Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-12 / 41. szám

holójának tartatik. — Mert vájjon a viseltetett dolgokat miképen lehetne előbeszélnünk és megírnunk , ha sem szemeinkkel nem láttuk, s nem tapasztaltuk, sem hiteles személyéktől nem hallottuk. s írásaikból nem olvastuk, sem pedig a régiségből a dolgoknak semmi nyomát nem sajdíthatjuk. 2. §. A Barcaságon levő Evangelia magyar ecclesiákról históriát akarván irni, e három kútfejeket kellene elővennünk, és mind plántáltatásokat, mind nevelkedéseket, s mind némi-nemü változásaikat és viszontagságaikat ezekből kellene megmutatnunk. De minthogy a mi eleink azoknak megírásokban tunyák voltanak, vagy ha valamit irtanak is. az időnek régisége és a dolgoknak változásai miatt azok mind elvesztenek: méltán kérdésben foroghat, vájjon irhatunk-e ezekről valamit, avvagy csak hallgassunk? Mert jól lehet az ecclesiáknak mostani állapotjokat szemünkkel látjuk, és a mi 70 és 80 esztendős hiteles öregeinktől is halljuk, hogy ezelőtt minemű karban találták és tapasztalták az ecclesiákat, és az ő régi atyáiktól és öregeiktől miket hallottanak, a minthogy mindezeket egyben szedvén, a titulusok szerént e könyvben fel is irtuk: — de e még nem elégséges arra, hogy valamely ecclesiának fundáltatását és nevelkedését, mintegy gyermekségétől fogva a mostani állapotjáig, és a mi időnkig csalhatatlanul megírjuk. Lehetnek ugyan a brassai archívumban is holmi irások ezek iránt, de én ezeket nem láttam, és így ezen ecclesiáknak fundáltatásokat oly nagy pecsétű levelekből meg sem írhatom. 3. §. Mindazonáltal, minthogy a históriának oszlopai mind épen el nem dőltenek, holott az emberek között folyó beszédeknek minémű nyomait a régiségben és antiquitásokban ugyancsak tapasztaljuk; arra nézve, mennyire felérhetem, kívánom a maradékokkal s posteritással közleni, kérvén a k. o. atyánkfiát, hogy írásomat balitélettel ne vegye, hanem ha mi hibát Írásomban tapasztaland, megjobbítani ne terheltessék. 4. §. Nyilvánságos dolog, hogy a barcasági kilenc magyar faluk: Bácsfalu, Türkös, Csernátfalu, Hosszufalu, Tatrang, Pürkeretz, Zajzon, Krizba és Apátza, régentén nem voltanak Brassó nemes királyi városának örökös Possessioji és jószágai, sem a Barcaság dístrictusának s vidékének tulajdon részei, hanem mint fiiscális jószágok, Fejér vármegyéhez tartoztak és ugyanannak tisztjeitől igazgattattanak, mint ezt a Concanbium avvagy cserelevélböl nyilvánosan látjuk. (Appr. Const. Reg. Trans. Pars III. Tit. 82.). Innen vagyon, hogy máig is ezen jószágok nemes Brassó királyi városának nemes Fejér vármegyében levő Possessiojinak iratnak és mondatnak. Ezen falukat pedig nemes Brassó kir. városa, mikor vette legyen elsőben a maga kezéhez, és az egész törcsvári dominiumot, mikor kezdette birni, arról ugyan én egészlen meghatározott időt nem irhatok, mindazonáltal az 1651. esztendőben ^ költ, és az Appr. Constitioban irt Concanbium levélnek rendi mutatja, hogy nemes Brassó k. városa ezt minden hozzátartozó földeivel és embereivel egyetemben már az 1651. esztendő előtt is feles idővel bírta, és bizonyos porkolábjai által administráltatta, kik többnyire mindenkor brassói birák és tanácsbeli férfiak voltanak, és a hasznot, minekutána bizonyos részt a város számára kiadtanak volna, magok tulajdonokká fordították , mint ezt nem csak magam ís, ki ezen históriát írom, és kinek b. e. ipam uram törcsvári articuláris porkoláb volt, ezelőtt mintegy 20 esztendőkkel tapasztaltam, hanem Veiss Mihály is maga históriájában feljegyezte (cons. 1 6. §.). 5. A régi dolgoknak nyomaiból formált józan elmélkedés maga megmutatja, hogy ezen helységeket a lakosok ezután kezdették megülni, hogy Brassó nemes kir. városa e formán, mint most vagyon, 1203-ik esztendőben épülni kezdett volna, és midőn az egész barcai szászságnak minden határaik elcirkalmaztattak volna, mert mind a szászságnak, mind Possessioknak határhalmaik, köveik, utaik, patakjaik, árkaik és jegyeik, a kétféle határokat egymástól teljességgel megkülönböztetik, és mintegy ujjal mutatják, hogy a Barcaságon levő szászoknak földeik teljességgel különböznek a magyar Possessiok földeiktől. Es hogy a szászok földeik már akkor is kimivelt termékeny földek voltanak, midőn ezen possessioknak fundusaik még ciheres, söt rengeteg erdők s puszta, terméketlen fundusok voltanak. — A mi öregeink magok is emlékeznek arra, hogy a hol a liosszufalvi határ. most merő gabona termő szántóföldek vannak, ott az ő ifjúságokban sűrű erdők voltanak; ma is a mezőben tapasztaltatnak