Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-10-19 / 42. szám
idegen szavak helyes kimondása i?, belürendben és magyarosan irva, mind közülve van. Végül meg kell jegyeznünk , hogy e füzet mind a tartalom felosztásában, mind pedig annak rendezésében mindenütt Sydow jeles földképeit tartotta szem előtt, s azokhoz szorítkozott, mivel azt az elvet, mely szerint az szerkesztve van, legjobban teszik szemlélhetövé. Kik tehát a jelen füzetet kézikönyvül kívánják használni, jól teendik, ha a tanításnál is azokat használják. Es mi szivünkből óhajtjuk, hogy minél többen használják ; óhajtjuk, hogy a földrajz, minél hamarább minden gymnasiumban , ha nem épen e füzetből is, de az abban szerencsésen alkalmazott módszer nyomán tanittassék, mert akkor mind a tanitók, mind a tanulók fáradságát bizonyosan áldás és siker jutalmazandja. K. I. *§sg£> TÁRC A. VISZONZÁS. A „Prot. Egyházi és Iskolai Lap" 39-ik számában n. t. Daróczi Mihály esperes ur, az igazi igazolásra adott feleletében, ugy látszik, hogy haragjában leginkább csekély személyemmel bíbelődik, — engem, ki neki, akár mint jó embernek, akár mint igazságos hivatalnoknak, egyik legőszintébb tisztelője vagyok, holmi gyanositgatásokkal illetget. Polemizálni nem szerelek, — se becses lapokból fél sort is fölötte sajnálok haszontalan polemizálásra ; — de még is engedjen meg a t. olvasó — minthogy a közlelkésztársat sem a gólya költötte, ha ez úttal a köveikezüket kénytelen vagyok elmondani. Midőn az esperesi elöfogati dij- és honoráriumra nézve a kérdést föltettem volna : az igari egyház közigazgaztási költsége már régen ki volt fizetve, nut n. t. esperes ur több helyt, mint „a m i t n e m fi z e t e 1t" említ, — azoknak hova fordítása iránti kérdés föltétetett már ez év tavaszi karcagi gyűlésen is, — azokra nézve épen azon magyarázatot adlam, a mit n. t. ur ad feleleteben. S ha még is találkozik, ki a közköltségbe számított esperesi díjazásba, az elöfogati dijt is bele gondolná igazolása végett, a nyilvánosság terén vagyok kenytelen kérdést tenni: talán kissé kíméletlenül is nevez engem n. t. esperes járatlannak az egyházmegyei dolgokban. Ha én esperes leszek, ne féljen n. t. esperes ur, elég lesz nekem a vasúti költség. A vasútig elvisz engem akar melyik hivem szívességből, — Debrecenben pedig nem szorulok meg, mert ott is lesz még nekem egy kel jó emberem, ki koszttal és szállással is ellát. Igar tehetsége szerint mindig szívesen honorált, — de ha ezentúl nem lesz kedve n. t. esperes urnák a csekélységet elfogadni, (mert sajnáljuk, többel nem szolgálhatunk) bölcs tanácsa szerint nagy lelki örömmel szeljel osztja azt, azon igari szűkölködők közölt, kik meg az 5 krl is mindig szívesen vettek, és soha fel nem hánytak. Hidje-el n. t. esperes ur, igen rosz szolgálatot tesz a közügynek, midőn fenyegetődzik, hogy jobb volna, ha egyházam több lelkes tagjaival egyesülten, az adakozás élesztésében több erélylyel járnék-el. — ,,Mást beszél Bodóné, mikor a bor árrát kérik". — Jobb lett volna jártasságot szereznie abban: ha váljon Igar nem építkezik- e tobb év óta költségesen;? saját ereje megfeszítése,— s azon furcsán emiitett lelkesek nagyszerű adakozásából, kik bölcsen tudják, s meg is mutatják, hogy nekünk protestánsoknak egyedüli fundusunk az adakozás. — Hidje-el n. t. esperes ur, hogy ha majd nem karcagi, hanem valami vasúttól távol eső szegény falusi pap lesz, meg fogja tapasztalni, hogy azon gúnyosan emiitett 5 kros adományt is sokszor sajat lapos erszényéből kénytetik kiadni, nem levén semmi, a vasúttól lávol eső egyház ládájában. Végül en n. t. esperes ur igazolását ámennek hiszem és vallom ; De a köz békeség s nyisvánosság kedveért, nem jó volna-e jövendőben, az egyházkerületi közköltség s esperes elöfogati dij hova fordításáról részletesen minden fizető egyházat évenként megnyugtani ? — a kettőt ha lehetne egy cimü költségbe olvasztani, — ez által annak mind előteremtését, mind kezelését megkönnyebbíteni?, — s ez uton a lehelő kerdeseknek végkepen elejét venni. ? Ha megbocsát n. t. esperes ur, erre bátor volnék szokott s álalánosan elismert bölcsesegét eréiyességét kérni. Lukács Dániel, s. k. ref. lelkesz. Előfizetési felhívás ily cimü versluzetre: ,,új Jeruzsálem," miveltebb protestáns keresztyén köröknek ajánlva Lubik (Fogoly) Imrétől. Régóta látom a római hilfelekezetüeknél, hogy a vallas több egyházi költők lantján, a szent ihlettseg, s magas lelkesedés méltó tárgya lön, mint abban különösen leltunö Pájer, kit valóban az egyház-irodalom Petőfijének mondhatunk. Valamint ez, úgy hasonlag jeles protestáns egyházi iróink buzgalma indított engem, hogy szent hitünk iránli érzelmeimet leirva, tiszteli htisorsosaimmal közöljem, és kik valóban protestánsok szívvel, s lélekkel mint én , reménylem hogy vallasunk iránti lelkesedésem sorait szívesen veendik. Ha egy Rousseau, egy Voltaire, stb. a bölcsészet térén, ha egy Ncipoleon, egy Nagy Sándor a világhódítás mezején, annyi dicszengemenyt erdernlenek, miért nem szünteleni magasztalás egy Kálvin, egy Zvingli, egy Luther, egy Melanchton, stb. kik nunt hitünk bajnokai a szent vallással együtt, dalomnak targyai. Ne vonjatok meg tehát tölein pártfogastokai, hogy e szent celt elérhessem, szeret tl hídeleim! s tekintsétek majdan e kis munkáinál úgy, mini e téren szorgalmam legelső zsengejet. — Szeretet, orom, beke veletek ! és minden hitfelekezetü testvéreinkkel!! - l'e t n, 18ti2. oktob. r 1. Lubik (Fogoly) Imre.
