Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-31 / 35. szám

azokat istenitette. Ez istenítés bizonyára utá­latra méltó; hanem azt mutatja, hogy az Isten szükségérzete eltörölhetetlen az embernél, mert az Istenség járulékait, mielőtt elállna attól, az anyagra viszi át. Hanem itt még nem állapod­hatik meg; vallásos szüksége még nincs kielé­gítve ; minden csalódás után még erősebben érzi azt. Igy futja át a természet vallás ok egész sorát, anélkül hogy a szellem világát valaha elérné. Végre egy fokkal feljebb jut; egy vallást teremt, melynek istenei hozzá hasonlók. Az emberek ez istenitése a magasabb világ határaihoz vezeti; a mit imád, jóllehet még nem Isten, már sokkal kö­zelebb jár az Istenhez, mint a természet. Az er­kölcsi eszme vesz rajta hatalmat; az igazi isten­séget sejti s előérzete van egy azzal való szen­tebb egyesülésről. Midőn a régi vallások eme fejlődését veszszük szemügyre, az előkészitési mű azon oldalát rajzoljuk, a mely abban áll, hogy az üdv utáni vágyódást határozottabbá teszi s azt a buja pantheismustól megszabadítva, erkölcsi elem­mel hatja át. Hanem ez erkölcsi elem mindent lerombol, a mi megelőzte. Mihelyt hatalmába ke­riti az ember öntudatát, a pogányságot lehet­lenné teszi. Különös dolog! épen abba kell te­metkeznie a pogányságnak, a mi győzelmének látszott; a mint magasabb alakját elérte, többé fen nem állhat. A régi világ vallásépülete tetője által omlik össze; s bármily fényesek és ügye­sek is az újra felépítés kísérletei, a rom kíjavit­hatlan. Azonban több századra van szükség, hogy a régi pogányság tökéletesen elpusztuljon. Minden isteneit összegyűjtik egy pillanatra a ró­mai pantheonban, de csak azért, hogy mind együtt haljanak meg az emberiség átka és gú­nya között, mely, kifáradva és jóllakva bálvá­nyaival, komor romjai közepett egy homályos, de hatalmas fájdalomimát küld fel az ismeretlen Istenhez. A pogányság eme bukásának rajza an­nak előhaladása után, az előkészítési mű azon másik oldalának felmutatása, a mely arra volt hivatva, hogy az embert az ő vallásos aléltságá­ról győzze meg. Az ó világ eme képének, melyet egy bevezetés szűk keretébe illesztve rajzolánk, szükségkép igen korlátoltnak és halványnak kelle lennie. Hanem ne feledjük, hogy nem csupán az ő vallásaiban kell azt keresni, hanem a bölcsészi gondolat munkájában is s mindenütt, a hol esak létezett, a művészet termékeiben és a különböző népek nemzeti életében. RÉGISÉG. A kecskeméti reform, egyház levéltára. (Folytatás.) Első csomó. Elegyes tárgyú magános és közönséges levelek 1654—1689. — 55 db. Nagyobb része nyugta, fassio, adóslevél, testimo­nialis, s különféle levelezés mész, épületfa, kő, tégla, zsin­dely, léc, harangöntés stb., felöl. Ezek feljegyzését inellöz­hetönek tartom. Közlöm itt az első csomó okiratai közül e következőket. 6) 1669. Dec. 31. Wy vari T ha más Tap-sz.­miklósi prédikátor és senior nyiltlevele, melyben Kecskeméti Soós Jánost ajánlja (nem tűnik k i, k i n e k), hogy róla gondos­kodjanak. Szolgalatom ayanlasanak utanna, ez Uy esztendöbenis az Urnák keglmet es bövseges adomasat kivanom a Chri­stus altal kegtekre, mint Atyamfiayra teriedni. Kegielmeteket kerem mint Atyamfiayt az Úrban, hogy ez levelem praesentalo Keczkemeti Soos János Uramnak kegyélmetek tisztesseges gazdakodassal, szallasadassal ol -talommal legien, es az Auditorokkal ösve beszélven es kerven ököt, székeret adassan kegtek mindenüt alaja, me rt lattia kegtek szegeni Atyankfianak nyomorodott allapottiat, es Ines faradozasat az In diczösegenek teriesteseben. Azért valami iot czelekeszik kegtek vele, Inlül veszi keg­tek iövendöben iulalmat. — In eltesse es aldya megh kegteket ez Uy esztendönekis minden reszeiben lelki es testi iovaival kivanom. Amen. Dátum in pago Tap Sz. Mik­lós die 31 Decembr Anno reparatae salutis 1669. Kegiel­metekk mint io akaró Attafiainak es az Ur szölöieben edgiüt munkalkodo szolga tarsainak, szolgai. Wyvari Tha­mas Tap sz. miklosi praedikator es Senior (Pecsét). 10) 1671. Aug. 15. Kecskeméthy Sós János részére Kassán kiadott könyv és árjegyzék. 12) Kecskeméti Sós János adóslevele. Anno 1677 die 9 8-bris En Kecskemethj Sós János Nyomtattattam a Praxist Veresegyházi Mihály Urammal, az nyomtátásáért megtizettem ö Kgyenek ugyan azon Praxi­soknak a be kötéséért mas egyeb könyvekkel edgyütt ma­rattam adossa : ílor. 225. a melynek megfizeteset mentül ha­mareb Isten kivivé beszolgáltatom az ö kgye kezehez ennek nagyob bizonysagara es meg erössitesere adom ez levele­met mellyet peezetcmmel is meg erössitek jllyen böczülle­tes szemellyek elöt ugy mint Fejertoy János a Colosvary Orth. Eccla Cantora, es az ö kgye haza nepe előtt (Pecsét) Anno 1678 die 18 July küldött meg benne fl, 100. Rosnai János Eöcsém Uramk adtam flor. 70. Veresegyházi Uramk adtam flor. 35. Solvi totum.

Next

/
Oldalképek
Tartalom