Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-12 / 41. szám

74-el, nekem csupán kettő kell, söt mi több, ezek egyike nélkül is ellehetnék, s egyetlen-egynek, de a közlöttnél t ökéletesbnek fölmutatásával meg van K. P. ur kön ynyelmüen eldobott állítása eáfolva! — S valamint először mindjárt tagadtuk közlött speciment az uj szervezethezi ragaszkodás példányának lenni, s hogy nem az, be is bizonyítók, — azonképen nem hihetjük, hogy az, amúgy bővebb felvilágosítást nélkülöző alakjában világ elé tárva, még 75-öd magával is a b. - s omogyi népnevelésügy kikiáltott rosz lábon állását tolmácsolná? nem hiszük pedig : 1-ör azért: mert egyik, vagy másik iskola falára kifüggesztett tansorozatnak, akár új rendszer igényelte, — akár kérdéses specimen által elénk állított tanokat tartalmazzon az, mint már fölebb is mondók, nem a gépies eltanitgatás, hanem annak a tanitó állal mily avatottság, s lelkesedéssel vezetése kölcsönzi a lelket, —és ezt nem a specimenről lehet leolvasni; — de nem hiszük. 2-or azért sem, mivel hihetetlenséggel határos, hogy ugyanazon tanférfiak által kezelve (t. i. a nevelésügy) rövid másfél év — azaz: a nagybajomi körlelkészi értekezlet óta oly roppantul visszeshetett volna!— A mi a ,,spartanusi relatiók s panaszokra" hivatkozását illeti Iv. P. urnák: a nagy-bajomi körlelkészi értekezlet óta, tudtommal hasonló összejövetel nem történvén alkalmasint együtt hallgattunk mi azokból néhányat végig a Darányb a n, ez év február havában tartott e.megyei nagy gyűlésen. Állásom parancsolá, hogy szem és fül legyek, s ha emlékező tehetségem nem csal, csakugyan vihetett onnan K. P. ur haza, a magáén kivül is egy halom tanűbizonyságot. — Egyenkéntiek által fölolvastatott a többek között nevezetesen : ,,hogy ez, vagy amaz tanítóból idővel még alispán is lehet; itt, vagy amott miként cimboráskodnak (bárcsak a mindennapi szükséget fedezhessék!) tanitó uraimék; gazdálkodni járnak (persze, mert élni is kell); az űj tantervet nem alkalmazzák stb." — söt emlékezetébe hozom K. P. urnák, hogy egynémely körlelkész ur, még olyan iskola állásáról is jelentgetett a föutebbiekhez hasonló modorban, melynek egész éven át nemhogy küszöbét lépte volna át, de még csak félévi próbatétét sem t e k i n t é meg; (ennek a jelentése is K. P. ur mellett tanúskodik ? .. 0 egyszóval, kiérlheténk mi azokból a körlelkészi jelentésekből so k inind e n f, csupán azt nem, mit legjobban vártunk, hogy t. i.: — „egyik vagy másik t. körlelkész ur hogyan segélte áttanulmányozni egynémely gyengébb tehetségű tanítónak a sup. tanszervezetet ?... mily crömegfeszitéssel küzdöttek együtt ennek alkalmazásánál ?... a szegényebb sorsuaknak melyik egyház hozatta meg körlelkész ur szakadatlan nógatására, a szervezet-igényelte tankönyveket?... melyik körlelkész ur dolgozott át ezekből a kevésbé képzett tanitó számára, stb. ?...." Munkás felügyelet, szeretteim az úrban, in u nkás felügyelet! — minőnek nyomát — köszönet értté az illetőknek — tapasztaljuk is már nálunk nem egy, sem két helyen munkás felügyelet! — ismétlem, harmadszor is; ez aztán, majd a mellett, hogy elkeserités helyett jó tanítókat terem(end, kifogástalan ismertetést fog nyújthatni az ur szőlejében csupán pénzért vinceléreskedni akaró pályát tévesztett szolgákról, —de fölismerendi egyszersmind a nagyrabecsült sup. tanszervezet óhajtott mérvbeni életbeléptetését gátló akadályokat is tűikövetelés, s minden okot közvetlen a tanítói karban keresés helyett ez utóbbival kezet fogva, a nehézségek elhárítására szentelendi minden tehetségét, az általa leg-yözhetlenekre vonatkozólag meg, ha már épen mást nem tehet, legalább eszközöket véleményez, s orvoslását bizandja a minden sebet behegesztő boldogabb időkre, s ha már egyszer akadályokról beszélek, K. P. ur s a vele egy értelemben levők kedveért, mint kik a még csak most járni kezdő gyenge inű gyermekektől is azt követelnék tán, hogy mindjárt egyúttal szaladjon is, helyén látom ezeket néhány fölvilágosító sor kíséretében egyenként meg is nevezni. Első és mondhatjuk, legfőbb nehézség: Az önkép ez hetés útját bevágó silány anyagi helyzet. Mondjuk ki őszintén, miszerint tanítói karunkat általán véve, egy vagy más körülmény miatt csupán néhány gymnasialis osztályt végezhetett egyenkéntiek, tehát olyanok képezik, kiknek a nyert alapra folyvást és folyvást építeni legnagyobb szükségük volna; — s ha már most ezen b.-somogyi — többnyire meglehetős népes egyházak tanítói dijlapjait végig nézzük, kérdem: fogunk-e találhatni a 76 között nem többet, csak 30-at, melyek a családos tanítót olyatén anyagi helyzetbe tartanák, hogy egy önképzéshez szükséges szaklap — s még inkább a szakmájába vágó minden egyéb szellemi termék szándékolt megszerzésével, ugyanazon pillanatban családja írá nti kötelme is ne jutna eszébe?.. .S hogy azlán a kötelességek ilyetén kényes összeütközése alkalmával, rendesen ez utóbbi nyomul előtérbe a küzdtéren, csak az olyanoknak tetszhetik különösnek, kik nem képesek fölfogni: — mily fájó érzés lehet, tudja ég, mely pillanatban hátrahagyandhatott özvegyünk, s neveletlen árváink kezében sótalan irgalom-kenyeret képzelni! . . . Önképzést nélkülözhető (ámbár ilyen nincs) praeparandistákról beszél K. P. ur? . . . Nagyon helyesen; de annyit mondhatok, hogy épen az anyagi helyzet miatt, e részben se táplálhatjuk magunkat valami vérmes reményekkel ! — Ha K. P. ur, mint apa évek hosszú során át összegyüjtögetelt filléreit 8 esztendőn át adogatta már ki édes vére képeztetésére, kérdem, hogy ha csak kényszerítve nincs reá, megáll-e ilt, csak azért, hogy annak a társadalomban egy egész életen át aggasztó anyagi helyzetet nyújtó, küzdelemteljes álláspontot biztosítson? . . . Kisértsük meg csak a jelenleg üres néhány egyházból küldjük föl a dijlapot valamelyik tanitó-képezdébe, váljon fogunk-c reá embert kapni? . . . Egyházi d o m e s t i c a, uraim, egyházi domestica: — ennek országa eljöveteleért imádkozzunk naponként, és ez majd fog segíteni a bajon; addig pedig tegyünk mennyit tehetünk kölcsönös oktatás s e g é 1 y é- v e 1, s a helyett, hogy tűlkövetelök lennénk, bámuljuk és 82