Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-28 / 39. szám

A ki jobbat tud : szóljon ! itt ideje és helye; nem lehet, hogy ne legyen senki, ki meghallgasson ! De ha e fényes Leviathán-egyház viharmentes kikötőbe akarja magát bekormányozni: siessen a jót meghallani és tenni!, különben, a vontatott hajók evezvén révbe: kiszorulhat — s a förgeteges zivatar — — fenékre sodorhatja 1 . . Dixi et salvavi animam meam ! Szováthy Lajos. PÁLYÁZAT MAGYAR NYELVTANI ÉS IRODALOMTÖRTÉNETI TANKÖNYVEKRE. A „Prot. Egyh. és Isk. Lap" 1860. évi folyamának oct. 28-án megjelent 43. számában a magyarhoni ág. hitv. evang. egyházegyetem részéről protestáns gymnásiumok számára készítendő magyar nyelvtani és magyar irodalom történeti tankönyvekre pályázat hirdettetett ki. Az 1862. év január 1-jére, mint a kitűzött határidőre, egyetlen pályamű sem adatván be, a folyó 1862. évi sept. 2-án tartott egyetemes gyűlés határozata folytán e pályázatok újra kihirdettetnek és pedig a következő feltételekkel : I. Szerkesztessék oly magyar nyelvtan, mely alkalmas kézikönyvül szolgálhasson a magyarhoni ág. hitv. evang algymnásiumokban nemcsak a nyelv alapos megtanulására, hanem a nyelv szervezete és alakai ismertetése mellett, a tanulók értelmének fejlesztésére is, tehát észszerű, fejtegető methodikával irva, s melynek önálló füzetekben is kiadható következő részei legyenek: 1. Szóalaktan az 1. osztály számára; 2. Mondattan a 2. osztály számára ; 3. Körmondattan a 3. osztály számára ; 4. Versmértéktan s üzleti irály a 4. osztály számára. Minden rész kellő s a magyar rernekirókból alkalmas példákkal gazdagon legyen ellátva, az előadás szabatos s ne áradozó legyen. E mü pályadija 300 frt o. é. Ezenkívül az alkalmasnak ítélt munka a szerző tulajdona marad. II. A protestáns felgymnásiumok számára készítendő magyar nyelvtudományi és irodalomtörténeti tankönyv részei legyenek. 1. Költészeti és prózai irálytan, mely egy kötetben, két részben magában foglalja : a) a magyar költészettant (elméletét s minden versnemre) alkalmas gyakorlali példákkal; b) az irálytan különös szabályait, kiválólag pedig a próza és szónoklat szabályait, vagyis az ide vágó tárgyak és eszmék feltalálására (inventio), rendezésére (dispositio) s kiállítására (elocutio) vonatkozó fejtegetéseket és szabályokat, kellő s remekíróinkból kölcsönzött példákkal. 2. A magyar irodalom története oda mellékelt oly példákkal, melyek a korszakot képező íróknak ne csak munkái, de szellemük ismertetéseül és az aesthetikai képzés segédeszközeül szolgáljanak. E mű pályadija 300 frt o. é. Ezenkívül az alkalmasnak itélt munka a szerző tulajdona marad. E tankönyvekül szolgálandó kéziratok a szerző nevét magában foglaló jeligés levél kíséretében a kitűzött határnapig, ugy mint 1864. év jan. l-ig Pestre az egyetemes felügyelő báró Prónay Gábor urnák beküldendők, ki azokat a birálókul felkérendő H u n f a 1 v y Pál, G r e g u s s Ágost akad. tagoknak sVandrák András, 8 r e z n y i k János és Korren István tanároknak adandja át. A bírálók okadatolt véleményeiket 1864. május végéig b. Prónay G. egyetemes főfelügyelő urnák küldik be, s ekkor az alkalmasnak talált munka szerzője' a kitűzött pályadijt is átveendi. Ha egyik beküldött munka sem felelne meg a célnak, a dij ki nem adatik. Végül az egyházegyetem, olcsó kiadást eszközlendő, feltartja magának a jogot, az alkalmasnak itélt munkát, méltányos írói dijért a szerzőtől megvásárolni. Kelt Pesten, sept. 18. 1862. Az egyetemes gyűlés megbízásából közli Batizfalvi István, a pesti ág. evang. gymnásium tanára. GYŐR, sept. 12-én 1862. Nt. szerkesztő űr! Egy kissé post festa is jövök már, — de mert utóbb jő sokszor a jó gondolat, — tehát azt akarom mondani, tekintettel az érdekelt szülékre, de meg mindenesetre a nevelés, az elöbbre-haladás barátainak örömére, hogy mi győriek, kik a szomorú tiz évben, a nemszeretem napokban, visszaestünk, most viszont egy jót mozdultunk, beleugortunk, mint illik is, a rendes kerékvágásba ismét; f. sept. hó első napjaiban t. i. megnyitottuk újra, a majd nem jobb-létre szenderült négy osztályú algymnásiumot. Csak hogy még mindig mostoha idők járván, — s egyébkint sem tartva azokkal, kik bizonyos rendszer módjára szem-fülesnek minden öt-hat gyermek mellé, egy-egy tudós képű, sokszor csak is tudós képű tanítót, vallásos és honfiúi szív nélkül, szeretnének állítani, — mi a legjobb hiszemben algymnásiumunkat, csak is két erélyes és hivatásuknak megfelelni tudó tanárokra biztuk: Gayer Sámuel és a különben is most, nagy reményű Fadgyas Pál tanár urakra, kiket bármily, még oly tekintélyes nevelőintézet élére széles magyar hazánkban bátran oda mernénk állítani. Megemlítést érdemel itt, hogy egyik elemi osztályunk is uj tanítót nyert, Péterfy S. t., kit nagy-kanizsai tanítói állomásáról, mint régi kedveltünket könnyű volt körünkbe röpíteni. Szívet megható volt az iskolai év megnyitásakor rendes isteni tisztelet alkalmával, a több százakra menő iskola növendékeket harcra felszerelten összeseregelve látni tanítóik élén a szent oltár körül templomunkban, — de meg mily jól hatolt reánk, hogy mint vegyitette ugyan e napon és ez alkalommal, egész serege a szülőknek, a vallás buzgó szív imáját, hála fohászait, az áldásért két kézre fogva, vagyis összetett kézzel Istenhez esdő gyermekek forró imája közé ! Iskoláinkat rendre járva, tapintatteljesen s vallásos szívből emelt szót klassisonkint jeles iskolafelügyelönk