Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-28 / 39. szám

erélyesen, az egyházak szellemi és anyagi javait tárgyazó legkisebbre is kiterjedő figyelemmel tartotta a kormányzói bölcsességgel jeles főpásztor püspöki vizsgálatát, mint a k.-fejérvári egyházmegyében, ugy jósihletettségi affectio nélkül merem állítani, hogy ily püspöki vizsgálat megter­mendi az egyházi életben hasznos gyümölcseit. Borús arccal, könnyes szemmel emiitette fel a fő­pásztor, hogy mint közfőjegyző jelenlévén a károly-fejér­vári egyházmegyének 1847-ben tartott püspöki vizsgáita­tásán, az akkori papok közül most csupán kettőt üdvözöl­het ; kettőn kivül a többiek az elvérzettek és hollak he­lyett mind ujak; de hiszi és reményli, hogy az ifjú lelké­szekben is az isteni gondviselés Nehémiásokat adott, kik felélesztöi és újra teremtői lesznek a népében és anyagi erejében kipusztított egyházmegyének; és a vizsgálat foly­ta alatt ki is tünt, hogy hite a főpásztornak nem volt alap­talan , mert mint jellemzöleg fölemlittetett e napi egyik toasztban egy nem papi személy által, midőn az idvezitö a Sinagoga fejedelmének leányát feltámasztotta , mondván : „A leány nem halt meg, csak aluszik," ugy láttuk mi, e vizsgálat alkalmával, vallásos uj életre ébredve a kiöltnek hitt egyházmegyét, s pedig nem csodatevő erővel támasz­tatott az újra, hanem az egyházi javak kikeresésében, visz­szaszerzésébeni férfias tevékenység, azok feletti éber gond, célszerű és lelkiismeretes kezelés által. Örömünk volt látni, hogy az egyes egyházak javai mily ritka ügyességgel ku­tattattak ki, szereztettek vissza és tétettek jövedelmezőkké az egyházak javára, s mind azokról mily tiszta és igazán adatolt számadásokban adott kimutatást a püspöki gondos és szigorú vizsgálat előtt, a derék és fáradhatlan egyház­megyei esperes 1850-től mostanig. ' Kimutattatott, hogy a régebben 15, s most tizenegy anyaegyházból álló egyházmegyében hét templom, nyolc papilak és hat iskola épült igen kevés hijján, csaknem föl­dig ontott romjaiból újra, s mind ott, hol iskolaképes gyer­mek van, ha csak egy kettő is, azoknak taníttatásáról gon­doskodás is van. Kimutattatott pedig lelkiismeretesen ve­zetett s igazán adatott számadásokban, mind az azokra for­dított pénzmennyiség, mind a forrás, miből a pénzmennyi­ség előállott. Láttunk e kimutatásokban csodát is, de a me­lyet az isteni gondviselés állított elö, egyes egyházak tő­kéi, vagy clenodiumai visszanyerése körül, de láttunk min­denekfelett mindennapi és folytones áldozatot igénylő mun­kásságot és fáradhatatlan elöljárói igyekezetet. A vallásos élet azok közé tartozik, miknek fentartása azon módon lehetséges, a mily módon életre jött; az áldo­zatkészség, terhektől és veszélyektőli vissza nem rettenés, és rendületlen apostoli buzgóság voltak az eszközök, me­lyek által a ref. anyaszentegyháznak vallásos élete kezdet­ben létrejött, és csak ezek által is tarthatja fenn magát, vagy sehogy sem ; fel tudták azt fogni a nehéz idők után a károly-fejérvári ref. egyházmegyének papjai, s a mennyiben tehették, mindezen erényekben maguk j;:rlak elöl, hogy buz­dítsanak másokat is, és látjuk is a sikert, mivel most tizen­egy és kevés idő teltével tizenhárom anyaegyházban leend élete, és pedig biztosított élete a ref. sz. vallásnak. Örömmel hallottuk a főpásztor zárszavaiból, de meg­győződtünk magunk is, hogy ily lelkészi buzgóság és gond alatt szent vallásunkon a pokol kapui soha diadalmat nem veendenek. ACSA. — Sept. 27-én volt alkalma az acsai ev. egy­háznak bebizonyíthatni, mi benső tisztelettel viseltetik köz­bizalom választotta egyházi főnöke, főtiszt, superintendens Dr. Székács József ur irányában , kit e napon mélt. Kubínyi Ágoston nemzeti muzeuin igazgatójának kí­séretében átalakult templomának felszentelésére üdvözölni volt szerencséje. Érkezését jelentették az acsai regényes „Ragos" nevü hegyről elsütött tarackok, és ugyanakkor a toronyban megkondult harangok. A fogadtatás történi egy díszes vegyes bandérium által az acsai határon; a faluban a tömegesen megjelent nép által, hol leányaink lelkes üd­vözlettel s egy ékes koszorú átadásával szivök érzelmeit s legbensőbb tiszteletöket nyilvánították ; b. Prónay Gá­bor várkastélyában pedig az egyetemes felügyelő ur sze­mélyében s b. Prónay István, ugy mint a helybeli lel­kész s az egyház elöljárói által, hol egyházi áldozatairól országszerte, s különösen egyházunkban hírhedett b. Pró­nay Gábor szívből eredő, szívhez szóló s az egész környe­zetet könyekre inditó magyar szónoklattal, az egyház ré­széről a megbízott lelkész személyében tótul üdvözöltetett, melyre a főt. ur ismert ékesszólással válaszolván, felkisér­tetett a kastély nagy teremébe, hol Ö reá uj meglepetés vá­rakozott, mert Prónay Gábornö szül. b. Podmaniczky Sa­rolta uri családja élén fogadta a főt. urat, kit ifjú b. Prónay Dezsó nagy reményekre jogosító, példás méltósággal elő­adott üdvözlettel fogadott, melyet ő szivhóditólag viszonoz­ván, a családot megáldá, s a szmáára kijelölt teremekbe vo­nult. Sept. 28. összesereglettek egyházunk legkitűnőbbjei Podmaniczky bárók ,Kosztolániak,s testvér ér­zelmeikről ismert nagylelkű Ráday grófok, a szomszéd földes urak, papok és tengernyi nép, mely a várkastélytól két sorban egész a templom föajtajáig kiállitatván. 9 órakor megkondultak a harangok, s az ünnepélyes menet elindult célja felé. A menet élén ifjú b. Prónay Dezső, mint a tem­plom építő család természetes képviselője vitte a templom kulcsát, egy ékes párnácskán ; utána nyomba édes atyja b Prónay Gábor, főt. suprens, mélt. Kubinyi Ágoston, tiz lel­kész az istenitisztelcthez tartozó könyvekkel és szent edé­nyekkel; ezeket követték az uri hölgyek, a fennevezett minden rendű uraságok, a vidékiek, s a helybeli egyház tagjai, A menet a templom főajtaja előtt megállapodván, főt. suprens ur szokott megszólítás után „nyissátok fel a kapu­kat" átvevé a templom kulcsait, s átadá b. Prónay Gábor urnák, hogy a templom ajtaját felnyitván, azokat a helybeli lelkésznek kézbesítse. Ez megtörténvén, bevonult a lelkesült sokaság a pom­pásan felszerelt templomba, hol rövid orgonálás után, mely a teljes csendesség helyreálltáig tartolt, megzendült az egy­ház megragadó éneke, melynek végeztável föl. suprens ur felszentelé a templomot az oltár előtt, oly ékes szólással és kenettel, mely csak neki sajátja; mely megalapitá a peéti

Next

/
Oldalképek
Tartalom