Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-14 / 37. szám

Minthogy azonban ezeknek csak '/3 részét vettük a a gymnásiumra forditandónak tehát ebből lesz összesen 486 frt 66 kr. Ezen kimutatás szerint tehát 5150 frt 13 krra megy azon összeg, melyet ugy a bejött pénzek természete, mint az alapítványok törvényszerű kívánalma, s az alapítók akaratának tiszteletben tartása mellett a gymnásiumi tanerők föntartására kellene fordítani. Hogy pedig ez nem történik az a következőkből világos. Az 1860-ik év oct. hónapjában Sz.-Fehérváron tartott e.kerületi közgyűlés, a sokat vitatott pátens visszavétele után, tehát a prot. egyház jogainak teljes élvezetében tartatván, pápai főiskoláját illetőleg legelőször is az 1848 előtti rendszer visszaállításához fogott. E szerint a nyolc osztályú gymnásiumot, hat osztályúvá; — a szakrendszert, osztályrendszerré változtatta; űgy azonban, hogy a hat rendes osztálytanáron kivül, a természet-, szám- és mértaniakra még egy rendes szaktanár is legyen. Az 1861-ik évi aug. hóban Győrben tartott e.kerületi közgyűlés pedig, még inkább visszamenni óhajtván az 1848 előtti állapotra csupán gazdálkodási szempontból e rendszeren, ismét azon változtatást tette, hogy a gymnásiumi hét rendes tanár számát, négyre szállította, oly formán, hogy a három alsóosztályba a theologiát végzett növendékek közöl évenkint másokat, úgynevezett segédtanárokat válaszszon. Mivel pedig ezek fizetése fejenkint csak 250 mond kétszázötven forint, a 630 forintos 3 tanári állomás megszüntetése által 1140 frtot az e.kerület meggazdálkodik, illetőleg máshová fordíthat. A hat osztályú gymnásium célravezetőbb-e mint a nyolc osztályú ? a szakrendszer jobb-e, mint az osztályrendszer ? vagy talán a kettő egybeolvasztása leghelyesebb? Lehetö-e az iskolát, erkölcsi súlyának veszélyeztetése nélkül — tekintve az iskolák jelenkori fejlettségét, a tudományosság mostani álláspontját — az 1848 előtti állapotra visszavinni, s a viszonyokat, melyekben vagyunk, teljesen ignorálni? ezekről ezúttal szólni nem szándékoméivei az e.kerület önkormányzati jogánál fogva szabadon állapíthatja meg rendszerét. De hogy a rendes tanárok számát kevesbítse, s helyettök évenkint, a végzett tanulókat alkalmazza, mire tudtommal példa jelenleg már a magyar prot. világban nincs, miután még a nem központi iskolák is állandó tanárokkal vannak ellátva — ezt, űgy vagyok meggyőződve, hogy minden önkormányzati joga mellett sem teheti csupán azért, hogy a gymn. javára rendelt és beszedett pénzek máshová legyenek fordíthatók. Mig u. i. a főiskolai úgynevezett közpénztárból, melybe folynak a gymnásiumot illető jövedelmek is, a gymnásiumbeli 370 növendék taníttatására négy rendes tanárra 630 frtjával és három segédre 250 frtjával csak 3270 frt fordittatik, — megjegyezvén, hogy az írás, ének és testgyakorlat tanítóinak évenkint adatni szokott mintegy 200 frt, a gymnastika és vegyes pénztár jövedelmeiből kerül ki — addig az akadémia 140 növendékére 9 rendes tanárral és egy segéddel — ennek a közpénztárból semmi fizetése sincs — 840 frtjával 7560 frt áldoztatván, a közpénztárnak a gymnásiumot illető részéből 1840 frt ide elvonatik, miután az akadémiát illető jövedelmek azon kiadást föl nem ütik. E miatt tehát, az intézet egyik fő tényezője a gymnásium a másiknak emelésével anyagilag, s ennek következtében szellemileg is alásülyesztéssel fenyegettetik. Meg vagyok győződve, hogy ezen irány nem szándékosan idéztetett elő, hanem azon körülményből látszik fejlődni, hogy azok, kik határoznak, a részleteket egészen nem ismerik. Nem azt akarom azonban mondani, hogy az arányt a gymnásium és akadémia személyzetét illetőleg, számszerint kellene megtartani a kiadásokban, mert a gymnásiumban valamint ezelőtt, űgy ezután is mindig több tanuló fog lenni, és az akadémia, valamint ezelőtt, űgy ezután is mindig többb anyagi áldozatot igényel: de a 370 gymnásiumi tanuló szüleinek, és az e.kerületnek nevében, mint a kinek a gymnásium gyermekei épen űgy fiai, mint az akadémia ifjai, figyelmeztetem az e.kerületi hatóságokat, hogy a gymnásiumot illető összegeket, a gymnásiumi tanerők föntartása és gyarapítására fordítani méltóztassék. Szükséges volna tehát a sz.-fehérvári 1860-ik évi közgyűlés által megállapított rendszerhez képest, hogy a gymnásiumban a hét rendes és állandó t. i. hat osztály és egy szaktanár visszaállíttassák; — még pedig tekintve a mostani pénzviszonyokat és a gymnásiumot illető jövedelmet, fejenkint legalább is 700 o.frt, mond hétszáz o.frt fizetéssel. Ez évenkint 4900 o.frtra menvén, a gymnásiumot illető 5150 frtból még 250 frt, részint a kinmaradások, részint egyéb nem várt esetekre fönmaradna. Ezen kétszázötven frtot azonban, tekintve a gymnásiumra eső császári adót és az évenkint magukat előadható például utazási költségeket, megvallom kevesellem, s igen szükségesnek tartom, hogy ezen kis tartalék, a menynyire csak lehet, szaporittassék. A szaporítást pedig űgy vélem legcélszerüebben elérhetőnek, ha a nálunk még mindig igen alacsony tandij emeltetnék. Ezt érezné legkevésbé az e.kerület közönsége és pénztárai, mert ez, azok által fizettetnék, kik az iskola jótékonyságát legközvetlenebbül élvezvén, föntartásához leginkább kötelesek járulni. A fölemelés pedig, hogy mégis teherré ne legyen, ilyformán történhetnék: azok, kik anyagilag az első rangúak közzé tartoznak, kik t. i. semmi iskolai jótéteményt igénybe nem vesznek fizetnének félévenkint öt frtot, — eddig fizettek négyet. — Kik a drágább köztartást élvezik, és már némi jótéteményben részesülhetnek, fizetnének félévenkint három frtot, — eddig fizettek 2 frt 50 krt. — A harmadranguak pedig, kik t. i. az olcsóbb köztartáson élnek, fizetnének félévenkint két forintot, — eddig fizetlek egyet. — Ezen fölemelés állal, ha a lefolyt iskolai évet vesszük zsinórmértékül — pedig a tanulók száma öt-hat év óta folyvást szaporodik-— fölveszünk t. i. 70 első — 130 másod — és 165 harmadrangú tanulót, a gymnósiumit közpénztár 500 o.frttal szaporodnék anélkül, hogy eza nyommasztónak lehet ne mondani. Így a tartalék, mely adór 74