Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1862-02-02 / 5. szám
Ötödik évfolyam. j/© K ©V Pest, febr. 2.1862, PROTESTÁNS ES iÁI SZERKESZTŐ- ÉS KIADÓ-hivatal: A lipöt és szerb-utca szögletén földszint. ELOFIZETESI DIJ : Helyben : házhozhordással félévre 3 frt. 50 kr., egész évre 7 forint — Vidékení postán szétküldéssel félévre 3 frt. 70 kr., egész é\ re 7 írt. 40 kr. Előfizethetni minden cs. k. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETESEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 ujkr., egyszeriért 7 ujkr. sorja. Bélyegdij külön 30 ujkr. KERESZTYÉNI KÖZÖSSÉG AZ EGYHAZBAN. Ha az egyháztörténelem széles és tág mezején végig pillantunk, s az ebben eleitől fogva korunkig oly nagy szerepet játszó tények nagyszerű mozzanatait szemügyre veszszük : alig találunk az egyház beléletére oly jótékonyan, s emelőleg hatót, mint a keresztyéni közösség, mely ugy szólván mint életér húzódik végig az egyház annyi századok viliarait átélt küzdelmein. • Al ig hogy az isteni tanitó által elhintett s nemes vérével öntözött, örökéletre kiható magvai a keresztyén vallásnak annyi nemes feláldozás s ernyedetlen szorgalom s kitartás által a fogékony keblekben csirádzni kezeiének, ott találjuk azt már léthajnalán az egyház életének, mint egyik tényezőjét a szellemi élet terjesztésében s ápolásában. Az első keresztyének nemcsak szellemi kötelék által füzetnek egybe, hanem a tehetősbek anyagi javaikat is megosztják szegényebb társaikkal; együtt örülnek, együtt örvendeznek az Úrban, a szenvedések viliarában együtt küzdenek, együtt hullanak el, ha kell; életök s vagyonuk közös ; a nemes ügy terjesztésében egyaránt fáradoznak, egyaránt emelik annak terheit s fáradalmait. Csak ily felfogás, ily kitartó s lankadni nem tudó buzgalom következése lehetett az, hogy az ellenerőnek gyarló fegyverei a vértezett buzgóságon széttöredezének. s átengedék a viadaltért a buzgóság emez elszánt bajnokainak, s az elhagyott téreken győzedelmesen hordozhatták zászlajokat, melyre a keresztyén vallás mennyei tanai valának irva. — Mig nem végre a bel küzdelem harcai elnémulván s az egyház éber szelleme tetszálomba szenderülvén, az önérdek egymásután nyesegeté le annak nemes virágait, s kivetkezteté azt eredeti formájából. — Mig nem ismét felrázá azt a reformatio hatalmas szelleme, és a felébredt s öntudatát visszanyert tetszhalott, elhányván az önérdek által reá aggatott cafrangokat, visszavivé azt eredeti forrásához, s visszakövetelé eredeti formáját. Itt ismét újra kezdődik ama nagyszerű dráma, ismét harcra kél az önérdek nagyszerű tábora a nemes ügy kevés de bátor harcosival; itt ismét ugyanazon hév, ugyanazon elszántság és buzgalom vezetik a kisded sereget; a tudósok szellem, a nagyok áldozatkészségükkel járulnak az ügyhöz, a keresztyéni közösség ismét egyik nagyszerű szerepet játszik a nyert diadalban. A szellemi mozgalom eme nagyszerű tusája átszivárgott hazánkra is, kétfelé tépte a nemzet faj, vallás és rokonság által egybeolvadt testét, a nemzet, mely annyi időkön keresztül vitéz kardját ellenei felett oly hatalmasan hordozá s vérrel szerzett szent, örökségéből nagy királyainak buzgalma által a keresztyén vallás iránti kegyeletének oly sok jeleit adá, hogy püspökeinek terjedelmesjószágokat ajándékozott: most két táborba állott; egyik maradt az idők folyamán uj alakot nyert, a másik pedig a szellemi mozgalom által az eredetihez visszavitt egyházban; s a helyett, hogy a közös ősök által szerzett közvagyont egymás közt atyaíiságosan felosztották volna, az egyik a mindkettőjöket egyaránt illető közvagyont mag.'.nak tartá, a másikat semmi nélkül bocsátá el, sőt létezése ellen minden tehetségében álló fegyverrel harcolt, nem nézvén, hogy 9