Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-14 / 37. szám

mondák, azt az egyházkerület egyébnek nem nézheti, mint saját maga, a törvény s a jó rend ellen intézett vétkes lázadásnak, a mint hogy azt ezennel annak nyilvánítja s felette ünnepélyes roszalását mondja ki; 3) N em állván tehetségében az egyházkerületnek a fellázadt egyházakat erőhatalommmal a köteles engedelmességre visszatéríteni, de ha ezen tehetséggel birna is. azt felhasználni nem akarván, a felelősséget mind azon zavarokért s káros következményekért, mik az előállt rendellenes állapotból máris keletkeztek s ezután keletkezni fognak, a fenemiitett izgatókra s ámitókra hárítja; egyébiránt pedig a fellázított egyházaknak törvényhez és rendhez híveknek maradt tagjai iránt méltánylatát mondva ki s őket ezennel szilárd kitartásra szólitva fel, elvárja az időtől s az elámitott hívek józan eszétől, hogy belátva tévedésöket, a törvénynek elhagyatott útjára mielőbb ismét visszatérendenek; 4) Különben ezen ügyet felviendönek határozza az egyetemes gyűlésre, miszerint az is megtehesse iránta intézkedéseit. Méltóztassék tehát már most a mltgs és főtiszt. egyetemes gyűlés bölcs belátásához és magasságához képest ezen intézkedéseket megtenni. En, végezetül még emellett három fő momentumra vagyok bátor irányozni, — érzem általam mennyire már a kellő mértéken túl kimeritett — igen becses figyelmét: 1. Ezen mostani bonyodalmak gyökérszálai mint előadni szerencsém volt, sokkal messzebbre viendők ugyan vissza a pátensnél; hanem a mi jelenleg nekik a táplálékot nyújtja, fennmaradásukat, növekedésűket elősegiti, az csakugyan a pátensnek elvben, sőt gyakorlatban is még mindig fennállása. En a statusquo alapján a magas magyar kormányhatóságoknál, — mit kötelességemnek tartok ezennel hálás elismeréssel kijelenteni, — az ellenpárt fondorlatai irányában időnkint támogatást nyertem ugyan; hanem a pátens maga fennállván, a mennyire az ellenpárt annak paizsa alá tudja tukmálni cselekvényeit, játékát büntetlenül, sőt a legalitás szine alatt űzheti. Szükséges tehát, hogy a mltgs és főtiszt, egyetemes gyűlés minden igyekezetét oda fordítsa, hogy a pátens végképen és elvben is megszüntettessék. — Valóban ezen mi mostani állapotunknál képtelenebb valami alig képzelhető. Hogy valaki kilép az evang. egyházból, más egyházba tér, s ezáltal más egyházkormány alá jut, azt el tudom magamnak gondolni. Hogy, ha a pátens keresztülvitett volna, mindnyájunknak egy, és ugyanazon patentális egyházkormányunk volna, azt is el tudom magamnak gondolni. De h°gy "gyanazon egy egyházban két egymástól független, egymással semmi viszonyban nem álló, kormány legyen, arra nincsen példa az egész világon. -- S mily visszásak ezen állapotnak következményei. A szakadáregyházak tagjai élvezik a mi autonom egyházunknak javadalmait, anélkül, hogy annak terheihez járulnának, gyermekeik látogatják iskoláinkat, s ha az alumneumok, convictusok, stipendiumok segitségével kiképezték magukat, első gondjuk, hogy ellenünk fordítják fegyverüket, ártani igyekszenek ügyünknek, megsemmisittetésünkön dolgoznak. Miruóduaknak fogja a mltgs és főtiszt, egyetemes gyűlés a pátens fennállása elleni további lépéseit határozni, miután az e tárgyban már két izben legfelsőbb helyre felterjesztett feliratok eredményhez nem vezettek, azt a mltgs és főtiszt, gyűlésnek bölcs belátására bizom. Legroszabb esetben legalább az volna kieszközlendő, hogy minden egyház köteles legyen tisztán és határozottan, vagy autonomnak, vagy patentálisnak vallani magát s az autonom egyházak az autonom felsőségeknek engedelmeskedni kötelesek s csak a magukat világosan és határozottan patentálisoknak vallók állhassanak a patentális kormány alatt. 2. Az ellenpárt által történő ki zsákmány oltatására a sajtónak vagyok bátor a mltgs és főtiszt. egyetemes gyűlés figyelmét felhívni. Senki nálamnál buzgóbb híve a. sajtószabadságnak nem lehet. De pasquillusokat nyomatni, közhivatalokban álló személyek ellen nyilvános hazug rágalmakat szórni, a tömegeket a constituált egyházi hatóságok elleni nyílt lázadásra felhívni, ez nem sajtószabadság, ez sajtóféktelenség. Annálfogva azt a kérdést vagyok bátor a mltgs és főtiszt, gyűléshez intézni, méltóztatik-e ezt továbbá iseltürendőnek gondolni, vagy pedig ez elleni némely lépések elhatározását szükségesnek vélni? 3. A tót nép igazságos, méltányos kivánatainak, kielégítését szívem mélyéből ajánlom. Derék, lelkes, jámbor, egyházát, hazáját forrón sze-