Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-02-02 / 5. szám
muni suflragio CL ac admodum R. vir D. Sámuel Hodosi antistes ecclesiae veszprimiensis, — pro prosenioratu Camdestris provinciáé similes ob rationes eligitur R. vir D. Stephanus Csóó praeco polgardiensis, — pro prosenioratu moriensi dirigendo eligitur R. vir D. Steph. Komjáti vox clamantis in deserto moriensi. Majd az 1738-ik évben Kajáron tartott tractualis gyűlés jegyzökönyve 1-stf pontja alatt szóról szóra ekképen határoztak: tractus veszprémiensis more antiquo et ordinario maneat unus, in cujus testi— monium moderni praesides nostri consenserunt hoc tnodo. Propter bonum pacis uterque intitulentur seniores, curn certa tamen dependentia. Ouod R. D.PetrusGál praeqedentiam in majoribus actibus praestabit veteriori seniori R. D.Stepha-110 Deáki; sed decedente altero praefatorum seniorum, qui superstes foret, Generális Senior maneat, et non amplius tanquam Senior-collega habeatur, sed duo ei proseniores more antiquo, prior pro districtu veszprémiensi, altér pro districlu campestri, pariter pro districtu B. Somogyiensi tertius Prosenior subordinetur. Et sic status hujus V. tractus nostri, qui in Seniore generáli Cl. D. Samuele Hodosi intercidit, ubique restituatur. T. i. Hodosi Sámuel veszprémi Senior és 1708-ban megválasztott superintendens, rövid, csak két évig tartott supcrinlendensi hivatalát a fehérvári és esztergomi fogságni után — midőn e tájon magát ellenségei és üldözői, különösen Volkra veszprémi r. kalholikus püspök miatt bátorságban lenni nem érezné — elhagyván, 1710-be Szikszóra költözött, s utána egész 1733-ik évig itt superintendens nem volt, hanem mindenik senior igazgatta egyházmegyéjét mint lehetett; mignem a túladunai és samarjai, vagy komáromi két superintendentia Major Kotsi István samarjai superintendens alatt egygyé lett, — mit előzőleg Deáki István veszprémi hatalmas senior Hoszszufalusi Márton polgárdi pap assessor-társával ment a samarjai superintendentia 1733-ik év febr. 18-án Etén tartott gyűlésére, hogy az egyesülési feltételeket megállapítsák,— a mikor kikötötték, hogy a veszprémi tractus régi kiterjedését s állapotját visszanyerje, t. i. legyen egy fő, és annyi proscniora, a mennyi szükséges : állítván, hogy mióta a török e tájon uralkodott, ez mindig igy volt, — és a veszprémi tractus seniora többnyire Veszprémben lakván, ez pedig végvár levén, az itt lakó senior a tractusában eső minden egyházakba visitálni ki nem mehetett, hanem az ilyen vidékekre maga helyeit proseniorokat tett, kik a szomszédságokban eső egyházakat igazgatták, és a Veszprémben lakó seniorf, kinek elnöklete alatt tartották gyűléseiket is — alkalmilag mindenről tudósították. — Az egyesülés második feltétele továbbá az volt, hogy ha a superintendens a Vértesen tűi levő régi samarjai superintendentiához tartozott tractusokból lészen : a veszprémi senior legyen e részen vikariusa ; ha pedig a veszprémi tractusból lenne superintendens: akkor a régi samarjai superintendentiabeli traclusok tekintélyesebb seniora legyen vicarius, és a pápai seniornak szabadságában álljon, a mint az idő hozza magával, superintendenshez, vagy vicariushoz folyamodni; — hogyha pedig a pápai senior választatnék superintendensnek, — mint középen eső helyre, mindenünnen oda menjenek s folyamodjanak. — Mely egyesülési feltételeket később az egyesült superintendentia is 1736-ik évben megerősített. — és ennek s az 1738-ik évi kajári tractualis gyűlés határozatának — mint feljebb említve volt — következésében R. D. Petrus Gál per Admodum R. D. Stephanum Deáki primarium seniorem juramento solenniter deposito senior declaratur 1738. Febr. 24 Ezeket elörebocsátván, lehet érteni és megmagyarázni Katona Váczi János mezőföldi seniornak 1754-ben az egyházmegye dolgairól és történeteiről vezetni kezdell kisebb jegyzökönyvét, melyben azt irja, hogy a mezöföldi-campestris, és az 1747-ik évi Peremartonban tartott superintendentialis gyűlés által peremarioninak bérmált esperesség a veszprémi esperességgel emberek emlékezetétől fogva mindig együtt tartott, — két seniorjok, de egy jegyzőjük, egy cassájok s pénztárnokjok volt,és közös cassából fizették az 50 frt. agentialét, a 6 frt. superintendensi honoráriumot, 8 frt. esperesi és 3 frt. visitator társi díjt, valamint a ns collegiumoknak adni szokott segedelmet stb. Tudniillik egy fő senior volt, s ez alatt állolt a többi tractusok proseniorja, kik egy helyen tartották gyűléseiket a fő senior alatt. Sőt ez atyafiságos egyetértés még a közcassa 1749. jul. 25-i! i vámosi gyűlésben lett egyenlő megoszlása után is — mivel a superintendentia még az 1747. márt. 8-kán tartott p;ipai gyűlésben elvégezte, hogy minden tractusnak különpénztára és pénztárnoka legyen, ki csak saját seniorának tartozzék számolni — az 1753-ik évben újra megujittatott a két traktus között, mindeniknek seniora és assessorai aláírván s pecsétjükkel erősívén az egyességlevelet, melynek tartalma körülbelül ebből állt; hogy a fonlosabb ügyekben egyetértőleg intézkednek, mindenik tractusbeli pap, és iskolatanitó, szabadon változhat egyik tractusból a másikba. A feljebb említettem, 1693-ik éven kezdett jegyzőkönyv szerint a mezőföldi h. h. egyházmegyében ezek voltak a részint proseniori, részint seniori névvel hivataloskodók • 1-ső Bocsi Csörgő Bálint, 1686-tól 1694-ig lepsényi pap, kiről ez egyház jegyzökönyve azt tartja, hogy mezőőrsi papságából a törökök által elkergetletvén, minekutána a győri uj városban másfél évig lappangott: lett hivatala a lepsényi egyház szolgálatjára, hol ezen gondos t. atya 7 esztendeig predikátoroskodott. — Az 1693-ik évi püspököt választó gyűlés jegyzőkönyvében mint veszprémi tractusbeli prosenior és lepsényi pap említtetik, a ki itt hivatott meg a pápai egyháztól, s rendeltetett is a V. consistoriumlól a pápai gymnasium igazgatójává. 2-ik Csóó István, ki az 1695-ik évi jegyzőkönyv szerint Felső-Őrsön tartott néhány évi papságából ment Polgárdira — az 1693-ik évi jegyzőkönyvben idevalónak irt s innen Pápára költözött pap Dobrovitzai Sáfár Miklós helyébe, ki is ugyanaz 1695-ik évben proseniornak elválasztatik; de az 1698-ik évben ismét visszaköltözött a veszprémi prosenioratusba, s lett veresberényi pap, hol mint senior halt meg 1711-ben; lásd : tul a dunai püspökök élete 146. és 152. lap. — A bodajki egyház jegyzökönyve is