Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-11-02 / 44. szám

Elrendeltetik ugyan 1793. aug. 14. 114. sz. alatt, és 1798. 12. sz. a. hogy a partiumbeli tractusokban tartson a superintendens canonica visitatiot, de annak, hogy tartott volna a superintendens ilyen visitatiot, semmi nyomára sem akadtam. Valószínű, hogy Hunyadi Ferenc a Sinayval való viszálkodás miatt nem tehette; az ö halála, vagyis 1795. után pedig egészen 1806-ig superintendes Vecsey Sámuel nagyobb részint mindig betegeskedett, elannyira, hogy a gyűlést is azon szobában tartották, a hol feküdt, és fekve praesideált. (vagy is praecumbált). (Vége köv.) ISKOLAÜGY. EGY PRO ÉS CONTRA A NYILVÁNOS KÖZVIZSGÁLATOK ÜGYÉBEN. II. ** Láttuk a debreceni tanárkar véleményét, mely határozottan a vizsgálatok eltörlése mellett a szigorlatok javára nyilatkozik. Lássuk most az ellenkező nézetet. Ezen nagyfontosságú kérdés ugyanis, áttétetvén a tanügyi választmányhoz, annak kebelében gyökeres tárgyalás és vitatás alá vétetett, s a választmány nem tanári tagjai, egyértelmüleg a közvizsgálatok visszaállítását találták szükségesnek, s.ez iránti javaslatukat az egyházkerület elé terjesztették. Előre bocsáltatván a javaslat, bogy ha a nyilvános közvizsgálatok elpalástoló, a közönséget és tanulókat egyiránt félrevezető, az alapos készültségre s magára a tudományra nézve káros hatású felmondási kísérletek, és szájtudási látmányos mutatványok lennének: akkor, s ezen esetben, a válaszmány nem tanári tagjai is, kétségen kivül, a nyilvános közvizsgálatok eltörlését, sőt eltiltását fognák javallani, — igy folytatják : Nem lehet tagadni, hogy voltak a műit időkben példák reá, miszerint a nyilvános közvizsgálatok, nemcsak az alsóbb vagy elemi, de a főiskolai osztályokra nézve is oly üres és pusztán gépi«s készséget mutató látmányosságok valának, melyek a tanintézetek és közmiveltség értékét, a tudomány minden elfogulatlan barátja előtt, méltán kétségbe s gyanúba hozhaták. Azonban, ha figyelembe nem vesszük is azon kétségtelen igazságot, hogy bár mely intézmények, tehát a közvizsgálatok emiitelt megromlásának s elaljasodásának oka, rendszerint nem csupán magokban az intézményekben, hanem azok uráliéiban és kezelőiben is található fel: azt miílhatlanul meg kell engednünk, hogy a közvizsgálatok megromlásának emiitett példái, nem magoknak a közvizsgálatoknak eltörlésére, megsemmisítésére, hanem azoknak kijavítására indíthatnak helyesen bennünket,annyivalinkább, mert folyvást fennáll, és egészen tőlünk függ annak lehetősége, hogy közvizsgálataink akként intéztesenek, a mint azt a tudományok természele, és a mivelt közönség józan igényei kívánják. Mi áll ugyanis ellent, hogy nyilván kimondassék az, hogy a nyilvános közvizsgálatokat, miként eddig, ugy ezentúl sem kívánjuk felmondási és szájtudási kísérleteknek tekinteni, hanem oly nyilvános, és bizonyos tekintetben ünnepélyespróbatétnek, a melyekből mind a szülék, mind egyes tudománybarátok, s általában a közönség,közvetlen tudomást szerezhessenek iskoláink tudományos állásáról, tehát arról, hogy mi tudományok mi terjedelemben és szellemben, ininö kezeléssel és mily sikerrel taníttatnak, hogy lehetőleg nyilvánvalóvá legyen a tanulók szorgalma, felfogási, elöhaladási képessége, s általában tudományos haladása is; — mi áll ellent, hogy midőn a vizsgálatot intéző elöljáróság, a tudomány részletesen kijelölt főbb ponijai közül, valamelyikből vizsgálatot kiván, az illető tanár akként kérdezze ki a felszólított tanulót, miszerint^annak nem szájtudási, sőt nem is csupán előadási képessége, hanem a kitűzött tárgyban való jártassága, s értelmi és műveltségi állása is kellőleg kitűnjék ? Mindezeknek semmi nem áll ellent, sőt a közvizsgálatoknak emliteit helyes mivolta és intézése, legnagyobb mértékben, magoktól az illető tanároktól függ ; mert igen természetes és kétségtelan dolog, hogy a tanuló abból és akként tesz vizsgálatot, a mire, és a miként taníttatott; ha csupán felmondásra, vagy szájtudásra taníttatott és szoktattatolt, akkor ezzel; ha pedig a tárgyak tiszta felfogására, átértésére, s értelmes előadására oktattatott, akkor ismét ezzel ; és eszerint fog vizsgálatot tenni, Az emiilelt minőségű nyilvános közvizsgálatokkal, a gyakorlatba vett szigorlatok bízvást fennállhatnak, minthogy ezek egymást ki nem zárják, mert nem ugyanazon rendeltetéssel bírnak. A szigorlatok főcélja ugyanis az, hogy a tanár szigorúan megvizsgálja, külön-külön minden egyes tanulónak, a tanított tudományban való jártasságát, s félévi egész élőhaladását, hogy ennek következtében az ö sorozati helyét érdeme szerint kimutathassa; a nyilvános közvizsgálatok főcélja pedig az, hogy az elöljáróság és közönség, az egyes osztályok s az egész intézet tudományos állásáról, elölialadásáról, vagy hanyatlásáról szerezzen tudomást. Ezen célt a szigorlatok által elérni nem lehet, mert a szigorlatok ugyanazon egy időben, több különböző helyeken, s több különböző tudományokból, és pedig az egyes tudományokból naponként, vagy félnaponként csak egy-egy órai időszak alatt tartatván, a ki egyen jelen van, az kénytelen a többit akkor elmulasztani, s azt is, melyen jelen van, egy óra elteltével elhagyni s máshová menni, s ha mindezt naponkint megtette is, csupán az épen szigorlatra következett egyes tanulókat, s a tudomány némely egyes pontjait ismerhette meg. Egy szóval: a szigorlatok, a dolog természete szerint, térben és időben annyira szétszakgatva, s általában oly módon tartatnak, hogy azokon az elöljáróságnak és közönségnek folytonos részvéte, majd nem merőben képtelenség, s még akkor is, hogy ha a nagy alkalmatlanságoktól vissza nem rettenve, ezen részvétel és je-