét delegálja, s melyben a partiumbeli ekklézsiákra nézve ezen sorok olvashatók : „Quoad regulationem vero ecclesiarum in Transylvania existentium, et a süperintendentia transtibiscana dependentiam habentium, suo loco, necessariae fiant dispositiones." XII. 1821. mart. 18., 19., s 20. napjain megtartatott a 4 süperintendentia generál conventje. Ennek 10-dik pontja igy szól: „Minthogy az Erdélyhez kapcsolt részekben levő ekklézsiáknak némely részben a tűi a tiszán levő egyházi igazgatástól, némely részben az erdélyi méltóságos föconsistoriumtól való függése a közjó kárával eddig is kedyetlen kérdésekre szolgáltatott alkalmatosságot; minthogy az ekklézsiai dolgok igazgatását természetesen nagyon könnyíti, ha annak osztályai a politicai jurisdictiókkal, a mennyire csak lehet, egyeztetnek; utoljára, mivel nagyon szükséges, kivált