Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-21 / 38. szám

már jó lelkiismerettel fogják bevallani, miután ez események óla majdnem egy, keserűségekben gazdag évtized gördült le, hogy az Erisz almája azonnal el lön dobva a tanártestületek közé, mihelyt a bölcsészeti folyam tanárainak egy nagy része, az osztályokkal együtt, a gymnásiumba kebeleztetett. Sokan, fájdalom! tekintélyükön ejtett csorbának, megalázásnak vették ezen beolvasztási, — mivel igy nekik szükségkép ifjú erükkel kellett tiszttársi viszonyba jönni és gymnásiumi tanároknak hivatni. Tegye csak mindenki nyugodtan, Isten Ítéletére emelve lelki szemeit, szívére kezét, és vallja be, nem ily érzelem és gondolatok közt hozatott-e az 1851. apr. 6-iki iskolai tanácsülés 92. pontja, mely szerint a bölcsészeti folyamból a középtanodába került tanáraink csupán pótlólag, ideiglenesen veszik át uj elnevezésű állomásukat ? Valóban, oly kicsiny, egyszerű, lenézett állomás-e hát ez a középtanodai tanárság, hogy középtanodai tanárnak neveztetni szinte kicsinyítés volna? Ha igen, ugy a középtanodai tanároknak a martyroknál roszabb sorsuk van; mert ezekre az emberiség legalább kegyelettel gondol vissza. Igy állolt a főiskola , 8. osztályú gymnásiumával, 1860 őszéig. Ekkor a fehérvári gyűlés oct. 26-án a 3. B. 1. pontja alatt elrendelte a kcrületbeli három tanintézetnek haladék nélküli átalakítását. Már majdnem egy hóig tanítottunk, midőn a középtanoda egyszerre 6 osztályúvá változtatolt által, ifjabb tanerői meghagyásával. — A bölcsészeti és papnöveldei folyam is ismét 6 évűvé lett, a régebbi collegiumi életből fenmaradt és a hittani folyamba ujabban válssztott tanáraival. — Ezen végzés tehát azonnal megszüntette azon okot, mely a tíz évi egyenetlenség alapját képezte. A féltett rangkülönbség, egy határvonal meghúzásával, megmentetelt. A tiz évig oly keserűségek közt élt 8 osztályú középtanoda 1860 oct. 30-án eltemettetett; de nem holt mej;. Még, mintegy phönix, változott fényesb alakban, jobb, tökéletesb terv és szervezetben föltámadhat. Hogy ezen fehérvári szervezés által a tudományos ismeretek gyűjtésében nagyobb előmenetel éretnék el, némely tanokra nézve igaz lehet; de hogy nevelési szempont, erkölcsi tekintetben, jellemképzés szempontjából az ifjúság sokat fog veszíteni, a 17 éves gyermeknek sok tekintetben felszabadítása által, ugy hiszem, az idő majd mindent a legjobban bebizonyitand. De ha mégis csakugyan ezen ujabb rendezés jobb a tiz évig alkalmazottnál, s célszerüebbcn megfelel (?) a középtanoda azon hivatásának, hogy „az ifjúnak megadassék általa azon teljes kiképeztetés, melylyel az magának pályát választani tudjon:" tehát miért nem fogadtatott el ugyanez a sokkal számosabb római kath. vallásuaktól és az ágostai hitfelekezetüek s a tiszáninneni ref. kerületnél ? pedig az utóbbiak bizonyosan szinte élhettek s éltek is önkormányzati jogukból folyt szervezkedési szabadságukkal. b) A pápai főiskola tanerői, a vagyoni helyzet eresebb alapra jutásával, voltak kitéve a változásnak. A mult századokban mindig több osztálynak volt egy, de á 1-landó rendes tanítója. — A sok viszontagságok és számíizöltség alatt erőben megfogyatkozott főiskola Márton István által újból megalakittatván, miután anyagi ereje még nem engedte a középtanodában is állandó rendes tanitók vagy épen tanárok alkalmazhatását: kénytelen volt az „egyházi s iskolai,1

' később a „főiskolai tanács," a többi collégiumoknál is szokásos módon, végzett tanulókból állítani be a középtanodai tanítókat. Maga Márton István, kire kegyelettel szoktunk visszaemlékezni, igen érezte és tudta ezen uralkodó tanitásmód nagy hiányosságát, midőn egyik müvében, többek közt, igy nyilatkozik „nagy fogyatkozás az a mi iskoláinkban, hogy holmi diákocskákra bizzuk gyermekeink nevelését és tanítását, csakhogy olcsóba kerüljön; és olcsó húsnak aztán, mint mondani szokták, híg a leve:" de bizonytalan időre kénytelenitetett Ő is elfogadni a használható tanerőket. Pedig, hogy mennyire lelkén hordta Mártonunk, az iskola kellő virágozhatását feltételező egyik tényezőnek, rendes állandó tanárikarnak létesítését, világosan mutatják következő szavai is: „tanárnak jó fizetés szükséges; mert csak igy fog hivatalának élni, csak igy nem fogja állomását hirtelen változtatni. Pedig a tanitók gyakori változása eredményezi gyakorta az iskola gyengülését, pusztulásá t." — íme ezek s ilyenek a hálásan emlegetett iskolaalapító Márton István szavai! Ezen, végzett tnnulókból tett tanitók, csak egy évig voltak állomásaikon, s addig is két összecsatolt osztályt vezettek. Tehát minden esztendő uj, friss, de egyszersmind gyakorlatlan, folytonosan még kísérletben tapogatódzó ifjú egyéneket látott a gyermek-ifjak nevelése és oktatása körül. Midőn valaki már bizonyos módszert vett volna fel, mit legsikeresebbnek kezdett tapasztalni a tanításban s mit a következő évben bizonyosan rendszeresebben foganatosított volna: akkor hagyta el helyét s ismét ujabb tapasztalatlannak adta át. Sokakra csüggesztöleg hatott azon gondolat, hogy egy év alatt kell elhagyniok állomásaikat, — igy nem is tették előadandó tanjaikat teljesen magokévá, mint a miket az azon év elmulta után, soha többé használandók nem voltak. Pedig, hogy mint lehet tanítani az oly tárgyat, mit még a tanitó sem bir tökéletesen : megítélni bizom azokra, kik valaha tanítással foglalkoztak. Ezen hiányt csakugyan többen belátták. A miért is a középtanodai tanítókat, 1840 tői kezdve, két ízben, 2 — 3 évre választották. De ezen kísérlet is nagyon természetesen magában hordta halálát; mert csekély dijérl senkinek sem volt kedve ifjúságát az iskola padjai előtt vesztegetni el. Az 1850-iki „Entwurf" e tárgyban rögtön segített. Miután kimondatott, hogy gymnásium csak ugy állhat fenn, ha rendes állandó tanárai vannak: már 1851-ben, a 8. osztályú középtanodába, 10 rendes tanár választatott 400 pfrt és lakás évi fizetéssel, a bölcsészeti tanfolyamból átjöttek mellé. — Ez nagy lépés volt; de hatása is azonnal meglátszott az ifjúságnak a korigényelte sokféle tanokbani előmenetelén. A tanerők ugyan még ifjak voltak; de mind-