Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-01-26 / 4. szám

ébrcszlelt — minden hírlapban van szó,' de teljes alapossággal egyikben sem; de meg mivel ennek következményével mindenféle alaptalan vélemények kapcsolatba hozatnak, — azt hiszem, tartozom Pischon becsületének, hogy a valódi tényállás közlésével a nyilvános véleményt tájékozzam. Az való, hogy a külügyminister Gróf BernstorfF a konstantinápolyi porosz követ gr. Goltztól távirdai uton jött panasz folytán Pischon követségi lelkészt hivatalától felfüggesztette, a nélkül hogy a fö egyháztanács — Pischon törvényes egyházhatósága ez itélethozásban résztvett, vagy csak bogy ez ügyben vizsgálat tartatott volna. Söt több, gróf Goltz ez Ítélet folytán meghagyá Pischon lelkésznek, hogy háztartását — melyet pedig épen mostanában rendezett, a legkeményebb tél közepeit s midőn házában három személy feküdt betegen, — azonnal szüntesse meg s elutazásának napját vele tndassa. Pischon ez ellen természetesen a föegyháztanácsnál protestált: kijelenté, hogy nem fog elutazni, inig vissza nem hivatik s az egyházi könyveket és okmányokat is csak tiltakozás mellett adta által. De hát mit vétett ? — kérdjük igen természetesen — hogy ily rendkívüli s gyors eljárással lépnek fel ellenében ? Vélnünk kellene, hogy valami súlyos bünt követett el; a késedelemben tán veszély rejlenék. De hát mit vétett? vétke ez : Az újonnan épitett evangelikus imaterem felszentelésén kötelességének ismeré Pischon a gyülekezet minden rendű s foglalkozású tagjait az egyházi gyülekezetben való élénk részvételre serkenteni. Miután elébb egyházi beszédében saját hibáiról, gyengeségeiről s azon gyakran nehéz hivatásról, mely az ottani viszonyok közt reá várakozik, szólott folytatá : „Jertek kedves hiveim! munkálkodjunk kiki hivatala s hivatása szerint azon, hogy e helyen ne csak egy lelketlen kövekbőli épületet emeltünk legyen, hanem ebben és ez által szilárdiltassék meg mindinkább az élő kövekbőli ama szellemi épület, melynek alapsarkköve a Jézus Krisztus. E végből önhöz intézem közelebb kérő szavamat követ úr, önhöz, ki itt, mint a föld egyik leghatalmasabb királyának képviselője van jelen. Azon érdemeket méltányolni, melyeket ön ezen egyházi épület célszerű kivitelénél szerze, netn áll módomban s nincs is itt helye. Hanem e helyen tisztem az, felkérni önt az Úr megbízásából, hogy istenitisztelelünkhez s e gyülekezet benső felépítéséhez járuljon ön teljes keresztyéni részvétével. A mi urunk királyunk, ki ez előtt néhány héttel koronájának földi fényéhez az isteni szentesítést nyeré, — azon órában, midőn hazánk kormányát erős kezeibe vevé, bizalmas tanácsosaihoz ezen nevezetes szavakat mondá : „Minél magasabb polcra helyeztetett szolgáim valamelyike, annál határozottabban megvárom tőle, hogy alárendeltjei előtt az istenitisztelet szorgalmas látogatásával fog jó példát adni." Mily szépen öszhangzanak e szavak amaz Idvezitőnk által kijelentett isteni tannal, hogy a császárnak nem adhatjuk meg, mi a császáré, ha Istennek nem adjuk meg, mi Istené. — Ezután fordulok hozzátok kedves elöljárói gyülekezetemnek. stb".. Ez az egész bűntény, melyből annyi kiderül, hogy Pischon alakilag vagy a formalitást tekintve hibázott. Nem kellett volna tán egyházbeszédében egyenesen a követ személyéhez fordulnia, — a személyre vonatkozó intést közölte volna véle privátim. Elfelejté P. lelkész, hogy e magas születésű férfiú ezen nyilvános figyelmeztetés által annyival inkább sértve érezheté magát, minthogy az egyházközség gyűléseiben s az istenitiszteletekben körülbelül sohasem vett részt. — Vonta volna kérdőre a gróf úr a lelkészt, — ez jogában állt volna, bár mindenesetre jobban tette volna, ha a figyelmeztetés tartalmát ez alaki hiba dacára szivére vette volna. Dorgálta volna meg a főegyház tanács Pischont e hibás lépéséért, — ez bizonyosan egész szerénységgel elismerte volna, hogy ezt nem ok nélkül kapá. De e helyett a külügyministériumtól távirdán menesztett hivataltóli felfüggesztés, — s hivatalából és házábóli azonnali kiutasítás ! valóban, ha különben is nem látnánk mindennap szemünk elölt egyházunk nyomorult helyzetét, ezen egy eset élénken feltüntetné evangéliomi egyházunk siralmas állapotát. Protestantische Kirchenzeitung. Berlin, január 11. 1862. K r a u s e. TÁRCA. Bukarestben a pitesi templom javára adakoztak: Pérnet József kőnyomdász 1 arany. Nagy István Kovács 24 lé 20 p. Ács Márton 12 lé 10 p. Hajdú József 24 lé 20 p. Ambrózi Árpád 12 lé 10 p. Lukács János 12 lé 10 p. Buda Sándor 1 arany. Nagy 4 lé 20 p. Lázon 12 lé 20 p. Malnási Lajos 62 lé. Medgyesi Gergely 12 lé 10 para.— Kormos Ferenc 31 lé. Boasnő 12 lé 10 para, N. N. 24 lé 20 p. Kulpert Károly 6 lé 30 p. Ambrózi Lukács 4 lé 20 p. Lukács István. Meichael Engeli 6 lé 30 p. Pintér György 4 lé 20 p. Johan Csizsik, Salamon János 1 arany. Kiss Miklós 12 lé 10 para, Rothinan Károly 12 lé 10 p. Binder Márton 11 lé 10 p. Szabó Albert 1 arany. Komán Dávid 12 lé 10 p. Török Anna 12 lé 10 p. Dr. Lukács 31 lé 20 para. Tóth János 6 lé 30 p. Zerhoka Mihály 1 ar. Rákosi József 9 lé. Szacsvai György 1 arany. Fridrik Sturm 10 lé 20 p. Jurcso Ferenc 6 lé 30 p. Ökrös Bálint 6 lé 30 p. Kutasi András 12 lé 10 p. Korbus 12 lé 16 p. Elisabeth Jack 12 lé 16 p. Bobko János 12 lé 10 p. V e r e s S á n d o r 62 lé. Vég János 26 lé 10 p. Homoki Ferenc 14 lé 20 p. Molnár Imre 6 lé 30 p. Márnos Sándor 1 lé 5 p. Bodali Zsigmond 2 lé 10 p. Barlak Mihály 12 lé 10 p. Drexler József 6 lé 5 p. Boronkai István 6 lé 30 p. Francso Judita 6 lé 30 p. Hering József 4 lé 20 p. Adolf Hadraczki 6 lé 28 p. Junger Maulé 4 lé 18 p. Antal Ferenc 12 lé 10 p. Santa András 4 lé 18 p. Ferenc János 6 lé 30 p. Silló Antal 13 lé 20 para. Sinkovics János 3 lé 2 p. Tóth József 6 lé 30 p. Balint Dénes 4 lé 20 p. Albert Staram 2 lé 10 p. Fridrik Vindholtz 3 lé 15 p. Éltes Ignác 2 lé 10 p. Csáki Balázs 24 lé 20 p.