Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-12 / 41. szám

fenntartója. Megyénk 13 protestáns ekklézsiát számlál, és mind a 13 tiszta authonom, s azon hét pap közöl, kik Ge­dulynak az engedelmességei felmondták, hat, egyetlenegy vokssal sem rendelkezik, a hetedik Hodzsa olyan csekély töredékkel bir, hogy az számba se vehető. De azért lo­kusa megyénk e zavargásoknak, mert lakóhelye ama He­rostratesnek, ki hogy nevét halhatatlanná tegye, felgyújtot­ta Diana templomát. Igen, Hodzsa még mindig nem szűnt meg izgatn egyházunk ellen, authonomiája ellen célpontjául mindig az intelligentiát, a nemességet, és Geduly superintendenst vá­lasztja ; a szószékről nyilván forradalmároknak nevezi mindazon egyházi hatóságokat, és bírákat, kik öt hivatalá­nak elvesztésére ítélték. Pedig ö áll törvénytelen téren. 1. Azért, mert ámbátor a vrbiez-sz. miklósi egyház soha koordinálva nem volt, s ámbátor Ö Felsége 1860-ik évi május 15-ik kibocsátványában egyházunk önkormány­zatát visszaadta, ö a pátenst cselszövények által ekklézsiá­jára eröszakoltatni meg nem sziint. 2. Mivel a törvényesen megválasztott Geduly Lajos föpásztort elismerni nem akarja, s nemcsak ellene, de hit­vallásunk valamennyi superintendensei ellen is „Dohovor" cimü röpiratában gyalázatosan izgat. 3. Mivel minden törvényes egyházi hatoságot nyil­ván megtagadott. 4. Mivel a nin. m. k. helytartótanácsnak f. é. junius 22-én 35,296 sz. a. Geduly Lajos superintendenshez ki­bocsátott s ettől a liptói esperességhez menesztett világos intézmény dacára, melyben t. i. Geduly superintendensnek tudtul adatik, hogy a vrbicz b.-miklósi egyház s annak lel­késze az ö hivatalos köréhez tartozik ; mégis ezen világos rendelete ellenére Hodzsa, Kuzmányi Károlyhoz intézett le­velében állitja, hogy soha, de soha Gedulyval semmiféle érintkezésben nem lesz. 5. Mivel nemrég bécsi útjából visszatérvén, híveit azon álhirrel nyilván ámitgatja, miszerint kihallgatáson le­vén, az államminiszter és főkancellár ö excellentiáinál, hí­veinek azt hozza utasításul: „hogy csak tegyenek és ne féljenek semmitől." 6. Mivel nyilvánosan kijelenté, hogy a pesti egyete­mes gyűlés consistoriuma által egyházi hivatalának az egész országbani elvesztésére felelte kimondott ítéletnek engedelmeskedni nem fog, az ítéletet törvénytelennek, bi­ráit a forradalom embereinek nevezvén. Mondottuk már, miszerint kijelenté, hogy egyházi hi­vatalának elvesztésére felette kimondott legfelsőbb ítélet­nek engedelmeskedni nem fog; — hogy ezt sikeresebben keresztülvihesse, pártja között aláírásokat szedett, — söt a mult napokban Thurócz Sz. Mártonban saját jelenléte — talán elnöklete alatt, bizonyos gyülekezetet tartott, felhiván az egyházi reaclio embereit, hogy kerületszerte, ügyében aláírásokat szedjenek, mely folyamodványnyal a magas kormány, vagy épen Ö Felsége elébe járulni akar, kéj­vén az ellene közölt ítélet megsemmisítését. Ha már most Hodzsa az ellene hozott ítéletnek, s an­nak maholnap történendő kézbesítésekor elleneszegült, kire kerül a sor az ítéletnek foganatosítást szerezni ? a felelet igen egyszerű; az egyházi hatóságnak fisikai exekutirája nem levén, ezen eljárás a publiko-politikus hatóságot illeti. Mink ugyan egy "percig sem kétkedünk, hogy a po­litikai hatóságok a legalsótól a legfelsőbbig, bár mennyi aláírásokat szerezzen is Hodzsa, a hozott ítéletnek kellő foganatosítást szerezni fognak : ezt szilárdul hinni szám­talan okunk van, — említsünk csak egynehányat. 1 Hodzsának itéletileg eldöntött ügye, megszűnt len­ni ekklézsiájának tárgya, s az összes magyar protestantis­mus kérdésévé vált. 2. Mert Hodzsának pere törvényesen lejárt, felette törvényes bíróságok ítéltek, az Ítélet formaszerüen ho­zatott. 3. Mert ellentétbe jöne magával minden publico-po­liticum fórum, ha egy törvényesen hozott Ítéletnek végre­hajtását gátolná, vagy pedig azt szükség esetében végre nem hajtaná. 4. Mert 0 Felségének törvényes közegei által nyil­vánított törvényes elhatározása, népei előtt mindenekelőtt szent; még egyszer mondjuk tehát azon meggyőződésün­ket, hogy nem látunk törvényes lehetőséget, melynélfog­va Hodzsa a papi köntöst tovább viselhetné; s meg va­gyunk győződve, hogy az ellene hozott ítélet szükség ese­tében a kormány organumai által kellőképen végre haj­tatni fog. Vági. MEZÖ-BERÉNY, sept. 30-án. Nt. Szerkesztő ur! A mult hó 21-ik és 24-ik napjain egyházi téren megható és kegyeletes, ünnepélyes tényeknek valék tanuja, söt hiva­tali megbízásból egyik részese. Szükséges előre bocsájtanom, hogy a körös-larcsai helv. hitv. egyháznak 42 évek hosszú során által, kitűnő tiszteletben állott lelkipásztora, nyugalomra lépett egyház­megyei tanácsbiró Szabó Mihály ur, — bár lelkileg még mindég éber, de testben elgyengülve és erőben meg­törve, azon saját lelke sugallatából, hogy ezen népes egy­ház kormányzata, ifjabb és erösebb vállakra tétessék által, és hogy hátra lévő napjait H. M. Vásárhelyen egyik kedves fiának családi körében élhesse le, — lelkészi hivataláról, — melynek folytatására mind az illető esperes ur, mind hi­vei által, ismételve is felkéretett vala, önként és visszavon­hatlanul leköszönvén, — a lelkész választás sept. 21-ik nap­iára, esperesileg hivatalosan kitüzetett: mely választás, — ezfmegelőző vasárnapon az egyházhiveknek szinte esperesi intézkedés nyomán, a szószékből jó eleve tudtul is, adatott. Miután már a tisztelt aggastyán határozott lelépése után, több jeles papjelölteknek személyes megismertetése is előre járult, a választásra kijelentett mondott napon mind az egyházi, mind a világi részről kinevezett válasz­tási elnökök már az istenitiszteletre megjelenvén, annak bevégeztetésével a választási egyházi elnöknek, a hívek­hez intézett hatásos alkalmi előterjesztése után, még a szószékből a felttinöleg nagyszámú hívek előtt felolvasta

Next

/
Oldalképek
Tartalom