Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-11-09 / 45. szám

aggódva teltem fel magam elüti azon kérdést, váljon a bibliával foglalkozók oly nagy számából lesznek-e, kik a magyar protestantizmus palládiumán, a tudomány, és államjogi viszony szempontjábóli szabad fejlődésén ejtett ezen csorbát, sérelmet és kártételt, a lelkiszabadság és természeti jog szentségéhez méltólag vissza torolják ? Nem értem azon kicsinylő s sértegető kifejezéseket, nikkel F. ur ellenfeleit ócsárolja, p.o. „irásvizsgálás köriili dulakodó szabadosság, — spiriíualistai kedvcsapongás, pénzbírság, bezáratás haeresis, élettelen allegorizálás, nyers rationalizálás, hiu erőlködés" stb. se a az elö- de kivált a végszónak azon önhitt csaltanósságát,a mint azok állanak, hiszem hogy zeeket F. ur maga sem tartja tudomány szempontjábóliaknak, — hanem értem azon elvet, miszerint F. ur a felvett tárgyat, t. i. a Jézus testi, vagy lelki feltámadásának kérdésével tudománynak nevezett szempontból elbánik. Észszerű fejtegetés , organicus gondolkodás , okfejlesztéseken alapult vizsgálódás és meggyőződés helyett, F. ur az e nberi elméket puszta tekintélyek, idézések, feltevések, s mit tudom még minemű járszalagokra akarja fiizni, s mint egy ügyvéd, kinek csak paragraphusai vannak, s egy hóditó, ki csak kőfalat tud épiteni, a tudományosságnak tett minden szolgálat nékiil idézést idézésre halmoz , és egyik chinai kőfal mellé másikat épit. Igazán a hogy auctoritásokra támaszkodó eljárását figyelemmel kísértein, a puszták azon madara jutott eszembe, ki éhségében emészthetlen ködarabokkal tölti meg begyét, mig nem utoljára elhiteti magával, hogy jóllakott. Szabad gondolkodás helyett confessiókra , államhozi viszonyokra hivatkozik, az eszmék, fogalmak, gondolatok > tőle nem élve, de megcsonlosulva születnek, tudományos vizsgálódást és hitcikkelyeket ugy hoz össze, hogy emezzel amazt a tétlenség gyermekbölcsöjébe akarja bekötözni, s készít a protestantismusnak egy oly jövőt, melyben a tudományos haladás számára nem várakozik egyébb , mint hogy rég kimért léptekkel, megszabott egyenruhában, és mindig ugyan azon ösvényen egyik alvóleremböl a másikba sétálgasson, Emlékeztem Ballagi ur ígéretére „audiatur et altéra pars deengemetazon reményringatott, hogy e fontos tárgy által a hazánkban székelő prot.theologiai facultások régen leragadt nyelve majd valahára csak felmetszetik, — Azonban tisztelet a kevés kiveendöknek, noha F. ur munkájának megjelenése óta több mint három havi idő folyt le, s külünösen a tanszékek egy áldott vacatio kényelmeit élvezék, hallgatás innen, hallgatás amonnan. Urak, nagytiszteletü és tudós férfiak! ha még egy Peti szelleme földünket megfogja látogatni, s a „theologiai tudat fejlődésének" fonalát felveszi, ezen hallgatásért korunk magyar honi hittani katedráira, a történet komoly szavű musája örök hetükkel nem azt fogja-e vésni ,,nyugosznak ők a hös fiak, nyugosznak ők, sirjok felett [zöldell" „magis mutus est quam piscis". Mily jól esett volna és mennyire érdekében is van a vallásáért áldozni kész protestáns közönségnek tudni, ismerni hogy iskoláink theologiai katedráit milyen talenlomok képviselik és minő levegővel lélekzenek azok, nevezetesen hogyan ^gondolkodnak a felvett thema felöl Patakon, miként Debrecenben s Pápán? ismeretesek-e még vallásunkra vonatkozó ama szavak : „mind a szenlirással, mind a józan okossággal ez a vallás egyez meolegtökéletesebben." Sok volna még mit e helyen elmondani lehelne, de félek, hogy szavaim már is epéket zúdítanak ellenem, azért sietek, és célom, B. fent címzett munkájának ismertetéséhez látok. A theologia mezejéni tájékozásnak nevezett müvét Ballagi ur tiz szakaszra osztja. Az 1-sö szakaszban „Előzmények" címe alatt, néhány szót ejt „az úgynevezett okos emberekhez", kiknek jelszavok : „kár volt mependiteni azt a feltámadás kérdését, még nagyobb kár folytatni", s kinyilvánítván azt, hogy ö azokkal együtt nem tart, megragadja a fonalat Filó Lajos ur legelső szavainál, nevezetesen ugy mutatta-e be Schweizer ismeretes cikkét mint a korszerű theologiai képzettség érett gyümölcsét? majd a legkirívóbb ellentétnek nevezett körülményt említő, honnét azon gyanúsításra tér, mit F. ur igy fejezett ki „antischweizeri nézetekkel akár állásánál, akár képzettségénél fogva, B. kétségen kivül hatályosan járulhatna vallásos és egyházias életünk fejlesztésének eszközléséhez." Mely szavak alatt természetesen az ellenkező is áll; hogy t. i. schweizeri heterodox nézetekkel katedrájánál és eszénél fogva B. egyházias életünknek stb. mennyit árt. Hogy tehát ártalmas vagy ártalmatlan voltát megítélhessük, a II-ban feltárja szerző álláspontját az egyházban. Nevezetesen kimutatja, hogy mit ért, mily nagy súlyt fektet azon regula fideiben, mely „szentek közösségéinek mondatik. Ezen elvet miként igyekszik átadni a keresztyéni élet mezejének, s mint kerüli, mint „szentek közösségéinek hitvallója a szakadást, s hogy ö nem szentháromság tagadó mint F. ur a „legkirívóbb ellentét" kifejezéssel a publicumnak besúgni akará. Ezért tiszteli a confessiokat, mint a közösség alapjait, de a tudomány szabadságát érettök fel nem adja, s mint theologus a theologia egyes tételei felett szabadon vitatkozni jogának és kötelességének ismeri. Miután egyházbani álláspontjával megismerkedtetett, a III. szakaszban theologiai álláspontját tünteti fel szerző. Ha a két első szakaszt nyitánynak nevezzük , akkor itt már belépünk a tudományok komoly mezejére. Már itt igazán kezdjük ismerni mind a két emberünket, itt már kezdődik F. ur nehézkes szelleme alantjárásának egé6z valódiságábani felmutatása. Mig látjuk B-t azon szellemi magaslatokon, honnét F. ur mint egy a puszták homályában repülő madár, minden fegyvereivel sötétlő pontocskává törpül előttünk. Legelsöbben is érthető érthetőséggel lanit, vizsgálataink mikor érdemlik meg a tudomány nevet; mily fonák eljárás kész elméletek kel fogni ilyenhez. Megemlíti, de F. urat folytonosan — hogy ugy mondjam — mintegy gallérjánál fogva tartva , mik legyenek a keresztyén theologia tényei, s hogy ezekhez mily viszonyban áll egy tudqmányos, mily viszonyban a hagyományos köztudat alatt álló ember. Innen átmegy a vallás tényleges tárgyainak tudo-