Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-11-09 / 45. szám

kezőket, s ezekkel bizonyítja azt, hogy Herder más mint a kinek F. ur esmeri. A felhozott helyek vonzók a kivitel finom és mesteri. ,,A dolog eleje és veleje" cim alatt a IX. szakaszban tüzetesen a feltámadást veszi tárgyalás alá a szerző. De mi előtt ezt tenné, engedi tanulság végeit megtekintenünk awolfenbütteli fragmentákban, a feltámadás történetének evangeliomi előadásából összeállított tiz ellenmondást. Ezután fogalmazza tisztán a mit keres, feltevén a feltámadás kérdését a régi vagy testi, és ujabb theologusok vagy lelkifeltámadást vitatok értelme szerint. Az eddigi ismertetés után felesleges említenem B. ur, melyik értelemhez tartozik. Bizonyítása a lelki feltámadás ügyében, nem tekintélyek öszszehalmozása, hanem elsőbb észlelő nyomozások, majd magának a szent Írásnak, különösen Pál apostol müvének, életrajzának és egyéni lelkületének a tárgyra vonatkozó értelmezése , felmutatása s esmertetése. Tagadhatlan , hogy e cikk beszélvén a megjelenésekről, s Pál apostolról, sok rokon eszméket tartalmaz a Prot. lap. f. évi 18. számában Sz* aláírással megjelent értekezésből. De ujak benne a lelki feltámadásnak Jézus végszavaivali erősítése , az 1 Kor. 15. 13, 14. értelmezése, a Megváltónak feltámadás utáni 40 napig idézésére tett nyilatkozat, a menybemenetel felfogása, a feltámadásróli tan a 3 első században, ennek Hieronymus idejébeni változása, a halottaknak keresztyéni vagy szellemi és zsidó vagy testi feltámadása közti különbség, s ennek amaz által lelt leromboltatásának kimutatása. Mig nem itt mint illik, B. diadalmasan hagyja el a tért. X.-szer jő a ,,Végszó". Az egész müvet folytonosan átlengö szellemi fensőbbség itt még egyszer össze szedi magát, s mintha szárnyalásainak eddigi merész csapkodásai csak gyenge kisérletmutatványok lettek volna, s egész erejét e negyedfél levélnyi végszóra tartolta volna vissza, függetlenségének álérzésében, szabadság lehellette pathossal meg áll F. ur felett, hozzá a müvéhez csatolt elő- s utószavakért szólandó, vagy inkább tőle számot veendő. Ne mondja senki, ha e megszólítást elvasandja, hogy kemény és ildomatlan szavak azok ; egy a tudomány és vallásszabadságért szomjuzó kebel azon szavai azok , mik a betörni akaró orthodoxia rendőrségét érző, a hitszabadság lealacsonyitását fájlaló és egy szabadsága jogérzetében F. ur müvéhez hasonlók által megsértett lélek méltó elkeseredéséből jönek elő. Vagy hát F. ur ilyesmit nem cselekedett? De igen, az egész ,,Feltámadás és Spiritualismus" semmi nem egyéb mint hadizenés a vallási szabadságnak, tudomány és államjoghozi viszony tekintetében egyiránt. És ez B urat annál közelebbről érdekli, mert az ügy mintegy benne személyesittelik. Ha F. ur tudomány szempontjából vitatkozni igért létere bezáratást s államjoghozi viszonyt nem emleget, nem ad vala elli almát B. urnák ezek leírására : „képzelhető-e oly hottentott állam Európában, mely napjuíimbaú, merne békés polgárokat egyházi jogaikban azért bolygatni, mer* egy professor a confessio valamely cikkére a közönségestől eltérő nézeteket mert fejtegetni.... Protestáns ember-e, ki az opportunitás elméletét, mely a politikában sem nagy erény, legszentebb, legelidegenithetlenebb viszonyainkra is akarná alkalmazni ? ... A ki szellemi kérdésben physikai erőkre hivatkozik, ki ijesztget a helyett, hogy a nézeteket tisztázni iparkodnék, mindig saját gyöngeségét árulja el, de különösen, ki a vallás terén államhatalmat emleget, az határozottan lemondott keresztyéni szabadságáról, megtagadta a protestántismus szellemét". Maga szerző is kimondja, hogy F. ur beszédei szivéig hatottak s férfiatlan kislelküségnek nézte volna tartózkodónak lenni. Ismertető is igy fogta fel B. ur lelki állapotának helyzetét. Azon meggyőződéssel teszem le B. ur könyvét, hogy ez tespedő napjainkban a protestáns szabad gondolkodásnak oly záloga, mely ha jelenben nem is de nem meszsze az idő, a mikoron feltámadása győzedelmét még nyilvánosabban ki fogja vivni. H. — ADAKOZÁS. A vizkárosultak részére bejött adakozásoknak Csikay Imre esperes ur által eszközölt kiosztása a bejött nyugták szerint következőleg történt. A dunavecsei iskolatanitónak 20 frt. — Adosi lakosnő özv. Szűcs Erzsébet, 4 árva gyermek anyja 10 frt. — A sz. benedeki iskolatanitó 25 frt. 60 kr. — Több sz. benedeki lakos 6 frt. 75 és fél kr. — A felsőbaranyai egyházmegyéből ugyancsak a sz. benedeki iskolatanitónak 25 frt. ugyanonnan a sz. benedeki egyház részére 50 frt. ugyanonnan a sz. benedeki lelkész ur részére 25 frt. — A pesti egyháztól a sz. benedeki egy ház részére 23 frt. —Ismét Ordas helysége részére 25 frt.— Sz. Benedek helysége részére 30 frt. — A solti lakosoknak 25 frt. — A dunapataji lakosok részére 34 frt. 10 kr. — A foktői ref. egyházrészére 60 frt. — ordasi egyház részére 18 frt. 42 kr. — A felső baranyai egyházmegye részéről az ordasi ref. egyháznak 27 frt. 84 kr. — Az uszódi reformált egyház részére 60 frt. A vizkárosultak reszére gyűlt adakozásokról a végszámadást az év bezártával mint rendesen a többi adakozásokról a jövő év elején adandjuk. Szer k. A moldva-oláhországi missió számára : Tek. Hegedűs József h. ügyvéd úr Kanizsán 5 frtot. Szerk.