Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-12 / 41. szám

lelií superintendentiák részéről, a két atyafi evangelica valláson lévő prédikátoroknak fizetésüket s lehető költsönös szolgálatokat tárgyazó kérdések eligazítása tekintetéből kirendelt deputatusok egybe gyűlvén, az 1830-dik esztendőben máj. 6-ik napján vizsgálat alá vettük az ezen tárgyban az 1827-ik esztendőben jan. 18-án Z sol ez án tartott deputatio munkálkodását, és figyelemre vévén a tiszamelléki helv. v. t. követő főtiszteletii superintendentia ezen deputatio munkálkodására tett észrevételeit, ezekre nézve biztosi vélekedésünket alázatosan kívánjuk benyújtani, mind a két evang. főtiszteletii superintendentiáuak ekképen. A zsólcai deputaliónak azon vélekedését, mely igy következik : Az 1-sö pont alatt: A természeti igazsághoz képest; de országunk törvényének 1790-ik esztendőben 2-ik cikkelye következésében is; — mind a két valláslételen lévő evangélikusok a lecticális fizetésekkel csupán a ma.g ok felekezetbeli prédikátoroknak tartozzanak. A maga erejében tökéletesen meghagyni jónak láttuk. A 2-ik pontra , mely ekképen van • Azon akármely felekezetű hallgatók, a kik több mértföldnyire laknak anya ecclesiájoktól, és sem a helybeli prédikátornak, sem a magok lelkipásztoroknak semmi lecticálét nem fizetnek, s ezen függetlenség mellett minthogy semmi összeköttetésben ecclesiájokkal nem lévén, lassan-lassan és csaknem észrevehetetlenül vallásoktól elidegenülnek, főképen ezen rosz következésü elkorcsosodás eltávoztatása kedveéri, fizessék a helyben szokásban lévő legkisebb lecticálénak a felét az őket illető classificatio szerint, a helybeli más felekezetű lelkipásztornak, felét pedig a magok felekezetbeli prédikátorjoknak. Azonban a bizonyosabb és könnyebb beszedés tekintetéből szedje be az egészet a helybeli, s szolgáltassa állal a felét az illető lelkitanitónak. Ezt is, a mi ennek első pontját illeti, a maga erejében meghagyni jónak látjuk, egyedül az utolsó ágát a helv. v. t. követő fötisztelelü superintendentia igen bölcs jegyzésével jobbítani kívánnánk, mely szerint ne a prédikátor szedje be a másik felekezetű hallgatóktól a felebért, hanem kiki a maga biztosa által szedetné azt be. 3-ik pontra, mely ekképen van : Az egyházi szolgálatokat, u. m. keresztelést, temetést szabad légyen mind a két felekezetű híveknek, kik anya-ecclesiájoktól távol laknak, azon prédikátorral megtétetni, a kivel akarják, az illető prédikátorjok generális concessája mellett, mindazon által; mely esetben a helyben szokásban lévő rendes stólát tartozzanak a szolgálatot megtévö lelkitanitónak megfizetni. A concessa a keresztelésre és temetésre nézve, kiterjedhet több esztendőkre is; de az esketésre nézve, mindig különös concessa adassék ki stb. Erre nézve is, azaz alázatos vélekedésünk, hogy nagy igazság az, hogy a siólát az a lelkiszolga vegye, a ki teszi a szolgálatot, de egyszersmind ugyanaz köteles légyen is a maga matriculájába beirni akár keresztel, akár temet, akár esket a másik felekezetnek, és ugyanezt exiractusban az esztendő végén a concernens prédikátornak tartozzon általküldeni. — A generális concessa felül pedig igy vélekednénk : hogy a keresztelésre és temetésre nézve, méltóztatnék kiadatni a két főtiszteletü superintendentia egy generális concessát, az esketés pedig, mivel soha sem oly sürgető, erre mindig speciális concessát kérjen illető prédikátorától a házasuló fél, hogy ha annak szolgalatjával élni nem akar. A 4-ik pontra, mely ekképen van: A vegyes házasságban lévők fizessék az egész lecticálét, két felé a két felekezü prédikátoroknak, mindegyiket az illető ecclesiába bevett szokás és mennyiség szerint. Általunk egészen jóvá hagyatik. Az 5-ik pontra, mely ekképen vagyon : A transactiók , conventiók, ha a novelláris törvényekkel nem ellenkeznek, és az inditó okai most is fenforognak, továbbá is maradjanak meg a magok erejökben, ugy mindazonáltal, hogy ha még addig az illető superintendentiák által nem volnának megerősítve, az első superintendentialis gyűlésre adódjanak be jóváhagyás végett, természetesen magában értetődvén, hogy ha a superintendentiák azokat jóvá nem hagyják, azonnal elenyészetteknek tartassanak. A 6-ik pontot is, mely az ususokról ekképen szól : Az olyan ususok, melyek semmi conventión, transactión nem fundalódnak, avagy is i nkábbabususok, ezennel szűnjenek meg, következésképen. 7-szer. Az egyik felekezeten lévő prédikátor, a másik felekezeten lévő hallgatóktól, kik a magok felekezetén lévő prédikátornak szolgálatával kívánnak élni, törvényesen semmi fizetést nem kívánhat, kivévén a fel— lebbirt 2-ik és 3-ik pontok alatt megirt fele és stoláris fizetéseket. Ez is, hogy erejében maradjon, jónak látjuk. 8-szor. Helybehagyhatónak látjuk, a Zsólcán tartatolt deputatiónak emez utolsó vélekedését is, mely a falusi oskolákról ekképen szól: A mi az oskolákat illeti, az oskola tanitók csak annyi fizetést kívánhassanak a más felekezeten lévő tanítványaiktól, mint a magok felekezetén lévőktől, ide nem értvén a vidéki tanulókat. 9-szer. Az egyenesség ezen törvénye alá tartozónak látjuk a halottakért való harangozást is, ugy, hogy egyik felekezet a másik felekezet halottjának a magáénál drágábbért ne harangoztasson. A hol pedig a harangozásért semmi fizetés nem járna, ott valami mérsékleti jutalmat várhat a harangozó más felekezetüektöl, melyet is méltóztassanak a két felekezetű superintendentiák meghatározni. Mely alázatos vélekedésünket két egyforma eredeti példányban foglalva , ezennel főbb megvizsgálás végeit, mind a két főtiszteletü superinlendentiának alázatosan bemutalni van szerencsénk. Kelt Kérben, mujus 6-ik napján 1830-ik esztendőben. Bizottmányi munkálat, s a két kerület végzése. Tárgyalás alá vétetett a tiszai ágost. hitv., és a tiszamelléki helv. hitv. evang. egyházkerületekből a nagy-kéri