Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-07 / 36. szám

fogják elhinni, hogy az, v^gy eddigi jó véleményükben felölő inognak meg, azt jegyezvén meg, hogy nem zörög a lomb ok nélkül: az volt superintendensünk véleménye, hogy a botránkozás kikerülése végett e három pontra nézve az egyházkerületnek nyilatkoznia kell, még pedig a mondottakon kivül azért is, mert itt a hallgatást a vád valóságának elismerésen! magyarázhatnák. Ezekre nézve azonban szándokát nyikánitá superintendensünk, midőn indítványokra kerülend a sor, külön indítványt tenni. Ezek után számot adott a főtiszt, úr a bánáti egyházmegyében f. é. jun. és juliusban végzett kánonszerü látogatásáról. E beszámolás nagyon vázlatos volt ugyan, mert az eredményt téli hónapokban részletesen kidolgozni és sajtó útján is közrebocsátani szándoka : dacára azonban a beszámolás vázlatosságának azt a legnagyobb érdekeltséggel hallgattuk. Örvendetes tudomásul vettük megnevezését azon gyülekezeteknek, melyekben sem a hivek részéről a lelkészek és tanítók ellen, sem megfordítva panaszok nem merültek fel, melyekben a kölcsönös béke és egyetértés mellett az evangyéliomi egyháziasság, vallásosság és hitélet örvendetesen virágoznak. Aradácon ezen evangyéliomi erények egy gyönyörű oltár csináltatásában, Antalfalván a magában is nagyszerű templom tatarozása- és kifestésében, Pancsován a gyülekezet bámulatos gyarapodásában, a szegénységgel küzdő Butyinban uj templom építésében, a kis semlakiban uj orgona építésében azon ezer frtból, melyeket a Gusztáv-Adolf egylettől nyomasztó adósságaik letörlesztésére kaptak (melyekből egy-egy telkes gazdára 70 frton fülül esik fizetendő egy év alatt) s ők mégis orgonára azon naiv kijelentéssel fordították, hogy orgonaszó mellett könnyebben hordozandják adósságuk terheit. — A bizonyos napirenden levő gyanúsítások, izgatások dacára megnyugvásunkra szolgál hallanunk, minő ragaszkodó vallásos fogadtatásban részesült főpásztorunk. 0 nem a külső tisztelgésekre gondolt ezúttal, hanem azon forró kézszoritásokra, áldásokra, könnyekre, melyekkel Isten népének falvaiban, egyházaiban, hajlékaiban (mert a hol lehetett, lűzhelyeiknél is tett látogatásokat) találkozók jövetele, tartózkodása, bucsűzása alatt. — Méltányoltuk azon hivatalos, nem kis fáradalommal járt, de nagy szívességgel párosult készséget, melyet Ambrózy Mátyás esperes, a magas reményekre jogosító Ambrózy Lajos báró, egyházmegyei ügyelő és Abaífy Lipót aradáci lelkész és látogatási jegyző nyilvánítottak. — Örömmel értesülénk azon eltagadhatlan tényről, hogy az őrvidéki gyülekezeteink és iskoláink aránylag a legvirágzóbb állapotban vannak. — Egyházegyetemünket láttuk megtiszteltnek, azon félreérthetlen szeretetben, melylyel gyülekezeteink s főpásztorunk iránt a más vallásúak, kivált a keleti katholikusok viseltettek. — Apróbb részletek közöl tudomásunkra jutott, hogy báró Bruckenthal testvérek Ebendorfon 16 hold földet; egy r. kath. ember Törökbecsén 82 frtot készpénzben, 30 frtot évenkint, mig a templom föl nem épül, ajándékoztak a gyülekezeteknek. A látogatás emlékeül a lieblingiek iskolát felállítani határoztak, a pancsovaiak egy nötanitót állítottak be. — Ily s ennyi örvendetes tények után elszomorodva hallók superintendensünk ajkairól azokat, miket egyesek felől vajha soha ne kellene hallanunk. Személyeket nem nevezek, noha nevezve voltak, csupán általánosságban említem, hogy egyházi főnökünk nagyon kézzelfoghatónak találta némely lelkészben azon boldogtalan hajlamot, hogy inkább anyagi, mint erkölcsi fegyverekkel, inkább parancscsal, mint kérelemmel, inkább fenyegetéssel, mint szelídséggel akarnak hatni s igy hiányzik bennök a krisztusi szelídség, mely az ellen fejére égő szenet gyűjt, és azon szeretet, mely a vétkek sokaságát elfödi. — Más részről talált superintendensünk egy pár olyan gyülekezetet is, mely a papban nem a lelki atyát, hanem a fizetéses szolgát tekinti, kit nem azért tart, mert üdvösségét munkálja, hanem mivel nem nélkülözheti s tűi nem adhat rajta. Záradékul megemlité még főpapunk egyházirodalmi mozgalmainkat is. Sajnosan vettük a Szeberényi Lajos és Vincze Sándor szerkesztették Iskolai Lap megszűntét, ellenben szívesen üdvözöltük a Lisska Sámuel pozsonyi tanár szerkesztése alatt a legbecsületesebb autonom szellemben megindított tót egyházi lapot. Azon testvéri kapocsnál fogva, mely bennünket helv. vall. testvéreinkhez köt, ajánlva volt mindnyájunknak Révész Imrének azon munkája, melyet autonomiánk védelmére némely német tudósok megtámadásai folytán irt s elfogult véleményöket legközelebbi harcunk felöl jó irányba vezeté. Figyelmesebbé tétettünk, hogy Burius történelmi müve Lichner Pál pozsonyi tanár gondjai mellett és Fabó Endre Monumentainak második kötete sajtó alatt vannak stb. Ez rövid vázlatban superintendensünk hivatalos jelentése, melyért neki méltányló elismerést jegyzőkönyvileg szavazott az egyházkerület. Torkos Károly egyházi jegyzőnk, egyetemes jegyzővé választatván, hivataláról lemondott. Fáradalmaiért neki is jegyzőkönyvileg köszönetet szavaztunk s jegyzőválasztásról gondoskodtunk. A két év előtt elvben elfogadott egyházi adó behajtása tetemes nehézségekbe ütközve, annak a megállapított kulcs szerinti beszedését elejtettük s abban állapodánk meg, hogy előleges költségvetést (budget) készíttetünk s a netán mutatkozó hiány fedezését fogjuk kisebb kulcs szerint évenkint kivetni gyülekezeteinkre. A honthi egyházmegye följelenté, hogy az eléggé ismeretes Hodzsa és társai röpiratokban, melyeket hévvel terjesztgetnek, szokott rágalmaik-, gyanúsításaikkal egyre szórják az egyenetlenség, visszavonás magvait, izgatva a népet superintendenseink s törvényes egyházi felsöségünk ellen s e részben kellő intézkedésre szólittatánk fel. Miután ez ügy fájdalom! nem csupán kerületünké, hanem egész felekezetünké, azt az egyetemes gyűlésre visszük fel. Honthnak e panasza alkalmat adott superintendensünknek megtenni föntebb már említett indítványait, melyek folytán a nép megnyugtatására ki fogjuk nyilatkoztatni, hogy midőn superintendensünket az ágostai vallásra megeskettük, ennek pedig mindjárt első cikke igy hangzik : „Ecclesiae magio consensu apud nos docent, decretum nicaenae synodi de unitate essentiae divinae et de tribus personis verum et sine ulla du-