Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1862 (5. évfolyam, 1-52. szám)

1862-08-24 / 34. szám

let és hála egyenesen I. Gyene Károly urat, iskolánk hü buzgalmu édesatyját, a szatmári egyház fögondnokát illeti. Iskolánk pénzereje részint a kétes alapítványok rendbeszedése és biztossátétele következtében, részint az újból előállott kegyes alapítók áldozatkészsége által 4416 frtnyi összeggel szilárdult, miért meleg elismeréssel és köszönettel ismét főgondnokunknak tartozunk. — A ke­gyelet adóját kívánjuk leróvni azon áldozatkész tanügyba­rátoknak, kik ez évben ujabb áldozatot hozlak a tudomány és mivelödés oltárára; — azok tisztelt nevei itt követ­keznek: Nagy Ignác (P. Darócról) 100; Nagy Károly (Lá-. záriból) 100, Esze Gábor (orvos Szatmári) 100, Esze Ferenc (ügyvéd) 100, Madarasy János 100 frt, Vajai Ká­roly 52 frt 50 kr, Keresztesi Gábor 50 frt, Petróczi An­tal 10 frt 50 kr, Bereczki Bálint 21 frt; Bata József 10 frt 50 krt adtak. (Vannak ugyan többek is, kik áldozataikat meghozták, de áldozatuk mennyiségéről biztos tudomásom nem lévén, a jövő évben viszem meg számukra a tisztelet méltó hálaadóját.) Könyvtárunk béltartalmát b.e. Szőke Zsig­mond ür 40, szatmár-hegyi lelkész Papolczi Károly 1, Varga József dobrai segédlelkész 1 igen becses kötet könyvekkel gazdagították. Es midőn ezek ekkép vannak, hozzátok lesz egy pár szóm, nemes tanulóifjúság ! kedves barátai, szívrokonai a tanári karnak ! — Ti, nagyrészben — egy pár hónapig, oct. 1-sö napjáig , de egy jelentékeny töredékben, talán örökre szakadtok lc kebeléről tanódánknak, — édes anyá­toknak ! Kik visszajövendetek: a gondviselés angyalai, ami áldó imánk s forró szeretelünk utazzanak veletek eltávo­zástok és visszajövendéstek napjaiban. Es ti, kiket a játszi végzet s a kíméletlen sors örökre bont s tép ki meleg karjainkból: legyetek áldva tőlünk egész éltetekre! Ne feledkezzetek meg rólunk, kik titeket testvéri szeretettel öleltünk, atyai tanácsokkal tápláltunk, barátságunk védő karjaival támogattunk, mig közelünkben lehetetek. — Most sorsotok Istene int! s mennetek kell! Építsetek épületet, szilárdat és magasat az alapra, melyet együtt veténk hat év alatt; hogy édesanyánknak, e mégis szomorú, jámbor özvegy nőnek ~ szép Magyarországnak — minél hasznosabb szolgálatot tehessetek!! Az Úr an­gyalai járjanak tábort körültetek, hogy titeket, mig pályáztok, sem az ármány sem a szenvedélyek hatalma rabul ne ejthessen!!. BARTÓK GÁBOR.-) JELENTÉS A ROZSNYÓI ÁG. HITV. FÖTANODÁRÓL. A rozsnyói főtanoda egyik honunk tanintézetei közül, mely 1850-ik évben történt fögyinnásiummá alakulása óta csendben működött, anélkül, hogy hirlapilag mindeddig is­mertetve lett volna. Ezen visszavonulást sem az intézet, *) Mély tisztelettel kérem a „Pesti Napló" és „Ma­gyar Sajtó" t. szerkesztőségét e cikk fölvételére s köz­lésére ! RT sem protestáns egyházaink érdekében nem látván helyes­nek és üdvösnek, a felszólalást ezennel kötelességemnek ismerem. Rozsnyó, mint magyar egyház, a felvidéken a ma­gyar nemzetiség öspontja s a mennyiben tiszai egyházke­rületünknek csaknem közepén fekszik, igen alkalmas helyi­ség egy fölanoda fentartására. Az 1850-ik évi rázkódá­sok, melyek vészszel fenyegették iskoláinkat, a rozsnyói hat osztályú gyrnnásiumot is csaknem az örvény szélére ál­liták, mert 4000 frt tőkéje igen csekély kilátást nyújtott arra, hogy a kormány követelte kívánalmaknak nem teljes, de csak némi mértékben is megfelelhessen. Azonban hol a vész legnagyobb, ott van az isteni segély legközelebb s ugy is tortént. Az iskolai igazgatóság az egyházi elöljáró­sággal érezve az aggasztó helyzet nyomasztó voltát; látva, hogy a vészfellegek csak ugy hajthatók el egyházunk és iskolánk egéről, ha az ősapák buzgóságánál tettre gyu­ladva, saját kebelében lehető áldozatkészséget fejt ki, de egyszersmind máshol is, egyesek és egyházaknál kegyes adományok és alapítványokért kopogtat: a tett terére lé­pett, mozgásba hozott minden rendelkezésére álló erőt, és az eredmény az lön, hogy Isten segedelmével 4000 frt tö­kéjét 42,000-re növelé o. értékben. A buzgóság ezen szép nyilatkozata képessé tevé a rozsnyói egyházat és iskolai pártfogóságot, hogy a főtanodát 8 rendes tanárral megala­pítsa s ez által egyházkerületünk kivánatának és közszük­ségének eleget téve, felvidékünkön a magyar nemzetiség zászlóvivője s a tudomány csarnoka legyen. Az intézet ily módon megalakulván s a tanárok sok zaklatás után a magas kormány részéről megerősíttetvén, elkezdé működé­sét s hogy egyházunk és hazánk érdekében szép hivatásá­nak és nemes feladatának megfelelt, bizonyítják a lefolyt évek felmutatott sikerült vizsgái, bizonyítja különösen mltgs báró Prónay Gábor egyetemes felü­gyelő és főtisztelendő Máday Károly su­perintendens uraknak mult nyári vizsgánkon tett azon nyilvános nyilatkozatuk, miszerint mind a tanárok kitartó szorgalma és lelkes működése, mind pedig a tanít­ványok tudományos előhaladása tekintetében <?sak teljes megelégedésöket lehet tolmácsolniok s jutalmul elismerést szavazniok. Mennyire szívökön hordják tanáraink a tanon­cok kellő kiképzését, tanuságul szolgál az is, hogy a fel­sőbb osztályú növendékeket nemcsak a kivánt tantárgyak­ban oktatják, hanem őket külön társulatban öszpontositva a szavalás és magyar dolgozatokban a rendes órákon kivül is gyakorolják. Hozzá járul ehhez, hogy a szellemi táplálék mellett az anyagi gondoskodás sem hiányzik. Alumneumunk, mely mult évben részint 12 o. frt fizetésért, részint ingyen 40-nél többet látott el ebéddel, most nagyobbittatik azon célból, hogy minden szegény ifjűt képesek legyünk kivétel nélkül a tápda jótéteményében részeltetni s négy vagy ötöt benne ingyenszállással is ellátni. Van az alumneum melleit úgyne­vezett convictusunk is, melyben 6 frt havi fizetés­ért ebéd, uzsonna, vacsora és reggelivel láttatik el a ta­nuló. Ez mult évben lépett először éleibe s minthogy vele

Next

/
Oldalképek
Tartalom