Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-09-07 / 36. szám

mintha az emberek jobban lettek volna érdekelve az iskolák ügyével, fólszólitásai nagyszerű eredményt^mutattak elö. Úgyszólván versenyeztek egymással a tettleges segélyben nemcsak akkoriban, hanem később is jó ideig. Főleg érdemesítették magukat az iskola anyagi emelésében egész a közel jelenig : Kazay György és Gábor, Halászok, Deáki, Péczeli, Szalai, Pázmándi, Kalmár, Várady, Baldácsi, gr. Teleki Gyula, Huszár Kálmán s több számosan, kiknek neveit az egyházkerületi gyűlések jegyzökönyvei örökítik. Ilyen egyesek nagyobb mennyiségű áldozatain kivül élvezi az iskola még az egyházkerület megyéinek önadóztatás utján bejött segélyzését is 1851-töl. Bár fájdalom ! az e részbeni buzgóság már néhol messze marad a nyomatás alatt tanúsított mögött, — s hova tovább, talán csak, mint halvány emléke egy szép múltnak fog fölemlittetni. Márton István gondoskodott az intézetnek újból felállítása után azonnal a tanulóifjúság sorsáról is oly eszközök által, mik megkönnyítsék a szegény ifjúnak pályájáni továbbhaladhatást. Alurnniumok szerzése, köztartás rendezése ezt hathatósan előmozdította. Most is évenkint mintegy 5 — 600 frt o. é. szokott kiosztatni alamnium és szorgalomdijul jó tanulók számára. A köztartásban pedig évenkinti 30 és 60 frt o. é. mellett legközelebb is mintegy, középszámmal, 250-en részesültek. Van az intézetnek az 1838-tól egy közönséges, és 1859-töl gyorssajtójű nyomdája is. Az 1538-ban Huszár Gál főpásztor alatt létrejött nyomdát a XVII. század viharai söpörték el. II. A főiskolai felügyelet s kormányzás kezelése. A magyarhoni protestantismus rendezvén magát, az egyházábani ,,ius circa sacra"t átengedte az államnak. Igy az iskolák közvetlen rendezésébeni jog is az egyháznál maradt. Az egyház önhiveinek buzgóságából állítván föl az iskolákat, nagyon természetesen öt illette a jog is, tanintézeteit célszerűen rendezni és reájok közvetlen felügyelni. A honnan az egyház és iskoláknak az államhozi eme viszonya az 179°/,-iki hongyülésen szabályoztalván, kimondatott, hogy az állam a föfelügyelési jogot (superinspeetio) fentarlja ugyan magának; de egyébiránt szabad kezet enged az iskolák felállítása és szervezésében az egyháznak. Igy a pápai tanintézetre egész 1797-ig maga a helybeli ref. gyülekezet ügyelt fel, és kormányozta azt az Egyházi és iskolai tanács" által, mint annak védura. — Ezen tanácsnak tagjai voltak a tanárok is, — igaz, hogy mindig csak egy, mivel többen nem voltak. Midőn pedig 1797-ben kerületi anyaiskolává emeltetett az intézet, az egyházkerület vette ezt felügyelete és kormányzása alá. E jogát gyakorolta és gyakorolja, az egyházi ügyek vezetésével megbizott helybeli egyházi tanácstól 1806. september 21-én elválasztott főiskolai tanács által. A főiskolai tanács (scholaslicuin consistorium) tagjai voltak a helybeli lelkész, gondnok, választott lanácsbirák és a tanárok. Az igy alkotott főiskolai tanács változatlanul maradt egészen 1854-ig. A középtanoda újra szervezése semmit sem módosított azon; mert hiszen a középtanodai tanárok kizárattak belőle. De 1854-től fogva már két gymnásiumi tanár ült a főiskolai tanácsban az 1859-iki őszi kerületi gyűlés ujabb határozatáig. Ekkor az egész középtanodai tanárikar részt vett a tanácskozásban. Végre 1860. octoberi fehérvári gyűlés óta áll a főiskolai tanács 9 tagból. Elnökei a helybeli lelkész és gondnok, tagjai a szak- és középtanodai igazgatók és 5 választott tanácsbiró. — Ezen tanács vezette az iskola gazdasági, szellemi ügyeit és fölebbezési hely volt az iskolai székektől. Választotta az iskolai nyilvános tanítókat és seriiori praesest. Azonban a gazdasági ügyeJ-nek közvetlen kezelése az 1860. fehérvári gyűlés óta már ki van véve jogköréből, miket jelenleg egy 5 tagu gazdasági tanács intézne el. A szorosabban iskolai s illetőleg fegyelmi ügyeket a főiskolai tanács felügyelete alatt az i s k o 1 a i székek kezelték s kezelik. Mikor az intézet még csak gymnásium volt, igazgató tanára a tanítókkal együtt vezette a fegyelmet; de a mint főiskolává nőtte ki magát, két testület állott elö a fegyelem gyakorlására, külön igazgatókkal. A bölcsészeti és hittani osztályokbani fegyelmet a főiskolai igazgató elnöklete alatt a senior, ellenőr s az éltesebb tanulókból választott esküdtek gyakorlották egész 1848-ig. A főiskolai igazgatóság a tanárok közt évenkint változott hivatalkor szerint. — A gymnásiumi igazgató 1790 —1810. Márton István volt, — 1815-ig sorban viseltetett. Ezen év nov. 22-én Losoncon tartott kerületi gyűlés határozata szerint pedig állandóan a literatura tanárának kelle középtanodai igazgatónak lennie. — Mint ez az 1850-iki Entwurf megjelenéséig életben is maradt. Ettől fogva az 1860. fehérvári gyűlésig azon tanárok kezelték ezt is, három évi körváltozatokban, kik — mint látni fogjuk alább — nem is tartották magukat gymnásiumi tanároknak. A fehérvári gyűlés 8. pontja alatti végzése szerint a középtanodai igazgatónak a rendes gymnásiumi tanárok közül kellett választatni, de a főiskolai tanács által, az érdeklett tanárok közreműködésével. Végre a b.-füredi 1861. máj. 23 — 26-diki gyűlés megengedte, hogy a gymnásiumi directorság is sorba mehessen az érdeklett tanárokon. A főiskolának az egyházkerülettel, a főiskolai tanács által képviselt ezen viszonyán kivül volt még egy más szorosabb kapcsolata is 1795 óta. Miután Márton István elválasztatott az egyházkerületi tanács tagjává, halála után is egy-egy tanár mindig ott ült a tanácsasztal mellett, ki többnyire a főiskolai igazgató volt. Utóbb más néhányan is majdnem állandó tanácstagokká lőnek, csupán szokásból. Míg nem az 1860. octoberi fehérvári gyűlés a 3. A. 111. d. pontja alatt ezen viszony is oly módon szabályoztatott, hogy ezután a kerületi gyűlésekre a szak- és középtanoda egyegy követet kiild, kik szokásos s egyúttal leghelyesb eljárás szerint mindig az igazgatók. S valamint hajdan a helybeli egyház választott két felügyelője állal különösen is vigyázott az iskolában) szel-