Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-11-09 / 45. szám

mányos felfogására, azoknak eleiünkben való feldolgozásához, mig nem utóbb a hitre tér, s miket a „kisegítő hitről" mond, azok arany szavai B-nak. Nem célom a szebbnél szebb, igaznál igazabb tételeket idézni, pedig a rendszerre vonatkozó szavai is nyomatékosak. A IV-dik cikket „Kálvinista csalhallanság-'nak nevezte szerző. Ez elnevezésben egy kis irónia rejlik F. ur számára, mint egy viszonzásául annak mit ö, célzólag B. és elvbarátaira, következő szavakban mondott, „hjali! a vallás igazságai felöl meggyőződésre julhatás a szent lélek bennünk igen sokszor igen lassan műk ödő munkájának gyümölcse, melyet lelkünk disposiliója vagy disponálása siettethet vagy késleltethet." Mintha azok volnának, kikben a szt. lélek ama gyüinülcse oly lassan és nehezen érik, mig F. és társai hitben igazságban gazdagok levén, disponálva vannak a tiszta meggyőződésre, ugy hogy szavukat csak hallgatnia kell a világnak. Szerintem B. ur egész teljében felismerte F. ur szavait, és csak avatotlságának adja tanújelét, midőn egész a csalhatatlanság gondolatáig felemelkedik csak azért, hogy azután onnan fülülröl lelke minden súlyával ellenfelére nehezkedjék, mit az igazság méltó voltához képest teljesít is ily formán : felmutatja F. úr álláspontját a theologiában, adván ajakára ily szavakat „én nem tudom hogy van az, de én magamon kivül, senkit sem ismerek, kinek mindig igaza volna;*' és továbbá F. úr tannézetét, igy körvonolozza „benne a vallási tényeknek csak azon egy felfogása bir absolut igazsággal, mely szerint azok teljesen formulázva, mint a természeli renden kivül levő kész csodák szálllak alá az égből a földre." stb. De felmutatja B. úr saját és pár tja tannézetét is, mely szerint ök „a keresztyénségben oly szellemi princípiumot látnak mely a haladás és fokonkénti fejlődés ösvényére vitetett," szóval ugy tünteti fel F.urat szerző, minta kinek elve, hogy a vallás terén adva van készen minden, az igazságok szárított növényként előttünk fekszenek, ezért F. úr scholasticusnak neveztetik, s hogy állaspontja a protestantismussal össze nem férhet, s hogy az abból eredő következmények károsak, a következőkben ezeknek beigazolását igéré a „Tájékozás." V. sz. a. Ígérete szerint szerző hozzá Iát feladatához. Legelsőbb is a F. úr által használt „materialismus" és „spiritualismus" elnevezéseket veszi birálat alá. Meglepő a rendezés, gyorsaság és elbánás, mellyel F. úr eszmeinek majd eleibek vág, majd útba igazítja , majd félértéküvé , majd egészen kelendőségen kívüliekké, majd orozva költtekké, majd egy máshelyen használhatókká teszi őket, — szóval ha kifejezésem nem sért, rázogatja a puderos parókát. Meglátogatja Tatay Andrást, szépet mond Szász Károlynak az ismertetésért. Megmutatja hogy F. úr theologiai mátrialismusa — non ens, s a spiritualismns is nem az, a minek F. úr lenni állitja, s igy F. úr egész elmélkedése alul valósággal kiveszi az alapot, s látva látjuk a mint B. úr fntó árkai előtt F. úr bevehetlennek hitt Szebasztopolja összedől. Különösen találó e rész végén az, hogy ha F. úr oly ellensége a spirilualistáknak, ha ö a szellemi megjelenést csakugyan valóságnak nem tartja : akkor Krisztusnak az úrvacsorájában való s confessionk érlelmébeni jelenlétének valóságát is tagadnia kell, s igy F. úr confessionk egy lényeges pontjára nézve hetcrodoxiában lélckzik. VI. sz. a. még tüzetesebben beváltja szerző azon igéretét, hogy megmutatja, miszerint F. úr álláspontja a prot. szellemmel össze nem fér, s hogy annak következményei károsak. Ugyan is, szólván a biblia hitelességéről, a lelki szabadság drága kincsének soha szem elül nem tévesztése, s a szent iratok megsértése nélkül, elvezérel azon igazsághoz, miszerint valamely mü cimszerüségének tagadása, nem egy a niü hitelességének lerombolásával; s az Sz. és T. e tárgy feletti már ismeretes nézeteit, F. úr halálos csapásai alol, nem tekintélyek, nem is feltevések, sem nern mondhatjuk és hihetjük kifejezésekkel, de a legtisztább észokok fegyverével leloldozza. Tanulságosan kivilágítja azon tényt, hogy Kiisztus maga nem irt, s az e részben felhozott erősség újdonságával meglep, erejével meggyőz. Következetesen keresztül van vive azon elv, hogy Luther és igy a reformatio, meg F. úr, a biblia authenticitása és a csodák kezelésében ugy állanak egymás mellett, hogy vagy Luther nem volt az a mi, t. i. reformátor hitben és szellemben, vagy F. úr e részbeni tanának esni kell. Ezután következik F. ur álláspontja következményének, a protestantismus szellemére való káros voltának beigazolása, — az egészet kellene leirni, hogy a kerekdedséget ne sértsem, de az ismertetésem körén kivül áll. VlI-ik rész szól a csodákról. Ki F. úr védelem cimü röpiratát olvasta, bizonyosan emlékezni fog ezen szavakra 18 1.: „ha valaki meg van győződve a személyes Isten létéről, annak az emberiség váltságára telt üdvintézkedéséröl s a bibliának isteni ihletésből szármozott igaz és szent voltáról: az a bibliában megirt csodákat nemcsak lehetőknek, de valóságoknak is fogja tartani," — miknek értelme nem más, mint tagadni a csodák lételét = tagadni istent, üdvintézkedést, bibliái. B. úr ezen anathemától nem ijedt meg, söt hogy F. úrnak ellenpártja embereire többé panasza ne legyen, mintha azok soha sem mondanák meg határozottan, vagy nem tudják megmondani, hogy mit is akarnak, hogy is értik azt a mit mondanak," itt egész őszintén, nyiltan és határozottan megmondja B. úr, mit tart ő a csodákról. Megkísértem dióhéjba szorítani az okokat, mikkel B. a csodáknak ellent áll. bocsánat ha nagyszerűségükből e szük helyen veszteni találnak, a., Mert a csodák hite ellenkezik az Isten keresztyényi fogalmával, b., mert ellenkezik azon állítással is mintha Isten mágát és mindenhatóságát az által velünk megismertetné, c., mert Pál apostol sem látta azokat szükségeseknek, d., mert János evangélista sem pártolja őket. e„ mert Jézus sem helyeselte a csodában fundált hitet, tanúsítják a Nikodemus, szamaritán nő s a királyi udvarból való főemberhez intézett szavai. VIII. Midőn B. e fejezetet Filó ur tudományos módszerénekfelajánlja, azon tény lebeg előtte, hogy F. ur , Herdertől a Krisztus testi feltámadásának igazolásául saját részére idézett szavakkal, arról adott bizonyítványt, miszerint ő Herdert nem érti, nem ismeri, felfogni nem képes. Célja sükeresitésére szerző felhoz Herder müveiből egész cikkeket, F. ur nézetei, tanai s elveivel homlokegyenest ellenke-