Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-12 / 41. szám

méltányoljuk inkább azt a munkásságot, melyet a nemzet eme k o 1 d u s-t a r i s z n y á i, a mindennapi élet gondjai között is kifejtenek, s ne keserítsük őket mint csak nem régiben is egynémely handabandázó vidéki,ügyellen levelező tevé, azzal. hogy „áraitoknak" — „hamis prófétáknak" s tudja é", meg mi egyéb másnak nevezgetjük, — a vezetésük alatt álló iskolákat meg: „reactio ármányszövö műhelyeinek (váljon lehetnek-e ilyenek? . . .), az isteni talentumokat elásó, a nép fiainak eszét bilincsekre verő, lelki tehetségeit az elbutitás kősziklájához láncoló, sötét barlangoknak *)", — mert ez még stylusgyakorlatnak betudva is irtóztató ! Egy másik, szinte lényeges nehézség: Az uj tanszervezet igényelte tankönyvek hiánya. Nevezzen meg nekem K. P. ur az „Erkölcsi olvasókönyvön" kivül az egyetemes népisk. választmány által ideiglenes használatra ajánlott tankönyvekből, csupán egyetlen-egyet, mely ha másért nem, terjedelme miatt uj átdolgozást ne igényelne, vagy adjon kezünkbe — ha tud — vezérkönyvet az irva-olvasni tanításhoz, a mivel pedig még képzettebb tanférfiaink is meg vannak akadva **). Bizony, bizony az ifjú nemzedék nagyobb hálájára tenné magát érdemessé K. P. ur, ha ferde tudósítások közlése helyett a sárospataki népkönyvtárból segítene átdolgozni az erre tán nem képesített tanítónak, s még inkább, ha vagy módszertani fejtegetésekkel állna elö, vagy az egyetemes népisk. választmány által tankönyvekre kitűzött jutalom valamelyikére pályázna!... Munkás felügyelet! Akadály továbbá : Tan szobáink c é 1 s z e r ü 11 e n s é g e , s-a taneszközök hiánya. Az olyan tanodát, melynek ingadozó falai közül egy kis erösebb szél fuvására tanítónak s tanoncnak egyiránt udvarra kelletik emigrálni (reményiem, K. P. ur fogja tudni, hol létezik ilyen?), tanodának sem tekinthetvén, valljuk bc nyíltan, hogy több egyházközségben az iskola épületet még mindig nem lehetvén más egyéb épülettől megkülönböztetni szükszerüségök miatt, taneszközök befogadására egyáltalában alkalmatlanok. Különben az igazat megvallván, nincs is minek helyet adnia ; mert ismét K. P. úrtól kérdem: hányadik egyház szerezte meg az uj szervezet-igényelte taneszközükei s lehet-e azek hiá*) „Prot. Egyh. és isk. Lap" 1862. 15. sz. **) A helv. hitv. 4 superintendentia egyetemes iskolai bizottmánya e mult 1861. évi sept. gyűlés alkalmával egy irva-olvasó módszerű A, B, C-ét, s hozzá utasitókönyvet fogadott el népiskolai tankönyvül Farkas Dezső és Öreg János, másod jutalmat nyert szerzőktől. E nagyban nélkülözött tankönyveknek sajtó alá adatásáról örömmel értesültünk a „Házi kincstár" mult évi 26-dik száma hasábjairól, s vár-vavártuk mihamarább leendő megjelenését, mi azonban — fájdalom — mind ez ideig elmaradt. Jelen sorainkban tehát tisztelettetjeseu azon óhajunkat fejezzük ki: vajha a szóban forgó müvek sajtó alá készítésével megbízott t. választmány oda működnék, hogy a már-már bekövetkező iskolai félévben, az égető szükséget pótolandó müveket továbbra is nélkülözni a néptanító testület ne kénvtelenitetnék. M. 1. nya mellett követelni, hogy a tanszervezet teljes mértékben életbeléptetlessék ? . . . Ismét egy lényeges nehézség tehát, mely K. P. ur engedelmével, szinte a tanítókon kivül esik. Néptanítóinknak kellő irányban haladhatását akadályázó körülménynek vétethetik még : Népünk makacsul ragaszkodása megszokott régihez, — s hangokban nyilatkozó ellenszenve az uj iránt. Nevezhetnék meg iskolát, melyben a tanszervezet-igényelte tantárgyak egyikét tűzzel magyarázott tanitót valamennyi tanonc füle hallatára , iin e szavakkal szakitá félben egy tanitványja : „Azt mondta nekem az én apám uram, hogy ilyen haszontalanságot nem érdemes megtanulni!" a minthogy aztán apja balgatag tanácsát szem előtt tartva, nem is tanulta meg nemcsak, söt fölszólalasának kártékony befolyását a többieken is észre lehete venni. Egy másik nagyobb, mondhatjuk értelmes, s iskolájára csak nem régiben ezreket áldozott egyházközség elöljárósága meg azért szólitá meg tanítóját, hogy „miért tanít annyit, a kezdőknek, hiszen — úgymond — nem bírhatják meg." — Népünknek az ilyetén elöitéletböli kiemelésére idő kívántatik, s erre egy váll t. i. a tanítóé szinte elégtelen lévén, megint csak a bennünket támogaló munkás felügyeletre gondolunk. Nem különben nehézség: A z e g y t a n i t ó vezetése a 1 a 11 1 e v ö m i n dk é t n e m b e 1 i tanulóknak némely helyen, le I-k i s testi eröt egyiránt megtörő nagy s z ám a. „Szétforgácsolt munkásság, kevés eredmény." ennyit mindnyájan tudunk, s ép azért csak mosolyoghatunk az olyan, magukat különben önálló éseszel íölruliázotlnak hitt emberek fölött, kik egynek állítják: akár 2ü, akár 120 tanoncot oktasson egyik, vagy másik népiskola-tanító. S ép igy akadály marad mindaddig, mig maga a gyülekezeti elöjáróság nem intézkedeudik komolyan, s hozzá önként, és ügyszeretetből, — akadály marad a rendetlen iskoláztatás is, miután tapasztalai bizonyítja: hogy felsőbbjeink e tárgybani intézkedése, az ennek egyedül érvényt szerezhető községi elöljáróság közömbössége miatt még eddig mindig csak irott malaszt maradt. — Ennyi, söt még több azon akadályok száma, melyek, mint valamely szét szórásra váró kőszirt-darabok, ugy állnak egy halomban a tanszervezet hovaelébb, teljes mértékben jéletbeléptethetése előtt, — s ha ki ezen nehézségek horderejet tisztán fölfogni nem képes, az olyan nincs hivatva nevelésügyünk akár jelen, akár későbbi stádiumáról helyes ítéletet mondhatni, s legüdvösebben csakis akkor cselekszik, ha szerényen félrevonul. De legyen elég ennyi! — Elmondtam, minek elmondására Ií. P. ur levele, s a kötelesség állal fölhiva érezém magamat; s ha tán az érdemes olvasó bírói szerepét nagyban megkönyebbithetendelt egymásutá n, a tények fölötti vita miatt kellőkép nem tartám meg közleményemben kérem felróni, ezen elöltem valóban szokatlan téreni járatlanságnak. Ií. P. ur pedig fogadja, szívesen nyújtott ügybaráti jobbomat, s a helyett, hogy igért engedelemkérését sovárognám,_én esdek tőle bocsánatot, hogy nyilatkoza-