Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-11-02 / 44. szám

veitől 40 ft.; 4) a cservenkai helv. hitv. egyh. buzgó híveitől 45 ft. 40 kr,; 5) a pirosi helv. hitv. egyh. buzgó híveitől 33 ft. 22 kr.; 6) a szeremlei helv. hitv. egyh. buzgó híveitől 30 ft 20 kr.; 7) a bajai helv. hitv egyh. buzgó híveitől 21 ft 60 kr.; 8) a csanádi helv. hitv. egyh. buzgó híveitől 42 ft. 57 kr.; 9) a sőréi helv. hitv. egyh. buzgó híveitől 30 ft.; 10) uj-verbászi helv. hitv. egyh. buzgó híveitől 17 ft. 80 kr.; 11) a torzsai helv, hitv. egyh. buzgó híveitől 47 ft.; 12) a feketehegyi helv. hitv. egyh. buzgó híveitől 25 ft. 22 kr.; 13) a baranyai részről csak a kölkedi egyh. híveitől 37 ft. 95 kr.; az egész összeg: 516 forint 44 kr. o. é. nők és leányok keblében az elhunyt dicső anyákéhoz hasonló hitbuzgalom ne lakoznék, felkérte, hogy adakoznának a gomb megaranyoztalására. Hogy ezen az egyház javáért dobogó szívből eredeti felhívást egyházának leányai szívökre veendik: lelkészünk ez iránti bizalma oly erős volt, hogy még a felhívás kibocsátása elölt megreadelte és elhozatta az aranyat, s szerződött alkalmas müvészszel, és az aranyozáshoz rögtön hozzákezdetett. Amaz egy pár kishitű, — a kik ezen előleges lépéseket túlságos elbizottságból származottaknak keresztelték, s bizonyos kárörvendő gúnymosolylyal nézték, csak hamar megszégyenülve vonult vissza. Mert mihelyt az e célra önként vállalkozott négy buzgó egvháztag, u. m. Csép József, Szentes Gábor, Darvai Dániel, és Kovács József, lelkészük felhívásával elindultak: azonnal nemes versenyzéssel siettek ezen egyház lelkes leányai tehetségűkhez képesti adományaikkal járulni a cél valósításához. — Így lőn, hogy néhány nap alatt a torony gombja megaranyoztatásához annyi öszveg gyűlt be, melyből az aranyozás költségeinek fedezésén felyül, a toronyfedésre kellő kiadások pótlásául fenmaradott még m. e. száz oszt. forint. — Az ekként tündöklő aranyozást nyert gombnak feltételével való megkezdendő az újbóli toronyfedés, mely munkához Istennek segítségül hívásával fogott egyházunk. Ugyanis az elöl irt napon dél előtt ünnepi móddal tett harangozás után nagy számmal jelentünk meg az ur szent házában, a hol egy alkalomszerű ének elzengése után szószékre lépett fennebb tisztelt Baconi Ádám lelkészünk, s mintegy szent ihlelettségtől megszálltán adott hálát Istennek, hogy tám asztott koronként buzgó Salamonokat, akik az ö imádása szent helyeiről gondoskodtak; hogy adott ezen mi egyházunknak is híveibe oly buzgóságot, minélfogva azok ezen egyszerűségével pompázó szent hajlékot építették, és hogy ezt hosszú idők viharai közt is megtartotta. S miután megáldotta a dicső elődök emlékét: viszont hálafohászokat emelt az úrhoz, hogy a jelenkor fiaiba s leányaiba is adott oly hitbuzgalmat, mely ezeket hevítse az ő szent házának megnyitására. Végre Isten segélyét kérte a megkezdett munkára , elérzékenyülten esedezvén, hogy az ur gondviselő hatalmát terjessze ki ezen egyházra, minélfogva ez századok viharaival dacolva, állhasson fen sokáig Isten dicsőségének és a hivek lelki épülésének emelésére. Az ezen imára mindnyájunk szivérzelmeiböl rámondott ámen után felolvasta egy hosszú történelmi müvét, melyben ezen egyház eseményeit vázolta a legújabb időkig. Leszállván a szószékből közszeretetü lelkészünk, utána a helybeli ref. tanoda hasonlóan tisztelt igazgató tanára t. Kis Ferenc ur állott fel, és olvasta el egy gondos utánjárással szerkesztett, s a helybeli ref. tanoda viszontagságait és jelen álláspontjára emelkedését híven tükröző kéziratát; mellyek mindketten, a város lakóinak összeírásával, s az ott talált irományokkal együtt, visszatétettek a gomb üregébe, azon forró óhajunk kíséretében: későre illethessék ezeket emberi kezek! Ezzel elkezdetett a torony bebádogozása. A templom 88 Ennyi jött be a felmulatott bácskai részen lévő s az egy baranyai ref. egyházakból, bárányából még több ekklésia nem küldött, de ennyi talán azon ref. egyházak áldozata is lesz. Buzgó gyülekezetek! szeretett testvéreink! a mindenható Isten bőséges áldása legyen rajtatok , mind egyen egyen, áldozat fdléreitekért, mi csak a köszönet és forró hála sz. adójával fizethetünk, de ő a mindenható, ki szereti a szives adakozót, gazdag tárházából bőséges áldásátáraszsza ti reátok, és mindazokra , kik már eddig, vagy ezután bölcs tanácsaikkal, filléreikkel, áldozattételeikkel vagy hathatós közreműködésükkel segíteni fogják e szegény egyházunkat romjaiból kiemelni és életre hozni. Uj-Vidéken, 1862. october 20. Az egyház elöljárói nevében M á n y o k i Imre, m. k. ref. lelkész. SZÉKELY UDVARHELYEN oktober 3-án megható vallásos ünnepélynek valánk tanúi a helybéli helvét hitvallásuak templomában, melyről alig foghatunk egyhamar elfelejtkezni. Az ünnepélyre e következő ok szolgáltatott alkalmat: e folyó évi junius hava 15-én d. u. mintegy 4 óra tájban egy borzasztó vihar keletkezett, mely városunkon több épületeket megrongálva vonultát. De legnagyobb mértékben megrongálta a mi templomunk és tornyunk cserépfedélzetét , elannyira, hogy az egyház kényszerülve volt mindkettőt újra fedetni; még pedig a torony addigi zöld cserép fedele helyett cinkezett fejér pléh fedelet határozott tétetni. Azonban mielőtt az uj anyagbóli fedél feltételéhez kezdett volna az egyház : egy úttal a toronynak veres rézből készített gombját is levétette, s elhatározta, hogy mivel ezen gombnak összárának aranyozását 1781-től fogva az idő viszontagságai csaknem merőben lekoptatták, most mind a gomb, mind ennek szára aianyzotassék meg újból. A levett gomb négy darab irományt tartalmazott, melyeknek egyikéből kitűnvén, hogy ezt a gombot 1781-ben az egyház buzgó asszonyai és leányai készíttették és aranyaztatták volt: ehezképest egyházunk jelenlegi lelkes papja t. Baconi Ádám ur egy meleg felhívást intézett az egyház hölgyeihez; s ebben kifejezvén, miként legkevésbé sem kétkedik aziránt, hogy a mostani