Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-10-05 / 40. szám

összes száma : 622 ; a leány gyermekeké: 582. Igy az öszszes tanulók száma : 1254. A közvizsgálatok folyó hó 10-kén kezdettek meg, s rendes szokás szerint 4 napig tartollak. A jövő szorgalomszak november l-jén veendi kezdetét. II. Böszörmény sept. 23-kán 1862. Nagy Sándor, végzett rektor. VISZONZÁSUL. „A nevelés cs tanítás iigye sohasem tekintethetik tökéletesen bevégzettnek. Az emberiség folytonosan halad elö ismereteiben. Igy a tudományos iskoláknak gondoskodniok kell, hogy ezen ismeretek az ifjúság által minél könnyebben és jobb eszközök által megszerezhetők legyenek. Ezért hisszük mi azt, hogy a prot. fő- és középtanodák nagy részének újból szervezését s javítását is már a közel jövőben találjuk/' Többek közt e nézetét is fejezi ki Szabó Károly ur, e lapok 38-ik számában, ,,A pápai főiskola múltja és jelene" cimü dolgozatának folyamában. Igen is, a nevelés és tanítás ügye sohasem tekintethetik tökéletesen bevégzettnek, ép oly kevéssé, mint az emberi munkásság bármely ágáé. Ebben Szabó úrral tökéletesen egyet értek; de nem azon hitében is, hogy a prot. fő- és középtanodák nagy részének újból szervezését már a közel jövőben találjuk. Hisz alig két éve szerveztettek azok, s már ismét újból szerveztessenek ? Ily ingadozás mitsem bizonyítana, mint az illetők meggyőződése erejének csekélységét, mi megint annak lenne tanúsága, hogy azt nem szülte a tárgynak kötelességszerű, kellő átgondolása, mit pedig föltenni nem szabad. Véleményem szerint hát nem az újból szervezés a közel jövőnek feladata, ha-nem irt tanodáinknak jelen szervezetükben emelése, s magának e szervezetnek, egyes, netán becsúszott hiányok-és fogyatkozásoktól tisztítása; hogy ilykép alkalom nyiljék gyümölcséből ismerhetni meg e közelebb létesített rendszert is, ép ugy, mint abból lehete megismerni az érte elhagyottat. E hiányok és fogyatkozások kimutatását tartom azért a tanitásügy barátai, kivált pedig a tanférfiak jelen feladatának, oly feladat, melynek megoldása bizonynyal gyümölcsözőbb leend az örökös i ecriminatioknál s gyanúsításoknál, miktől pedig Szabó ur cikke egyáltalán nem ment. Két nézet áll egymással szemközt; egyik, mely az Entvvurf alkalmából létesített, s ismert szervezetű 8 osztályú gymnásiumot tartja jobbnak, a rákövetkezett s Szabó ur elismerése szerint is csupán papnövendékek által látogatott egy éves bölcsészeti folyammal; másik, mely az ennek helyébe visszaállított 6 osztályú gymnásiumot, a rákövetkező 3 éves bölcsészeti folyammal célravezetőbbnek véli. Ha utóbbi nézet tárgyilagos okokból védelmezhető egyáltalán nem volna: ugy igenis érteném, ha védelmeztetésének rugói alanyi okokban kerestetnének. Ámde ezt állítani maga Szabó ur sem meri; söt nyíltan mondja, hogy némely tanokra nézve igaz lehet, hogy az utóbbi szervezés által a tudományos ismeretek gyűjtésében nagyobb előmenetel éretnék el, s csak is attól tart, hogy nevelési szempont, erkölcsi tekintetben, jellemképzés szempontjából az ifjúság sokat fog veszíteni, a 17 éves gyermeknek sok tekintetben felszabadítása által. Igy állván a dolog, mi szükség Szabó urnák a szivek és vesék vizsgálójaként oly indokokat tulajdonítani az ellennézet híveinek, melyeket náluk csak föltehet, de nem tudhat? mi szükség ezeket ilyként feljogositnia , hogy önnön gyanúsítását megfordítva igy szólhassanak: „Sokan, fájdalom! tekintélyükön ejtett csorbának, megalázásnak vették e külön válaszlást, — mivel igy szükségkép meg kelle szűnni régibb erökkeli liszttársai viszonyuknak, s nem hivathatának oly néven, mint azok. Valóban oly kicsiny, egyszerű, lenézett állomás-e hát az a középtanodai tanárság, hogy súlyt kölcsön kelljen vennie?" Aztán mit szólna ön ahoz, ha valaki hallva önöknek a segédtanárok alkalmazása elleni kifogásaikat, igy szólana : „Ez urak bizonynyal tekintélyükön ejtett csorbának, megalázásnak veszik ez alkalmazást, mivel igy nekik szükségkép ifjú erőkkel kell tiszttársi viszonyba jőni ?" Nemde ez méltatlan vád lenne ? és mégis, ki igy szólana csak önnek nyomaiba lépne. De ez tőlem távol legyen. Én készen beismerem, hogy ama kifogásokra önöknek érdemleges, jó okaik vágynák, s épen mert eljárásuk azokból megfogható, felesleges lenne önző kicsinykedésben keresni rugóját. Kérem tegyen hasonlót ön is, s eröt vévén bevallott beteges izgatottságán, lássa be, hogy az ön által neheztelt külön választásnak szorgalmazása egészen más okokból folyt, mint ön hitte; lássa be, hogy például nekem személyes állásom tekintetéből mi okom sem lehetett, akár fölemiitett „Egyház és iskola" cimü dolgozatomban, akár egyebütt munkálni a bölcsészeti folyam két első évének a középtanodába lett beolvasztása ellen ; mert hisz én óráim legnagyobb részén a be nem olvasztott harmadikban működtem, a minthogy az előbbi bölcsészeti szak tanárai közt egy magam voltam, ki ez okból nem is directoroskodlam azon gymnasiumban, melyben magamat, az általam adott pár órával csak kisegítőnek tekinthettem. Aztán meg ama beolvasztás idejében még magam is az ifjú erőkhöz tartoztam, azóta megint együtt vénültünk! Mind ez még akkor is állana, ha az úgynevezett academiai tanársághoz mérve a gymnasiumit oly kicsiny- és lenézettnek tekinteném, mint ön véli. Ámde ez sem áll. Söt nem tartózkodom kijelenteni, hogy iskoláinknak bölcsészeti folyama sajátkép helytelenül hivatik academiainak, alig birván az ennek valami jellemével. Sokkal inkább a felgymnasium helyettesítője az. S ha mégis a gymnasiumba befoglalhatónak nem vélem, oka az, mert körülményeink ugy parancsolják, hogy az észtan is benne adassék elő, minek pedig gymnasiumban helye nincs. Alkalmasint legtalálóbb , s némelyeket bizony tán még meg is nyugtató lenne hát lycealis cursusnak nevezni azt. Még kevésbé vezette a Szabó ur által vélt indok például Gönczit, a középtanodai tanárt; pedig a „Prot. Egyh.